A toxikus terhesség és az abortusz története
Címlap / Szépség-Egészség / A toxikus terhesség és az abortusz története

A toxikus terhesség és az abortusz története

Nyomtatás NYOMTATÁS konyvjelzo_ikon

HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2019-12-15

Nemrég majdnem meghaltam. Az orvosok szerint csak hisztériáztam, és egyszerűen így akartam egy abortuszt kicsikarni, megkerülve a hivatalos utat. Elhatároztam, hogy mihelyt felépülök a dologból, megírom ezt a cikket. Hogy lássa mindenki, és gondolkozzanak el az emberek.  

 

Nem mindenki felel meg az orvosi tankönyvekben leírt eseteknek, számoknak, még akár lábjegyzetben sem. Nekem például minden mérhető értékem alacsonyabban van normálisan, mint ahogy az a tankönyvi példákban megfelelőnek van írva: 1,5 fokkal alacsonyabb a normális testhőmérsékletem, alacsonyabb a vércukor szintem, a vérnyomásom, és minden vérből mérhető eredményem. Sok esetben nem, vagy csak alig lépi át, az orvosi hasraütésszerűen kommunikált számokat.
Olvasd tovább, és ismerd fel a tested jeleit! 

Az egész egy új szerelemmel kezdődött. A szerelmet a szerelmes regényekben mindig rózsaszín köddel írják le, ami elveszi az eszedet. Én egészen mást élek meg ebben a szerelemben. Mély, tiszta, tele teremtéssel, felemelő egyenrangú partnerséggel, ahol a két fél nemes egyszerűséggel a semmiből egymásra talált és egyik oldalról sem volt kétséges, hogy megpróbálják együtt. Nemes, tiszta elfogadással és ragyogással. Két felnőtt ember között ilyen tiszta érzelmeknél természetes, hogy az összhang szexuálisan jelen van.

Mi viszont egyáltalán nem voltunk felelőtlenek, és minden alkalommal védekeztünk fizikai úton. Tökéletesen működött mind az óvszer, mind a méhszájsapka spermiciddel pluszban. Az egyik alkalommal mégis becsúszott egy „hiba”. Úgy éreztem, hogy nem volt rendben a méhszájsapka, talán nem figyeltem életemben először rá megfelelően, hogy tökéletesen illeszkedjen. Évek óta óta használom, és egyszer sem hagyott cserben. És itt kezdődött a kanossza járásunk.

Nem akartunk még közös gyereket
. Elmentem és kiváltottam az esemény utáni tablettát, mert éjjel azt álmodtam, hogy hatalmas pocakkal vagyok a párom mellett. Bízom a testem jelzéseiben, hiszen évek óta figyelem magam és pontosan tudtam, hogy egy ilyen álomra muszáj odafigyelni.

Azt kérdezed, miért nem vállaltuk be a gyerek projektet, ha ilyen mély a szerelem? Nagyon egyszerű okoknál fogva. Mert több gyerekes anyuka vagyok, és ez egy elég friss kapcsolat volt akkor. Egyikünk sem akart felvállalni egy olyan babát, ahol a szülők még nem kötelezték el magukat egymás mellett teljesen. 

Mindketten elbúcsúztunk tőle, és mindketten egyértelműen éreztük, hogy a baba elment. Tényleg meg is gyászoltuk mindketten. Felelőtlenség lett volna a kicsivel és velünk szemben is. Az esemény utáni tabletta meghozta a gyümölcsét, elindult egy spontán vetélés is, ami valahol útközben megakadt. Az összes kifejezetten ritka testi tünetet produkáltam: émelyegtem, hasi görcseim voltak, az egész testem tele lett piros pöttyökkel.

Mindemellett rájöttem, hogy nem figyeltem eléggé, hiszen tejfehérje allergiásként laktózos gyógyszert írtak fel nekem. Így hoztam az összes felső légúti gennyes gyulladást is brutál fájdalommal karöltve. Senkinek nem kívánom azt a jó pár napot. Igen ám, de a 12 éve tűpontos menstruációm nem jött meg. Előtte 1 évet szedtem hormonális fogamzásgátlót, és nagyon hamar rájöttem, hogy nem megfelelő védekezési forma: meghíztam, pánikoltam, házisárkány voltam, 19 évesen 0 libidóval, és totális bőrproblémákkal. Semmi gond, a tabletta írja, hogy késhet. Csakhogy én 6-7 nap csúszás után elkezdtem nagyon rosszul lenni. Émelyegtem, nagyon görcsölt a hasam. Elmentem nőgyógyászhoz ismét: a diagnózis 13 mm-es petezsák, magzat nélküli várandósság.



Mondtam, hogy nem fogom megtartani. Érti, de nem tehet semmit. Átirányított a körzeti nőgyógyászatra, ahol aznap meg is jelentem. Ez az orvos, amikor elmondtam neki, hogy magzat nélküli petezsákom van, közölte, hogy addig nem lehet abortuszt csinálni amíg nincsen magzat. Kérdeztem, hogy ezt mégis hogy gondolják? Erre jött az első arrogáns megjegyzés, hogy ha nincs magzat, akkor nem lehet eltávolítani, mert addig nincs abortusz, és teljesen mindegy, hogy nekem milyen a habitusom és a szociális helyzetem. Eljöttem a második magzat nélküli diagnózissal attól az orvostól, ahová jól szituált egyedülálló anyaként besétáltam, és még csak a hangomat sem emeltem fel, hanem egyszerűen megpróbáltam megoldást találni. Ez egy pénteki nap volt.

Hétfőn a munkahelyemre alig bírtam bemenni, bent alig éltem. A hasam folyamatosan görcsölt, és a gyomrom gyakorlatilag teljesen kész volt. Befejeztem a munkát és elindultam hazafelé, gondoltam kicsit kiszellőztetem a fejemet és elmentem egy közeli parkba sétálni, hogy hátha a természet és a fák kellenek csak ahhoz, hogy jobban legyek.

Tévedtem. Mire haza értem 1 órával később, addigra magas lázam volt, elborultam az ágyra, pedig lassan mennem kellett volna a gyerekekért… És hirtelen megfordult a világ, elkezdtem kapkodni a levegőt, a karomon vöröses-lilás foltok jelentek meg, összeestem és lázasan remegtem úgy, hogy csak foltokat láttam. 2 egészségügyben dolgozó vagy dolgozott nővér barátnőm reagálta a tüneteim alapján azonnal, hogy azonnal hívjak orvost, mert szepszises, vagyis vérmérgezéses tüneteim vannak, nem terhességi. Mondtam nekik, hogy nem lehet mennem kell a gyerekekért… De szóltam a páromnak. Azonnal otthagyta a munkáját és rohant hozzám. Mire hozzám ért, a karomon vöröses lilás foltok voltak, alig voltam magamnál, járni nem bírtam és alig kaptam levegőt.

Azonnal bevágott a kocsiba és beszáguldott velem a Margit kórházba. A nővérek elkezdték őt csesztetni, mikor csak leestem egy székre, hogy hogy képzeli, hogy ő hozott be, miért hívott mentőt hozzám. Ő erőteljesen rászólt mindenkire, hogy nem lehetne, hogy ne ezzel a kérdéssel foglalkozzanak, hanem megvizsgáljanak végre engem? Tudta, hogy mi volt a pénteki diagnózis, így azonnal a sürgősségi nőgyógyászatra vitt. A második szólásnál, már betoltak egy székkel az egyik kórterembe, hogy feküdjek le. Majd jön orvos. 2 percen belül vissza kellett ülnöm kapaszkodva mindenbe a székbe. A vizsgálóban ismét semmi segítség, csak egy kurta vetkőzzön le felszólítás. Levettem a nadrágomat, ahogy bírtam. Megvizsgáltak, közölték, hogy terhes vagyok.

Elrebegtem egy tudomot, majd kinyögtem, hogy a karom, és görcsöl, csak a hasamra tettem a kezem. Senkit nem érdekelt, visszatoltak, és elkezdték bekötni az infúziót, majd nem sokkal később felvenni az adataimat. Egyszer hallom, hogy tört magyarsággal megszólal egy férfi, orvos volt. Közölte, hogy terhességi hányásom van (egyszer sem hánytam egész nap), mondtam neki, hogy magzat nélküli terhességem van, szedjék ki, mert nagy gáz van! „ Ez a gyerek ott marad, hacsak nem intézi el a családvédelemnél a papírt!” Nem vitatkoztam, éppen félholtan az életemért küzdöttem. Annyira voltam csak jól, hogy aznap éjjel 3 infúziót kötöttek be nekem. A második infúzió után már le tudtam venni a farmeremet, aludtam reggelig tovább.

Reggel ki kellett sétálnom a vizsgálóba, ahol bár lógott a kezemből a kanül, a reggeli nővér a folyosón állva többször megkérdezte, hogy segíthet-e nekem, mondtam, hogy bent fekszek, bár ez farmerben nyilván nem volt egyértelmű. Végül sorra kerültem. Kezet nyújtottam az orvosnak és bemutatkoztam. Vettem egy levegőt és próbáltam volna megszólalni, hogy miért kerültem előző délután kórházba. Az orvos mosolyogva közbevágott és közölte velem: „Felőlem hisztériázva a falhoz is csapkodhatja magát, én nem fogok maga miatt börtönbe kerülni. Még ha egymás mellé is ültetnének minket, higgye el, nagyon hamar megunnánk egymást. Intézze el a családvédelmis papírokat, addig marad.” Halkan és nyugodtan megkérdeztem, hogy de hát nincs a petezsákban magzat. Ismét közbevágott. A vizsgálatnál mozgatta a hüvelyi ultrahangot, és közölte, hogy nézzem meg, ez élő terhesség.

Láttam már jó párszor ultrahangot, hiszen nem egy gyereket szültem. Ez nem olyan volt. Majd egyszerűen kiraktak a kórházból. A korábbi papírjaim eltűntek, a kilépőn terhességi vészes hányás volt feltüntetve. Csak szeretném feltenni a kérdést kedves olvasóm, hogy miként lehet az, hogy terhességi vészes hányás került a kilépő papírjaimra, mikor nem is hánytam? Miért nem csináltak rendes vizsgálatot? Ha az ember összeesik hirtelen, arra miért hiszik azt, hogy hisztériázik, ahelyett, hogy legalább a tüneteket meghallgatnák és utána néznének?

Senkinek nem kívánom, hogy átélje a megalázás, a hímsovinizmus ilyen mértékű opcióját. 3 nap alatt 3 férfi nőgyógyász érezte úgy, hogy hatalmat kell gyakorolnia feltétlenül egy nőn, aki még csak nem is veszekedett, egyszerűen segítségért ment az orvosokhoz. Egy olyan nő, aki figyeli a testét, ismeri annak minden változását, és pontosan tudja, hogy nagyon nagy baj van, mert állandó vészjelzéseket adott a teste. Senki nem hitt nekem. A családvédelmi helyszíneken kiderült, hogy a kiírt budapesti helyszínek közül jó pár hónapok óta zárva van. Mindenhol egyetlen nő foglalkozik a témával és hát ők is emberek, nekik is jár a szabadságolás. Budapesti lakosként vidékre kellett utaznom, hogy megszerezzem az első aláírást. A budapesti irodában egyetlen napom volt, a szabadság előtt, így mindenképpen leutaztam vidékre, hiszen csak így tudtam a második alkalmat Budapesten megszerezni.

Attól a naptól kezdve, hogy kórházba kerültem, mindennap egyre több és több tünetet hozott a testem, ami pontosan jelezte, hogy nem élő terhességem van. Ezt mindkét nővér barátnőm is mondta, és egyik sem értette, hogy miért nem foglalkoznak velem az orvosok. A kórházba kerülésemtől kezdve 3 hétre kaptam időpontot az abortuszra. Ezt a 3 hetet lázasan töltöttem. Azok a nők, akik rendszeresen mérik a testhőjüket pontosan tudják, hogy mi az alap testhőmérsékletük. Az enyém 35,2-35,4 fok. Ami másnak egy laza hőemelkedés, az nálam már magas láz, ahol csak feküdni és pihegni bírok. Reggelente csak felkeltem, és felkeltettem a gyerekeimet, már ment fel a testhőm 36,8-ra, és lángolt a testem. Ha elvittem őket az oviba és a suliba, mire hazaértem, összeestem, és 2 órát aludtam 37,2-vel kezdve. Hánytam, de minden terhességemnél hánytam, az nem érdekelt. A hasam görcsölt folyamatosan, és kapaszkodás nélkül alig bírtam járni, annyira szédültem folyamatosan. Amikor a nyakam, a mellkasom, és a hátam vörös lett és gennyes pattanásos, már örültem, hiszen pontosan tudtam, hogy a szervezetem elkezdett dolgozni és megpróbálta kivezetni a szervezetemből a mérgezést. Dolgozott a nyirokrendszerem.

Voltam már várandósan és pontosan tudom, hogy milyen, amikor egy terhesség élő. Ez nem volt az. Védekeztünk, bevettem az esemény utáni tablettát is, elbúcsúztunk a magzattól is, és elindult a vetélési folyamat is, ami magától nem bírt befejeződni rendesen. Volt egy biológiai folyamat, ami a testemben toxikusan, mérgezően, összeférhetetlenül működött. 1 héttel a műtét előtt már barna túrós folyásom volt. Minden mellé. Az orvosom, akinél szültem még sem látta, hogy véreznék, pedig ő vállalta a műtét is. 4 nappal a műtét előtt a lábaimon sötét lilásan az összes vérerem látszódott, és a combomban csomók kezdtek kialakulni. Az előző estén az epilátortól a lábam 1,5 centire duzzadt az azonnali ödémásodástól. Egyik sem múlt el, hanem csak jöttek az egyre újabb és újabb tünetek. A gyerekeimet képtelen voltam ellátni. Pedig ezt egy anya bármilyen gyenge is, megteszi. Amikor elhatároztam, hogy megírom a cikket, fojtogatott a sírás, az elkeseredettség, a düh és a meg nem értettség, a csalódottság. Aztán ahogy túl estem a műtéten, a szervezetem az összes toxikus tünetet elkezdte 2 napon belül megszüntetni. A családvédelemnél felvilágosítottak, hogy 4-5 napig fogok vérezni a műtét után. Hát nem…

Az első 2 napon fekete, alvadt, darabos vér távozott. Utána 5 napig véreztem, majd újabb 3 nap fekete alvadt vér. Dühös már nem vagyok, hálás annál inkább, hogy túléltem. Figyeljetek rám, lányok, asszonyok, nők. Figyeljétek a testeket, ismerjétek fel hogyan működik, mit jelez felétek. Vedd észre, ha baj van és ne engedd meg, hogy elbizonytalanítsanak önmagadban. Senki, senki nem hitte el nekem az orvosok közül, hogy nem élő a terhesség, és a bürokrácia útvesztőjébe kényszerítettek félelemből, hatalomból, nem is tudom. Megaláztak, és lenyomtak.

Hogy miért éltem túl? Mert hajtott, hogy fel kell nevelnem az élő gyerekeimet. Hogy a párom, a barátaim, a családom összefogtak, és mindenben mellettem álltak, és támogattak. Csak egy dolog az ami bánt és ami lelkileg külön traumát okozott, hogy egyetlen egy orvos sem hallotta meg a folyamatos segítség kiáltásaimat. A papírjaimat elvették, a kilépő papírokon sehol nem szerepel egy rendes vizsgálat. Felállítottak egy diagnózist, megszokásból, meg sem vizsgálva olyan eshetőséget, amikor a terhesség konkrétan veszélyezteti az anya életét, mert van egy törvény és egy állami hozzáállás, ami az abortuszt szinte lehetetlenné teszi. Itt állok 3 hét élet-halál harc után, és az egészről van 2 db papírom, hogy 2 kórházból távoztam.

Mikor lesz fontos az élők, az anya és a már meglévő gyermekeinek a felnevelése? Semmelweis, az anyák megmentője, aki pont a vérmérgezéstől kezdte el megmenteni az anyákat forog a sírjában, hogy egy összes terhességi toxikolózisos tünetet hozó nőt még csak meg sem vizsgálnak. A három hét alatt sokszor magamba néztem és a párom is figyelt. Mindketten folyamatosan azt éreztük, hogy meghalt a magzat, nincs itt. Meggyászoltuk őt, és mindketten azt láttuk és éreztük a tünetek alapján, hogy minimum súlyos fogyatékossággal, de inkább halottan születne meg.

Mikortól számít egy terhesség halottnak? Amikor az anya is belehal? Van egy barátnőm, akinél addig húzták, hogy csak nehezen viseli a várandósságot, hogy egy 4 hónapos halott magzatot szedtek ki belőle, vérátömlesztéssel, mindennel. Én vigyáztam a gyerekeire a műtétkor, amikor már azon aggódtak az orvosok, hogy megéli-e a másnapot. Ott volt nálam akkor 1,5 és 3 éves gyerek. Akik majdnem árvák lettek. Tényleg ennyire zárnia kell az orvosi társadalomnak, hogy félelemből egy törvény miatt akkor se csináljanak életmentő műtétet, ha muszáj? Sem az élő, sem a halott terhességet bizonyítani nem tudom, mert semmilyen komolyabb vizsgálat nem történt a hüvelyi ultrahangon kívül egyszer sem. Ezen kívül egy általános vérvételem volt, amiről szintén nincsen semmi papírom.

Köszönöm, hogy megtiszteltél az időddel és végig olvastad a történetemet. Ha úgy gondolod, hogy fontos lenne másoknak is, kérlek oszd meg!




 
 
[ 2657 ]
spacer
Szólj hozzá!
spacer 

 
 


Jóska Jósda
Hapci naptár
szerelmi_joslat
Szerelmi kötés
Önismereti jóslat
ciganykartya
szinjosda
slide-tarot
slide-tarot

 
 




 



ciganykartya
joskajosda
szerelmi_joslat
szinjosda
slide-tarot



A Harmonet üzemeltetője az Harmopress Kft.
1999-2016 © Minden jog fenntatva
HarmoNet 1999 óta minden nőnek bejön!
x