60 éves a gitárosok zöld csillaga
Címlap / Boldog szülinapot / 60 éves a gitárosok zöld csillaga

60 éves a gitárosok zöld csillaga

HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2022-07-06

Peter Green, minden idők egyik legjobb angol gitárosa a 70-es évek elején, pályafutása csúcsán úgy tűnt örökre eltűnik a rockvilágból. A kábítószer-függőség rabságából a 90-es években végre megszabadult és nagy örömünkre visszatért a színpadokra. 60. születésnapján köszöntjük. 

Peter Allen Greenbaum egy négygyermekes család legfiatalabb fiú gyermekeként született London East End negyedében, 1946. október 29-én. Tízéves volt, amikor már érdeklődött a gitár iránt, amelyet meg is szerzett az egyik bátyjától. Ez egy spanyol gitár volt, amin saját maga tanult meg játszani Muddy Waters és B.B. King gitárjátékát koppintva. Greenbaum 15 éves korában rövidítette le a nevét Green-re, de ebben az időben már amatőr zenekarokban játszott, mint basszusgitáros.

A billentyűs Peter Bardens hívta játszani saját zenekarába, a Peter B's Looners-be 1966 elején. Itt találkozott össze Mick Fleetwood dobossal, aki később a John Mayall's Bluesbreakers-nek lett a tagja. Peter Green az idő tájt nagy rajongója volt a zenekarnak, és különösen kedvelte Eric Clapton játékát. Amikor a "lassúkezű" rövid időre Görögországba ruccant, Peter három bulin Clapton helyére lépett. Fél évvel később, Eric végleg otthagyta a zenekart, s ekkor John Mayall úgy döntött, hogy talán Peter Green lesz a legmegfelelőbb a pótlására. Peter nagy lelkesedéssel szállt be a bandába, de az új gitárost a közönség nagyon nehezen fogadta el, sokan Eric-et követelték vissza. Azután - minden csoda három napig tart - a közönség egyre jobban élvezte Peter Green játékát, különösen az olyan instrumentális kompozícióknál, mint a Supernatural.

Barátsága egyre jobban elmélyült Mick Fleetwood-dal, és John McVie-vel, így elérkezettnek látták az időt, hogy elhagyják John Mayall védőszárnyait, és saját bandát alakítsanak Peter Green's Fleetwood Mac néven. Az alapító tagok Green mellett, Mick Fleetwood és Bob Brunning voltak, később Brunning helyére a basszusgitáros, John McVie lépett. Első nyilvános koncertjükre, 1967. augusztus 13-án került sor, a Windsor-i Jazz and Blues Fesztiválon, ahol óriási sikert arattak. Néhány hónappal később a zenekar állandó tagja lett Jeremy Spencer is.

1968 februárjában jelent meg első nagylemezük, amely után a brit blues egyik legnagyobb csapataként emlegették őket. A nevüket viselő album több mint egy éven keresztül szerepelt Angliában a Top 10-ben, de Amerikában akkor még nem figyeltek fel rájuk. Danny Kirwan személyében egy harmadik gitáros is a soraikba lépett. Peter Green elérkezett a csúcsra, a Mr. Wonderful és a Then Play On című albumokon mutatott csodálatos gitárjátékával. Az Albatross című kompozíciója meghozta a zenekarnak az első helyet a brit slágerlistán. Ő írta a Black Magic Woman című dalt is, amely később Carlos Santana előadásában lett bombasiker. Még néhány felejthetetlen dalcím Peter Green szerzeményei közül: Man Of The World, Stop Messin’ Around, Need Your Love So Bad, Oh Well és a Rattlesnake Shake.

A zenekar egyre sikeresebb lett, Peter Green azonban egyre inkább távolodott a rocksztárok világától. Keményen kábítószerezett, aminek hatása egyre inkább megmutatkozott a zenekar életében. Extrém vallásos víziók gyötörték színpadi megjelenésével is döbbenetes hatást váltott ki, bő köntösében, keresztekkel a nyakában. Ajánlatával meg különösen szembefordultak zenésztársai, mert Green azt szerette volna elérni náluk, hogy a zenekar jövedelmét - a legszükségesebb rész megtartásán túl - mind jótékonysági célra fordítsák. A kábítószer hatása és a lelki válság ellenére Peter Green még mindig kreativitásának teljében volt, mert megalkotta a Green Manalishi című felejthetetlen kompozíciót.

A zenekar 1969-es első amerikai turnéján a közönség felállva ünnepelte ezeket az angol fiúkat, akik visszavitték a bluest a szülőföldjére. Chicagóban elérték a számukra talán legnagyobb elismerést, együtt játszhattak példaképeikkel - Willie Dixon-nal, Shakey Horton-nal, Otis Spann-el, Buddy Guy-jal és másokkal. A zenei anyag megjelent a Blues Jam At Chess című dupla albumon, mely a műfaj etalonjának számít. 1970 elején a zenekar-alapító, Peter Green bejelentette kilépési szándékát, május 28-án utoljára lépett fel a Fleetwood Mac-kel. Igaz, még egyszer zenekarának segítségére sietett, amikor amerikai turnéján Jeremy Spencer váratlanul otthagyta a zenekart, akkor néhány koncerten Peter Green kisegítette régi bandáját.

Martin Celmins életrajzából tudjuk, ami évekkel ezelőtt került a boltokba, hogy Peter Green rövidebb-hosszabb időre szinte teljesen eltűnt a rockzene világából, a mendemondák szerint volt sírásó, csapos Cornwall-ban, kórházi betegszállító, sőt rövid időt egy izraeli kibucban is töltött. A 70-es években azért feltűnt a játéka néhány blues-albumon is vendégként (Memphis Slim, Bobby Tench's Gass és B.B. King lemezén). Mindössze egy éjszaka rögzítették tőle a The End of the Game című albumot 1970-ben, majd ezt követően kilenc évig semmi nem jelent meg tőle. Az 1979-es In the Skies című lemeze után jó néhány korongot megjelentetett 1988-ig, melyeken olyan ismert zenészek is a társai között voltak, mint Robin Trower, a Procol Harum kimagasló képességű gitárosa és Dave Mattacks, a Fairport Convention dobosa.

Ismét évekre eltűnt rajongóinak szeme elől, ujjain hatalmasra növesztette körmeit, hogy még véletlenül se kapja el a vágy gitárja iránt. Az egyik alkalommal elborult elmével, egy fegyverrel (igaz nem volt töltve) a royaltyt kézbesítő fiúra is rátámadt. Ekkor már sokan azt hitték, hogy az őrültek házából nem lesz visszaút - az LSD megtette a hatását.

Ebből az állapotból hozta vissza egy régi barát Nigel Watson 1995 nyarán, aki rávette, hogy kezdjen el gitározni. Az első közös sessionra Nigel konyhájában került sor, olyan dalokat játszottak - visszaemlékezéseik szerint -, mint a Steady Rollin Man. Őrá hallgatott, mert már a 60-as években is jó barátok voltak, amikor Peter Green a John Mayall's Bluesbreakers-ben gitározott. Watson kongásként részt vett a Fleetwood Mac 1971-es és 73-as turnéján, de hallhatjuk őt Green első szólóalbumán is.

1998-ban a Splinter Group tagjaként Peter Green visszatért a koncertpódiumokra. Az első formációban olyan zenészek voltak mellette, mint a Whitesnake basszusgitárosa Neil Murray, Spike Edney billentyűs, ő korábban Bob Geldofnál, a Queennél és a Dexy's Midnight Runners-nél dolgozott. Rövid ideig Cozy Powell a legendás dobos is a csapathoz tartozott.

Később a zenészek változtak, de szerencsére Peter Green maradt. 1997-ben a Peter Green Splinter Group LP-t, majd egy évvel később a Robert Johnson Songbook albumot jelentették meg. 1996-ban a Mojo magazin szavazásán Jimi Hendrix és Steve Cropper mögött a "lassúkezűt" is megelőzve a világ harmadik legjobb gitárosának választották. Két évvel később első brit gitárosként megkapta a W.C. Handy Blues Award kitüntető címet is a Rhythm And Blues Alapítványtól. 2000-ben jelent meg a Hot Foot Powder című nagylemezük, mellyel Anglia után amerikai turnéra indultak, de a meglepetést nem ez jelentette, hanem az, hogy a koncertkörúton John Mayall Bluesbreakers-e volt a társzenekar (képünkön Mayall és Green). Összesen kilenc korongja került ezzel a csapattal a boltokba, így a jó öreg Green újabb generációkat hódíthatott meg csodálatos gitárjátékával. 2004-ben azonban kiszállt a bandából és Svédországba költözött, azóta alig hallunk róla.

Géczi László


Nyomtatás NYOMTATÁS konyvjelzo_ikon

Képforrás: Canva Pro adatbázis.




 
 
[ 810 ]
spacer
Szólj hozzá!
spacer 

 
 


Hapci naptár
szerelmi_joslat
Szerelmi kötés
Önismereti jóslat
slide-tarot
 
 
x