Kalaplevétel, nem alaptalanul: Roy Harper 65. születésnapjára...
Címlap / Boldog szülinapot / Kalaplevétel, nem alaptalanul: Roy Harper 65. születésnapjára

Kalaplevétel, nem alaptalanul: Roy Harper 65. születésnapjára

HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2022-07-04

Ha valaki akusztikus gitár pengetésébe fog, ráadásul többnyire egyedül, nagy esélye van arra, hogy megkapja a trubadúr, igric, énekmondó, vagabundus poéta, vagy más, a történelem távoli messzeségét idéző jelzőt.  

Roy Harper főleg abban hasonlít a régi dalnokokhoz, hogy ő is szerves egységnek tartotta mindig is a költészetet és a zenét, ráadásul azok közé tartozik, akinek nem csupán versei árasztanak sajátos hangulatot, hanem zenéje sem éppen az a "háromakkordos" fajta, amit kortársai közül oly sokan műveltek, amatőr és profi szinten egyaránt.

A nagyközönség  akkor hallott róla először, amikor a Led Zeppelin III. albumán neki tisztelgő bluest adott elő: Hats Off To Roy Harper - kalapot le RH  előtt. Pedig a törékeny, szőke, azóta rendesen megőszült, szakállas gitáros-énekes-költő akkor már a beavatottak kedvence volt Angliában, a folk és a progresszív  rock sajátos hangvételű keverékével. A manchesteri születésű művész június 12-én 65 éves.

Kevesen vannak, akik az akusztikus gitárt annyira egyénien csengő hangon tudják megszólaltatni, mint Roy Harper, és ugyanez az  érdekes csengés jellemzi hangját, amely a legváratlanabb  hajlításokra képes.

Harper élete tragédiával kezdődött: édesanyja belehalt a szülésbe. Apjával és nevelőanyjával Blackpoolba költözött, és az új asszony bigott vallásossága - Jehova Tanúja volt - egy életre megutáltatta Roy-jal a hitéletet és az egyházakat. Különös kettős indíttatása volt: vonzotta a képzőművészet és a katonai pálya is, a brit légierőkben azonban szerencsére hamar csalódott és kiszuperáltatta magát. Elmebetegnek tettette magát és ennek érdekében még az elektrosokk-kezelést is vállalta. A képzőművészeti törekvésekből annyi maradt, hogy  ő maga szokta tervezni lemezborítóit, sőt, pályatársainak is besegít néha e téren.

Mint kortársai közül igen sokan, ő is gitárt fogott,  próbálgatta egyéni hangját, de míg a többség valamilyen amerikai modellt próbált britesíteni, ő visszanyúlt egészen a középkori  vándordalnokok hol fájdalmas, hol irónikus stílusához. Nem véletlenül kapta első, 1966-ban megjelent albuma a Sophisticated  Beggar (Míves koldus) címet. Egy évvel később már a neves producer, Shel Talmy közreműködött nagy port felvert lemezén, a Come Out Fighting Genghis Smith-en, amelynek középppontjában a 11 perces Circles című kompozíció állt. Ez a lemez már túlnőtt a folk-közönség érdeklődésén, 1970-ben pedig a Flat Baroque and Berserkkel kultikus figurává vált. Ezzel a lemezzel kezdődött hosszú, bár vitákkal teli kapcsolata a Harvest lemezkiadóval. Az album két leghíresebb felvétele a keserű, a háború és az intolerancia ellen szóló I Hate The White Man, valamint a Hell’s Angels, amelyben Keith Emerson együttese, a Nice kísérte. Harper népszerűségét fokozta, hogy 1968-tól rendszeresen fellépett a londoni Hyde Park-ban rendezett nagy ingyenes koncerteken.

Ian Anderson róla mintázta Aqualung, a csavargó figuráját. (Érdekes módon a lemez ugyanolyan antiklerikális, mint amilyen Harper maga, mellesleg az edinburgh-i születésű Anderson szintén Blackpoolban nevelkedett...) A Led Zeppelin-tagok több lemezén közreműködött,  rendszeresen meghívták ők koncertjeikre vendégnek. 1978-ban még az is szóba került, hogy a fiát gyászoló Robert Plant helyett ő írja a Zep készülő lemezének szövegeit. A 70-es  évtizedben egyre-másra jelentek meg Harper nagyszerű lemezei, a mindössze négy epikus dalból álló Stormcock, (ezen Jimmy Page S. Flavius Mercurius néven gitározott), a Lifemask, a Valentine, a HQ (ez utóbbi, 1975-ös albumon Chris Spedding gitáros és Bill Bruford dobos mellett a  Pink Floyd muzsikusai is játszottak, míg Roy a Wish You Were Here című Floyd-lemezen énekelt). Közben filmfőszerepet is játszott a Vallery (eredeti címén Made) angol társadalmi drámában, természetesen ő jegyezte a zenét is, színészi teljesítményét azonban a mai napig szégyelli.

És jöhettek a következő évtizedek, de Roy Harper lemezeit hallgatva olyan érzésünk lehet, mintha egy több száz oldalas nagy daloskönyvet lapozgatnánk, amelynek mindegyik dala kortalanul összefügg - mintha ez az utcai zenésznek és erdei manónak furcsa keveréke nem is hallaná a mai zenei irányzatokat. 1982-es Work of Heart lemezének "túlhangszereltségével" elégedetlen volt, ezért két évvel később kiadta Born In Captivity címmel, akusztikus változatban. 1985-ben egy különös, fantasztikus szvitet készített Jimmy Page-dzsel közösen, a  What Ever Happened To Jugulát. Ez utóbbi lemez arról is nevezetes, hogy Page ezen próbálta ki azokat a muzsikusokat, Tony Franklin basszusgitárost és Chris Salde dobost, akikkel a The Firm nevű bandáját alakította. (Az énekes Paul Rodgers lett).

Harper legutóbbi munkáin már fia, Nick is játszik, aki önmaga jogán is elismert énekes-gitáros-dalszerző. 1997-ben 6 CD-n adták ki a BBC-nél készült felvételeinek  gyűjteményét. Ugyanebben az évben az immár költőként is elismert  Harper verseit, prózai írásait is lemezen rögzítették. Egy évvel később ifjúkori önéletrajzát örökítette meg zenében a The Dream Society címmel, amelyen Ian Anderson is közreműködött.

Roy Harper új anyaggal eddig utoljára 2001-ben jelentkezett, a teljes egészében akusztikus The Green Man címmel, és még ugyanebben az évben a londoni Royal Festival Hallban felvett 60. születésnapi koncert felvételét adták ki egy dupla CD-n. 2003-ban jelentették meg a The Passions of Great Fortune című nagyformátumú kötetét, amely valamennyi lemezének szövegeit közölte számos fotóval és a szerző kommentárjaival. Nem pihen előadóként sem. Júniusban és júliusban Angliában és Írországban turnézik Nick-kel közösen, majd augusztusban a bedfordi Rhythm Festivalon lép fel, ahol vendége pedig nem is lehetne más, mint Jimmy Page....

Nyomtatás NYOMTATÁS konyvjelzo_ikon

Képforrás: Canva Pro adatbázis.


 
 
[ 633 ]
spacer
Szólj hozzá!
spacer 

 
 


Hapci naptár
szerelmi_joslat
Szerelmi kötés
Önismereti jóslat
slide-tarot
 
 
x