Tele van az összes hócipőm az ünnepekkel…
hirdetés
Címlap / Te+Én+Szex / Tele van az összes hócipőm az ünnepekkel…

dr. Valló Ágnes
dr. Szilágyi Zoltán

Tele van az összes hócipőm az ünnepekkel…

Nyomtatás NYOMTATÁS konyvjelzo_ikon

HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2020-10-20

… hallani egyre gyakrabban mostanában. Olyan gyakran, hogy érdemes eltűnődni az okokon. Hogy kinek a hócipője, kinek más szervei vannak tele, az ízlés és beszédmód dolga. A kérdés az, hogy miért van tele, ha tele van, miért egyre többeknek, és muszáj-e tele lennie. Kezdjük a karácsonnyal. Az "elegem van a karácsonyból életérzés" annyira elterjedt, hogy már neve is van a pszichológiában. Karácsony-fóbiának hívják. Azok élik meg többé-kevésbé ezt az állapotot, akik nem tudják a szeretet ünnepének érzelmi tartalmát összeegyeztetni a kötelező ajándékozás, sőt az egyre inkább kötelező ajándék-licit tényével, a pompás vendéglátások kivagyiságával, és testileg-lelkileg elfáradtak a mindezekkel együtt járó kapkodástól és tolongástól, és kivéreztek az erőn felüli költekezéstől. 

 

Rendezvénynaptár
Kinek mi a karácsony? A szeretni és szeretve lenni boldogsága, vagy vergődés a kötelező szokások rabságában? Azt gondoljuk elsősorban rajtunk múlik. Nem úgy, hogy elvetjük a társadalmunkban érvényes szokásokat, hanem attól, hogy hogyan akarjuk megélni azokat. Nézzünk meg néhány idézetet híres emberektől, hátha segít ebben a döntésben. Könnyű volt összeszedni ezeket a mondásokat. Sokakat feszíthetnek ezzel kapcsolatos indulatok, mert hemzseg a mondásoktól az internet. Onnan gyűjtöttünk össze néhányat.

Az – írásai alapján – nagyon érzékeny és szeretetteli Molnár Éva, aki Vavyan Fable művésznéven ír kalandregényeket, meglepő módon nem rajong a karácsonyért:
„Anyámék minden évben vettek egy lemészárolt fenyőfát, teleaggatták villódzó villanyégőkkel, és a szegény fa ott oszladozott hetekig; egész fenyőerdők agóniája az ember szeretetünnepe. Nem vagyunk mi barbárok? Áldozatot mutatunk be olyan hagyományok oltárán, amelyekről már csak homályos sejtésünk van. Libát, pulykát, malacot, bárányt, fenyőt áldozunk.”

Csernus Imre nem tagadja meg magát, egyszerre cinikus és szakszerű:
„Aki ajándékokkal és ünnepi felhajtással akarja jóvátenni az év közben elmulasztott lehetőségeket, az csak kompenzál és nem lesz boldog karácsonykor.”

Marlo Morgan sokszor élhette meg, hogy nem neki szól az ajándék, vagy nem szívből adták:
„Ajándék az, ha olyat adsz, amit akar valaki, nem olyat, amiről te gondolod úgy, hogy adnod kell, vagy amit kötelezőnek érzel. Az az ajándék, amit akar valaki, te pedig képes vagy adni. (...) De nemcsak ennyi. A te élményed befejeződik az adással, a másik ember élménye viszont az elfogadással kezdődik. Ha bárminemű érzelmi kapcsolatban állsz azzal, amit adtál, ha feltételhez kötöd, akkor az nem igazi ajándék. Az ajándék azé, aki kapja, és ő azt teheti vele, amit akar.”


A jó vagy legalább működő családban, kapcsolatban élők vajon hányszor élik át karácsonykor Ittzés János szívszorító gondolatait:
„Általában is igaz: van karácsonyi szomorúság, amely szorítóbb, reménytelenebb, mint a más napokon jelentkező. Hiszen aki karácsonykor szomorú, az kétszeresen az, mert mások olyan boldogok, békések, örvendezők. Akit karácsony estéjén szorít sarokba magányossága, akit most kínoz a friss gyász fájdalma, aki most szenved kórházi ágyán, aki most irigykedik mások otthonának békességére, azt kétszeresen gyötri a kín, kétszeresen sújtja a gyász és fájdalom.”

Kontrasztnak álljon itt Victor Borge cinikus szösszenete:
„A Mikulásnak teljesen igaza van, hogy évente csak egyszer megy az emberek közé.”

És végül még egyszer Vavyan Fable, aki a talán legelterjedtebb negatív megközelítést írta le a karácsonyról:
Nem mi változtattuk meg az ünnepet, és ő sem változott volna magától. Üzleti érdekek alakították át, s mert ettől meg szétfoszlott a varázsa, cukormázat parancsoltak rá, hogy kaszálhassanak.”

Persze mások számára más a karácsony. Ünnep, a szeretet piros betűs ünnepe. A vele járó fáradozás nem teher, hanem boldog, várakozásteli készülődés és az együttlét, a szeretet öröme, akár kapja, akár adja az ember. Hozták a családból? Ilyen a személyiségük? Mindegy milyen hozott vagy saját anyagból dolgoztak, egy biztos, úgy döntöttek, hogy így akarják megélni a karácsonyt.

Paulo Coelho tárgyiasult szeretetté magasztosítja az ajándékot. Gyönyörű gondolat:
„Ahelyett, hogy vennék Neked valamit, amit szeretnél, valami olyat adok Neked, ami az enyém, ami tényleg az enyém. Egy ajándékot. Valamit, ami jelzi, hogy tisztelem azt az embert, aki itt ül velem szemben, és arra kérem, hogy értse meg, mennyire fontos, hogy vele lehetek. Most már van valamije, ami egy kicsit én vagyok, van belőlem egy darabkája.

Papp Lajos biztosan tudja, hiszen szívsebész:
„Karácsony tájékán sokakban felmerül a vágy, hogy az ajándékozás kényszere nélkül, a tárgyak árában mért szeretet helyett milyen jó volna csak a szívünk melegét adni.”

A költő, Szilágyi Domokos költőibben mondja ugyanezt:
Ne a hóban, csillagokban,
Ne ünnepi foszlós kalácson,
Ne díszített fákon, hanem
A szívekben legyen karácsony!

Csernus Imre a pozitív nézőpontból is a maga módján fogalmaz. Talán érdemes lenne hallgatni rá mikor reggel felébredünk:
„A társadalom zöme számára a karácsony az a három nap az évben, amikor megpróbálnak úgy tenni, mintha szeretnék egymást. Én viszont úgy gondolom, hogy ha május ötödikén vagy február másodikán, vagy akár ma reggel két ember szívből, tisztelettel és szerelemmel tud egymáshoz érni, amikor kinyitják a szemüket – az azt jelenti, karácsony van.”

Nekünk talán Oren Arnold gondolatai tetszettek a legjobban:
Karácsonyi ajándékötleteim: az ellenségednek megbocsátás, az ellenfelednek türelem, a barátodnak szeretet, a partnerednek szívesség; mindenkinek jóindulat, minden gyermeknek egy jó példa, és végül magadnak tisztelet.”

Lehet, hogy olvasóink már unják az idézeteket. Ezért a Szilveszteri ünneplésről inkább személyes tapasztalatunk alapján mondanánk néhány gondolatot. A főiskolán, ahol egyikünk (Zoltán) tanít, január ötödikén kell beadni a februárban védendő diploma dolgozatokat. Aki ebben a cipőben jár – akár a saját nevében, akár a gyereke kapcsán – tudja, hogy sok dolgozat nincs még teljesen kész újév napján. Vagyis a hallgatónak az elmúlt és az elkövetkező néhány napban éjjel-nappal ezen kéne dolgoznia. Konzulensként újév napjának délutánján aggódva körbe telefonáltam az érintett hallgatókat, hogy érdeklődjek és – mit tagadjam – sürgessem őket.

Megdöbbentő tapasztalat, hogy mindenki olyan leharcolt állapotban volt a tegnapi ünnepléstől, hogy szót is alig lehetett érteni velük, nemhogy a nagyon a körmükre égett munkára alkalmasak lettek volna. A kiesett két nappal azt kockáztatták, hogy fél évvel el kell halasztaniuk az államvizsgájukat, ami tetemes költséget, és félévvel későbbi pályakezdést jelent.

Ezek nagyon okos fiatalok. Általában felelősségteljesen viselkednek. Most viszont – miközben tudták, hogy mit kockáztatnak – mégse tudtak lemondani a fenékig kiélvezett szilveszteri buliról. Mert így szokás, mert a partnerük és a társaságuk ezt várja el tőlük. Szilveszterkor muszáj inni, mulatni, és nem is akármennyit. Kerül, amibe kerül.

A kultúra, amiben élünk arra való, hogy – feltétlenül betartva kötelező előírásait, és saját igényeink szerint igazodva vagy kevésbé igazodva azokhoz az elvárásokhoz, amiben a kultúránk megengedő – könnyebbé tegye az életünket, támogassa a beilleszkedésünket és segítsen a döntéseinkben. Minden kultúrának vannak feltétlenül betartandó szabályai (a kulturális imperatívuszok) és nem kötelező szokásai (a kulturális adiaphorák), amelyek betartásáról, és főleg betartásának módjáról az egyén dönt. Az ünnepek megünneplésének módja a mi kultúránkban nem kötelező előírás, csak valahogy belekeveredtünk elterjedt szokások egyre kuszább szövevényébe, és kezdjük elfelejteni a lényeget.

Álljunk meg most egy pillanatra az ünnepek után, a rohanás elmúltával, és gondoljuk végig, hogy érdemes-e engednünk, hogy a szokások elhatalmasodjanak rajtunk, és főleg engedjük-e, hogy a szokások mércévé váljanak.

Végezetül ezeket kívánjuk (ismeretlen szerző tollából) mindnyájatoknak az újévre:

Kívánok én hitet, kedvet, szép szerelmet, sok türelmet.
Utadhoz fényt, csodát, álmot, békességet, boldogságot,
emberarcú jobb világot.
Kézfogásos tiszta csöndet, és mosolyból minél többet!

BÚÉK!


 
 
[ 4229 ]
spacer
Szólj hozzá!
spacer 

 
 


Jóska Jósda
Hapci naptár
szerelmi_joslat
Szerelmi kötés
Önismereti jóslat
ciganykartya
szinjosda
slide-tarot
slide-tarot

 
 

ciganykartya
joskajosda
szerelmi_joslat
szinjosda
slide-tarot



A Harmonet üzemeltetője az Harmopress Kft.
1999-2016 © Minden jog fenntatva
HarmoNet 1999 óta minden nőnek bejön!
x