Nagymama, mitől olyan fátyolos a szemed?
hirdetés
Címlap / Psziché / Nagymama, mitől olyan fátyolos a szemed?

Nagymama, mitől olyan fátyolos a szemed?

Nyomtatás NYOMTATÁS konyvjelzo_ikon

HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2020-10-21

Amióta a november nemcsak a bajusznövesztők, hanem az alkohol fogyasztásáról lemondók hónapja is, ezekben a hetekben slágertéma az iváshoz való viszonyunk. Talán ezért is olvastam érzékenyebben az anyák alkoholizmusáról szóló, nyilvánvalóan segítő szándékú cikket. Na, én viszont tök ideges lettem tőle…  

 

Rendezvénynaptár
Abba bele se megyek - mivel a szerző is említi -, hogy ez csak egy modell a sok közül, a kép ennél sokkal-sokkal színesebb. Azt viszont már most kijelentem, hogy engem egy családtagom ribancozott le, az a nagyanyám, aki sosem ivott egy kis pohárnál többet, azt is csak sátoros ünnepekkor. Pedig vannak/voltak italos emberek a családban, nem is kevesen…

De hogy a lányok jobban megszenvednék az anyjuk alkoholizmusát, mint a fiúk, vagy hogy jobban helyt kéne állniuk az anyjuk helyett, mint a fiúknak? Ez sokkal inkább azon múlik, milyen a családi modell, mennyire vállal szerepet az apa a család otthoni teendőiben, egyáltalán van-e fiútestvér, akivel szemben kimondható, hogy inkább a lány viszi a terheket – a részeg anya helyett.

Kamaszkori barátnőm anyja ivott rendesen, ő meg vezette a háztartást, ha kellett, aztán már akkor is, ha nem – de ő egyedül volt otthon gyerek, és ha az apja otthon volt, gyakran ketten főztek. Italos anya ide vagy oda, a barátnőm nem lett alkoholista, a férje se volt az, szerelmi háromszöget sem képeztek, tök átlagos életet éltek, míg el nem váltak, mint annyian ebben az országban, alkohollal vagy anélkül.

Egyébként is gond van már azzal is, hogy valakiről kijelentjük: alkoholista. Hol a zárójelentés, hol a diagnózis, amely alapján kimondjuk a verdiktet? Persze, vannak félreérthetetlen tünetek, vannak elfogadhatatlan állapotok, tarthatatlan helyzetek, hogy mást ne mondjak, a családi kassza kiüresedése az alkohol miatt vagy a munkahely elvesztése mindenképpen riasztó. A félreérthetetlenségig viszont számtalan lépcsőfok van még, aminek hashtagelése mind a saját megítélésünk szerint történik.

Ki a spicces? Ki a részeg? Általában tudjuk, ha akarjuk. És ha nem…?

A barátnőm anyukája bizonyára ivott valamennyit, ám a viselkedése hátterében más is volt, valami bizonytalan lelki- vagy elmeállapotbéli megborulás, ami miatt teljesen tisztán is kótyagosnak tűnt. Mégis az volt a legegyszerűbb,  hogy megkapta az alkoholista bélyeget. Hiszen akkor már nincs is más teendőnk, ő ilyen, mi elviseljük, és még örülhet is, hogy így van.

De talán az az ember, akinek a szervezete tovább tűri az alkoholt, vagy erősebb jellem és másnaposan is ellátja a teendőit, az nem alkoholista? Aki bűbájos a családjával, saját borát issza így nem üríti ki a családi kasszát, az nem alkoholista? Ki meri kimondani, ki meri állítani, hogy egy alkoholista feltétlenül agresszív vagy hogy az érzelmi labilitását másokon veri le?

Tapasztalatom szerint az agresszió, a mások megszégyenítése nem alkoholfüggő. Ha viszont valakit, aki szereti az italt, meg akarunk alázni, akkor tiszta fejjel követünk el verbális agressziót, ami nem nagyon magyarázható. Vagyis dehogynem: el akarjuk távolítani magunktól őt is meg az egész problémakört is, ezért nem válogatunk az eszközökben. Aki szokott inni, arról elég elhíresztelni, hogy alkoholista, onnantól pedig: ha csak egy pohárral iszik is, állíthatjuk, hogy részeg.



És most jön, hogy miért ragadtam klaviatúrát. Emiatt: „Főleg, ha már gyereked is van, nyíltan beszélj erről, bármennyire is nehéz. Például arról, hogy azért nem mehetsz a nagymamához, mert részeg, vagy mert másnapos, és az alkoholtól rosszul van...”

Na neee… ezt azért ne! Ne vigyük bele a játszmáinkba a gyereket, ha kérhetném! Ez ugyanis színtiszta játszmázás, pont az, amitől megóvni látszik a cikk az olvasót! De nem is ez a fő, hanem hogy a saját gyerekünkkel már ne toljunk ki ennyire! Ne terheljük ilyen mondatokkal, amit még nem is ért meg, amit nem tud a helyén kezelni, amitől megijed, és nemcsak a mondattól, hanem magától a nagyitól főleg, különösen akkor, ha otthon absztinens légkör uralkodik, és az ivás önmagában is ijesztő a gyerek számára. Ez elsősorban nem a nagyival kitolás, hanem a gyerekkel! És mi van, ha amúgy a nagyi tündéri, unoka és nagymama odavannak egymásért, mert senki nem mond úgy mesét, senki nem varr úgy babaruhát, senki nem süt olyan csokitortát, mint ő? Vagy senkinek nem lehet úgy elmondani, mi fáj, mert ő az, aki legjobban megért? És az unokát amúgy nem is annyira zavarja az kis fanyar illat…? Akkor vegyük el tőle a nagyiélményt, ráadásul ilyen durva szavakkal? 

Másodsorban persze a nagyival is kitolás, sőt, nemcsak kitolás, hanem akár halálos ítélet is lehet mind a családi kapcsolatokra, mind magára a nagyira nézvést. Az alkoholizmus ugyanis betegség. Az egyik legalattomosabb. Simán bele is lehet halni, és mivel a magány erősíti az ivási hajlandóságot, annál könnyebb belehalni, ha magára hagyjuk a beteget.

Nem könnyű a felnőtt emberekkel. Mind a saját fejük után szeretnek menni, nem nagyon tűrik, hogy megmondják nekik, mit tegyenek. Sőt, épp ellenkezőleg: sokan csak még dacosabbak lesznek, ha ostorozzák őket a hibáik miatt. Ahogy mondják, az ész nagyon jól van elosztva – majdnem mindenki úgy véli, van neki elég. Nemcsak az alkoholbetegen nem lehet segíteni, ha ő nem akarja, épp úgy nem lehet azon se, akinek magas a vérnyomása, de nem megy orvoshoz, aki kedélybeteg, de nem bízik a pszichológiában, aki nagyot hall, de szégyelli a hallókészüléket, akinek lúdtalpa van, de nem hord betétet, sorolhatnám. Persze lehet azt mondani, hogy ezekben az esetekben csak magának árt, a környezetének nem – pedig dehogynem, hiszen hamarabb hal meg vagy szorul ápolásra, aki nem vigyáz az egészségére.

De biztos vagyok abban, hogy ha támogató közegben él a beteg, hamarabb eljut arra a pontra, hogy képes jó döntést hozni, hogy képes rálépni a betegségéből kivezető útra. Ha hagyjuk, hogy használja a saját eszét, ha sok információval rendelkezünk a betegségéről és biztosítjuk arról, hogy pont azért szeretnénk mi is változást, hogy ő maga minél tovább és minél többet velünk lehessen, sokkal nagyobb eséllyel változik a helyzet jó irányba, ha ellenben megbélyegezzük és kivetjük magunk közül a beteget, a helyzet nemhogy javulni, inkább rosszabbodni fog.
Inkább ezt tanítsuk meg a gyereknek!

OLVASD EL EZT IS! Iszik az anyám - mit tehetek?

VAN VÉLEMÉNYED A TÉMÁRÓL?
Mondd el Facebook oldalunkon!







 
 
[ 1009 ]
spacer
Szólj hozzá!
spacer 

 
 


Jóska Jósda
Hapci naptár
szerelmi_joslat
Szerelmi kötés
Önismereti jóslat
ciganykartya
szinjosda
slide-tarot
slide-tarot

 
 




 



ciganykartya
joskajosda
szerelmi_joslat
szinjosda
slide-tarot



A Harmonet üzemeltetője az Harmopress Kft.
1999-2016 © Minden jog fenntatva
HarmoNet 1999 óta minden nőnek bejön!
x