Dolgok, amikben Dr. Novák Hunor nem hisz, ezért azok nem igazak...
Címlap / Psziché / Dolgok, amikben Dr. Novák Hunor nem hisz, ezért azok nem igazak

Dolgok, amikben Dr. Novák Hunor nem hisz, ezért azok nem igazak

HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2024-03-28

Hitről, hiedelmekről, lángpallososú eszmék prófétáiról szól vendégszerzőnk cikke - hosszú lesz, vicces, és kénytelen leszel magadba nézni a végére. Saját felelősségre olvasható.  

Igazság szerint nem ismerem Hunort. De a közismertsége miatt most nevezzük Hunornak, bár akárhogy is nézzük, ez a derék orvosember eddigi cikkjei alapján bízvást egy roppant nagytudású férfiú: elképzelem, ahogy a reggeli sonkástojás mellé, a rendkívül tiszta tálalópult sarkára támaszkodván felüti a karcmentes tableten a Lancet legfrissebb hírlevelét, és látom, ahogy rövid szakállal diszkréten takart állát megsimogatja, és dünnyögi magában: “Mondtam én, hogy a homeopátia/akupunktúra/energiagyógyászat/lúgosítás/stb. teljesen hatástalan sarlatánkodás! Hisz ez már a kilencvennegyedik hármas vakteszt, ami bizonyítja, hogy semmi haszna! Mi a fenének hisznek ebben még mindig az emberek, amikor nyilvánvaló, hogy csak át vannak verve?” - bőszül fel, és akkor még a leveleit át sem olvasta, és nem ütötte fel a napi sajtót.
 
Hunor médiaszereplő, rendszeresen tart előadást különböző csatornák meghívására is, sőt, szívesen ír és nyilatkozik mindarról, amiben hisz. Igen, Hunor hívő. A tudomány és a tudományos szemlélet kérlelhetetlen szívű híve, kinek pallosán egyszerre világít Aszklépiosz, és hitének legfőbb szlogenje: ” Le a sarlatánsággal!”
 
Spiri Tódor félénk, negyvenes, képzett, tanult szerzet. Vékony állát szakáll takarja, szemében a finom, aggódó szorongás, mely egyidőben jelez tulajdonosának jövő iránt való bizalmatlanságáról, szelid reményeiről azzal kapcsolatosan, hogy majd a magasságos Isten/Atlantisziak/angyalok/stb. egyszer a jó időben és a jóhelyen lépnek közbe az érdekében, hogy élete majd jobbra forduljon, valamint kezdődő gyomorfekélyéről, mely épp, hogy csak kínozza emberünk lefojtásokban gazdag életét.
 
Tódor hisz: oltárt épít, angyalokhoz fohászkodik és  - mivel ebben a televízióból is ismert jósa is megerősítette több ízben, sőt! Kifejezetten erős gesztusokkal utalt is rá! -  szervezetét az intenzív elsavasodás okozta fokozódó gyomorpanaszai miatt  sok-sok káposzta és főtt burgonya  - szigorúan magában! - fogyasztásával lúgosítja, hogy közérzete javuljon. (A káposzta által okozott gázképződések Tódort kevésbé zavarják. Mint vállalatának csoportvezetője, kifejezett élvezetét leli abban, hogy gyötrő főnökének valamelyest törlesszen ezáltal is – meg, köztünk szólva, az Osztályvezető amúgy is alakváltó, azokat úgyis irtani kell.)
 
Tódor kétkedik is emellé, nem hisz el mindent. Kétli, hogy az űrből jövő zöld alakok mind csupa jószándékkal rabolnák el időről – időre Pataky Attilát (akit amúgy is kemtréleznek sűrűn, ezért is hiszi azt, hogy őt UFO-k viszik el, pedig csak a Szíriuszi Megvilágosodottak Elleni Zsidó Összeesküvés irtandó fattyainak bűzölgő, dollárokkal vastagon teletömött repülőgépe és radarberendezéseik befolyásolják a jámbor rockzenészt!), nem hiszi, hogy  a bevándorlók voltaképp esendő emberek (Sőt! Mind Soros által pénzelt, a hónuk alatt Illuminati-emblémás reklámszatyorban hozzák a Pusztító Fertőt, melytől az emberiség véres cafatokkal tarkított zombivá válva leheli ki majd a muszlimok által leigázott lelkét! )
 
Tódor tudja, hogy mi az, amit tudnia kell (mivel minden kel, pl. a tészta, a nap, meg a káposzta is) és hogy merre talál mindent egyben, amire szüksége van, hogy túléljen, és egyike lehessen annak a néhány kiválasztottnak, aki tán megúszhatja. Tódor bizakodik, hisz, és...
 
Tódor hisz. Kérlelhetetlenül hisz. Zászlaján a spiritualitás erős szimbólumainak egyike és szlogenje is látható, miszerint “le az oltással, le a támogatott tudományossággal!” 
 
 
Igazából Hunorral a szokásos, heti rendszerességű online csörtéjükön kívül az köti össze, hogy hisz, méghozzá vakon. Kérlelhetetlenül és csak abban az univerzumban képes mozogni, amely számára mások által kellő alapossággal kitaposott és biztos.
 
Biztonságos vajon? Ki van biztonságban? Biztonságos tudnunk, vagy hinnünk?
 
Mindenképp hiszünk. Pici korunk óta, elválaszthatatlan támaszunk, pajtásunk, játszópartnerünk, életünk legfőbb támasza. Még annak is, aki nem tud róla, mivel hinni alapvető, mindenki hisz.
 
Hiszünk anyuéknak, aztán a télapónak (akit aztán idővel elengedünk), és lassacskán kialakul világnézetünk, amelynek fontos tartóoszlopai mindazok a dolgok, amelyeknek a létében hiszünk akkor is, ha bizonyítani nem tudjuk, vagy nincs róla releváns információnk. (Mindenki nyugodtan tegye a szívére a kezét, és vallja be magának: nincs mindenről megdönthetetlenül releváns infoja, ha hiszi is.)
 
A hit támaszunk, mivel általa is maradunk talpon akkor is, amikor trauma ér.  Pajtás, mert támogat minket. Hol harcban, hol választásban, döntéseinkben. Igazodási pontjainkat segít megválasztani, keretek létrehozásában és fenntartásában segít. Hisz az egyszeri, rendes anarchista is, mivel amiben nincsenek keretek, abban feloldódunk, és eggyé válunk azzal, amiről azt hisszük, hogy létezik (legalább is az agyunk, a szellemünk biztosan, a testünk pedig inkább követi az első kettőt, mint nem).
 
Tehát hiszünk és hittel élünk. Védjük is hitünket, igen makacsul. Kit ez éltet, mert más területen jelentkező makacs elfojtásainak túlélésében segít (lásd még az Egy Elmebeteg Nő Naplóját és benne az igen szemrevaló részletezést a komplexekről), kinek olyan szoros keretet ad életéhez, hogy már-már törékeny és illékony volna szelleme enélkül, mint nagyinak a Cavinton, úgy kell neki: ha nem kapaszkodhat bele remegő kezekkel, elfelejti tán azt is, hogy ő közben kicsoda és micsoda.
 
Amikor hiszünk, ritkán kérdezünk és kérdőjelezünk meg: kell ehhez egyfajta mazochizmus. A kétely olyan a hívőnek, mint flagellánsnak az ostor: szükséges rossz, meglenne nélküle is igazából, meg fáj is, amikor érvényre jut, de nélküle voltaképp sokat nem ér.
 
Amit kritika nélkül fogadunk el, onnantól betonná szilárdul, majd körbeölel és rabjává tesz – hitünk vasbetontornyából így lesz aztán statikus építmény, belőlünk meg morgó, semmi mást elfogadni nem képes koravén. Ismerek olyat, aki mielőtt elhinne bármit is, felüti az aktuális pubmedet és a peer review-kat átolvassa – a kutatási eredmények vitaanyagait. A hite oly erős, hogy társasházakat építhetnénk belőlük, igaz, nem is mállanának szét azok a társasházak tizenév múlva, mint amiket valóban építenek, de ez egy más téma. Ő rab, és nem, vagy igen nehezen mozdul. Az ilyen kötözködik, kételkedik. Innentől viszont teljesen mindegy, hogy miben hisz, ő már egy zárt világban él, a fejében, ahol javarészt mindaz megkérdőjelezhetetlen, ami a fejében van. (ha a megkérdőjelezés a hite, akor voltaképp egy játszmában hisz, aminek vége nincs, mivel még akkor is megkérdőjelez mindent, amikor a megkérdőjelezett dologban már nincs mit megkérdőjelezni. Csak a csupasz, sovány magja van, ami reszketegen előtte áll, ő pedig nagy virsliujjakkal mutogat rá és vetkőztetné tovább, holott már nincs mit levessen magáról. Ilyenkor a hit tárgyának már semmi értelme nincs, csak a ragaszkodás fontos. Ezt gyakran keverik a hittel.
 
A hit, ha ragaszkodás, akkor szimbiotikus kapcsolatba kerül azzal, aki hisz. Namármost ilyenkor egymást etetik ők ketten, a hívő és a hit. A hit nagyra nő és gömböc lesz, végül felfalja azt, aki hisz – hogy értsd: Amit elhiszel, és beépül anélkül, hogy ne lenne fék és ellensúly, az a végül meghatározza a szellemedet, majd maga lesz a szellemed, vagyis úgy mutatkozik be neked is. Remek filmek készültek erről, az ún. “ szekták” kedvenc háziállatai ezek a személyek. Könnyen hisznek, amíg a rendszerbe illeszthető mindaz, amijük van, és amivel táplálkoznak.
 
A hitnek van egy jóbarátja, akit a hit gyakran a halál veretesebb szervére kíván, bár nélküle mozgásképtelenné válik, ez a kétely. Ők nem is igazán barátok, se nem ellenségek, inkább olyan macska-egér viszony van köztük: Egymás nélkül sokat nem érnek, de egymást javában erősítik. Van az a szimbiózis, ami működik, még akkor is, ha ennek pont az a célja, hogy egyikük se nőjön túl nagyra. Na ők ilyenek együtt, ez egymással a fő céljuk.
 
A hit szíve szerint kiiktatná a kételyt, mert komformista, amit beépített, azt szereti, és nem szeret sokat mozogni, mert akkor újból és újból újra kell konstruálni valamelyest a rendszert, az meg bizonytalansággal, félelemmel és ezekből fakadóan kellemetlenségekkel jár. A kétely utálja a hitet, mert állandóan leszólja, belerúg és na, ő a kellemetlen szomszéd, aki kötözködik, mint Pista bácsi a kisbüdösi intézménynehezék a negyvenkettedik kisfröccs után: kérdőjelez, vitára ingerel, átértékeltet. Néha túlzásokba esik, olyankor hőbörög, kalimpál és utálkozik, de ezen a szakaszán szerencsére túl tudják őt segíteni az emberi psziché kitűnő ellensúlyai (a fizikai behatásokról most ne tegyünk inkább említést, azok úgyis csak az elfojtást erősítik, mint a szesz.)
 
Bármiben is hiszünk tehát, kételkedjünk bátran. Vizsgáljuk meg, igazoltassuk, legyünk eszméinknek folytonosan jó rendőrei és békávéellenőrei. Megérdemlik, értük tesszük, és azért, hogy aztán ami megmarad mindabból, amiben hiszünk, az csak erősebbé váljon, vagyis, igazából mindent magunkért teszünk leginkább, és a mentális egészségünkért.
 
A többi meg nyitottság és kíváncsiság kérdése csak. Kilépni saját hitrendszered tudományosnak tartott bizonyítékaiból. 
 
A hit amúgy is olyan, mint a cipőd: nem lépsz a másikéra, nem dugod a másik orra alá a sajátodat, nem használod arra, hogy a másikat fenékbe rúghassad vele, és nem dicsekszel vele sokat. Úgyis látni fogja a másik igen hamar, hogy a Tied milyen. Te pedig viseld kényelmed és szokásaid szerint továbbra is – és ne félj gyakran felújítani azt.
Nyomtatás NYOMTATÁS konyvjelzo_ikon

Képforrás: Canva Pro adatbázis.




 
 
[ 9445 ]
spacer
Szólj hozzá!
spacer 

 
 


Hapci naptár
szerelmi_joslat
Szerelmi kötés
Önismereti jóslat
slide-tarot
 
 
x