Enya földöntúli ittléte
Címlap / Boldog szülinapot / Enya földöntúli ittléte

Enya földöntúli ittléte

HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2022-07-02

Gyakran előfordult már a történelemben, hogy valamit "újnak" neveztek, holott igazából visszanyúlt egy korábbi állapothoz. Elég csak a protestantizmusra gondolni, amelynek híveit a XVI. században "újhitűekként" is emlegették, pedig éppen a régi, eredeti evangéliumi tanításokat kérték számon a római egyháztól.  

Nincs ez másként a "new age"-nél sem, amely régi pogány szokásokat, spirituális tanításokat alkalmazott a modern kor igényei szerint. A "new age"-nek természetesen megvannak a maga elismert zenészei, vagy legalábbis van sok ismert muzsikus, akit ehhez az irányzathoz sorolnak. Ilyen - legalábbis életműve egy részében - Rick Wakeman, Brian Eno, John Hassell, Eddie Jobson, és a legnagyobb csillagnak Enyát tartják.

Már arcában, tiszta vonásaiban és mosolyában van valami földöntúli. Megjelenése tökéletes összhangban van éteri zenéjével, amelyet ugyan jobb híján "new age"-nek neveznek, pedig valójában a kelta népzene, bizonyos klasszikus elemek és a kortárs minimalista muzsika igényes keveréke. Eithe Ní Bhraonáin, vagy ahogyan a világ ismeri: Enya, május 17-én ünnepli 45. születésnapját.

Enya egy kilenc gyermekes család ötödik jövevényeként született az írországi Gweedore-ban. Már nagyszülei, és szülei is zenészek voltak, így nem csoda, ha Bhraonáin (angolosan Brennan)-gyerekek is a muzsikálásra adták a fejüket. Így alakult meg két nagybátyjuk bevonásával a Clannad együttes (képünkön), amelyben Enya 1979-től szerepelt énekes-zongoristaként. Érdekes módon éppen akkor lépett ki a csapatból, amikor az megindult a világhír felé. Igaz, távozásában közrejátszott, hogy kiszállt az együttes menedzsere, Nicky Ryan, aki később állandó producere lett, Nicky felesége, Roma, az elismert ír költőnő pedig szövegeivel szintén kulcsszerepet vállalt Enya stílusának kialakításában.

Enyát előbb fedezte fel a film és a televízió, mint a zenepiac. Már 1984-ben ő írt zenét A békakirályfi (The Frog Prince) című mesefilmhez, majd két évvel később a BBC dokumentumsorozatát, a Keltákat zenésítette meg. (Később ezek a zenék megjelentek önállóan is a The Celts című albumán). 1987-ben még csak zsoltárt adott elő gael nyelven Sinéad O'Connor bemutatkozó lemezén, a The Lion and The Cobrán, 1988-ban viszont már listavezető volt Nagy-Britanniában a Watermark című albumával (képünkön), amelyről világsláger lett az Orinoco Flow (Sail Away) és amelyet nyolcmillió példányban adtak el. A szelíd, egyszerű dallamok, a békét, szelíd szenvedélyt, néhol derűt, néhol könnyedséget, néhol halk szomorúságot sugárzó dalok ugyanúgy Enya védjegyévé váltak, mint a dalaihoz készült, mozgó festményekre emlékeztető klipek, amelyekben ő maga is úgy jelent meg, mint egy mesebeli alak.

Az énekesnő nem követte az "addig ütjük a vasat, amíg meleg" elvet, nem változtatott munkamódszerén, fontosabbnak tartotta darabjainak tökéletesítését, mint a könnyű sikert. Meg is lett a jutalma: a Sheperd Moons (1991) tízmillió példányban kelt el, és megkapta a "legjobb New Age-album" Grammy-díját. Ettől kezdve az arany gramofon szinte állandó kísérője lett lemezeinek: ezzel tüntették ki a The Memory of Trees-t (1995) és az A Day Without Raint (2001) is. A legújabb, a 2005-ös Amarantine esetében még nem tudjuk az eredményt, mert novemberi megjelenésével lecsúszott az idei Grammy-jelölésekről.

Kevesen tudják, hogy Enya zenéje főszerepet kapott az Egyesült Államokban a 2001. szeptember 11-i terrortámadások után. Az A Day Without Rain-en hallható Only Time című dala számos, a terrortámadásokról szóló tv- és rádióműsor háttérzenéje lett. Az énekesnő abba is beleegyezett, hogy a dalból megjelentet egy külön kiadást, amelynek bevételeit az áldozatok hozzátartozói kapták. 2002-ben rajongói körében némi visszatetszést keltett, hogy a CNN Larry King Live talk-show-jában szerepelt, és a May It Be című dalt játszották be, miközben a háttérben az afganisztáni háború képei peregtek.

Csábította továbbra is a film: James Cameron szerette volna, ha ő írja a Titanic zenéjét, mivel a Leonardo Di Caprio alakította főhős ír volt. Enya nem vállalta, de a rendező, amikor megbízta James Hornert a később Celine Dion előadásában világsikerré vált főcímzene megírásával, ragaszkodott hozzá, hogy "kövesse Enya stílusát." Ugyanakkor A Gyűrűk Ura első részében felhangzó May It Be-t 2002-ben a legjobb filmdal Oscar-díjára jelölték.

Enya zenéjében különleges szerepet kapnak a szövegek: Roma Ryan angol, gael, latin, spanyol és japán nyelvű versekkel látja őt el immár két évtizede, de ehhez még hozzávette a Tolkien által kitalált "tünde-nyelvet", és ő maga is alkotott egyet, a loxiant, amelyet az énekesnő az Amarantine-on mutatott be.

Enya egyike azon sztároknak, akiknek a magánélete a legszigorúbban vett privát szférában van. A rossznyelvek szerint 250 ezer fontot költött otthona, a baljós nevű Manderley-kastélyra, ahol állítólag egyedül él, de nem magányosan: rendszeresen meghívja barátait, házi koncerteket rendez, és ő maga is gyakran és szívesen utazik.

Nyomtatás NYOMTATÁS konyvjelzo_ikon

Képforrás: Canva Pro adatbázis.


 
 
[ 908 ]
spacer
Szólj hozzá!
spacer 

 
 


Hapci naptár
szerelmi_joslat
Szerelmi kötés
Önismereti jóslat
slide-tarot
 
 
x