Robbie Krieger - egy gitárzseni a háttérből
Címlap / Boldog szülinapot / Robbie Krieger - egy gitárzseni a háttérből

Robbie Krieger - egy gitárzseni a háttérből

HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2022-07-04

Amikor a csúcsponton volt, alig-alig vették észre, hiszen a The Doors-ban minden tekintet Jim Morrisonra irányult, még akkor is, ha az együttes ereje éppen a négy fiatalember egymásra hangoltságában volt. Holott ő volt az Ajtók között a legkiválóbb zenész, a csendes, vörös, bongyor fejű gitáros 

Az idő valahogy mégis neki dolgozott, munkásságát később egyre inkább elismerték, a Rolling Stone magazin például beválogatta (91. helyre) minden idők 100 legjobb gitárosa közé. Robert Alan (Robbie, vagy Robby, ahogy tetszik) Krieger január 8-án 62 éves.
   
Krieger Los Angelesben született 1946-ban, de San Franciscóban, középiskolás korában kezdett el autodidakta módon gitározni. Mindenféle gitárért rajongott, a hawaii gitártól a flamencóig és a blues-zenészek slide-gitárjáig, de, miután a Los Angeles-i UCLA egyetemre került, és ott megismerkedett a keleti transzcendentális meditációval, a szitár és az ezen megszólaltatott indiai ragák is megragadták képzeletét.  Mindezeket a hatásokat ügyesen dolgozta bele saját stílusába. Így került be alig húszesztendősen a The Doors-ba, amelynek zenei szempontból a legszilárdabb és legfantáziadúsabb pillére lett.

A mai napig kevésbé köztudott, hogy Robbie volt a szerzője a The Doors számos sikerdalának, mindenekelőtt a több száz feldolgozást megért Light My Fire-nak, a Love Me Two Times-nak, vagy a Love Her Madly-nek. Bár a nagy oedipus-i dalfolyam, a The End alapvetően Morrison műve, az egésznek misztikus hangulatát Robbie „ragája” adja, (ez különösen szembetűnő volt, amikor Francis Ford Coppola felhasználta az Apokalipszis, most-ban), mint ahogyan az L.A. Woman őrült rohanása, majd orgazmikus végkifejlete (Mr. Mojo Rising…) is nagyrészt Krieger visszhangosított gitárjának köszönhető.
 
Hogy érzékeljük, mennyire sokféleképpen tudott megszólalni a „háttérben”, vegyünk elő néhány The Doors-dalt, rángassuk ki magunkat Jim delejes hatása alól és próbáljunk csak Robbie-ra figyelni: micsoda atonális kavalkádot játszik a When The Music’s Overben! Az End of The Night köddel bevont kísértet-járás, a Moonlight Drive-ban hajmeresztő bottleneck-hangokat produkál, hogy aztán a Spanish Caravanban végre megmutassa, mit jelent neki a flamenco, és hogyan tudja azt áttenni ugyanabban a dalban elektromos-pszichedelikussá. De nagyon értett ahhoz is, hogy apró futamokkal aláfessen: Yes, The River Knows, Blue Sunday, Indian Summer… Egy kis dögért sem ment a szomszédba: megint csak vadul slide-ozott a Wild Childban és a Been Down So Longban, de a Roadhouse Blues és a Backdoor Man sem akármi. A The Crawling King Snake töredezett szólójáért a szerző, John Lee Hooker is megemelhette volna a kalapját. A Five To One a téren tán legjobb: valóságos felségsértés, ahogyan Morrison mindentől megrészegült nyögdécselése alatt (let’s together one more time..) variálgat. Amit pedig a The Spy-ban művel, csak 18 éven felülieknek való. És ugyanő „növi be”, mint egy futó borostyán a házat, a Waiting For The Sunt. Az Absolute Live, amely 35 év távlatából is a rock-történet egyik legjobb élő albuma, Morrison mellett Kriegerről szól, a Who Do You Love „üvegezésétől” a The Celebration of The Lizard kakofóniájáig. És ha már a Light My Fire-ral kezdtük: amikor a dalt koncerten adták elő, és Ősárkánygyíksága már unta, Robbie gyönyörű szép, hosszú improvizációkat engedhetett meg magának, például szívesen értelmezte át bennük a Beatles Eleanor Rigby-jét..

Robbie egészen 1973-ig hű maradt a The Doors-hoz, de, mint aki megszokta, hogy „hátul” áll, később sem tülekedett. A 70-es években a The Doors dobosával, John Densmore-ral alakította meg a Butts Bandet, később szólóban próbálkozott, a legnagyobb sikert az 1989-es No Hablával érte el. Ellentétben Densmore-ral és Ray Manzarek orgonistával, nem vett részt aktívan a Morrison-mítosz építésében, sem pedig rombolásában, a volt társak közül egyedül ő nem írta meg emlékiratait, csak az együttesről, illetve a korszakról szóló dokumentumfilmekben szerepelt. Időnként beszállt más neves bandákba, például több felvételen szerepel a Blue Öyster Cultnál, 1999-ben pedig a woodstock-i fesztivál 30. évfordulóján a Creed-del lépett fel. Fél-visszavonultságában felfedezte a festészetet, több kiállítása volt Amerika- szerte. A 80-as években egy romantikus tv-filmben színészi szerepet is vállalt, de inkább dalait adta a filmnek, a Forrest Gumptól az Észveszejtőig.

1999-ben Krieger ismét rátalált a régi társakra, akik Ian Astbury-vel, a Cult énekesével akarták feleleveníteni a The Doorst. A „21 századi” változat azonban Densmore-nak nem tetszett, kiszállt, perelte Robbie-t és Ray-t, akik végül, Astbury-vel Riders On The Storm néven maradtak együtt és ápolták egy ideig az Ajtók örökségét. Astbury azonban távozott, helyére a Fuel ex-énekese, Brett Scallion lépett, tavaly nyáron már vele adtak felejthetetlen koncertet a Margitszigeten.

Rhythm-and-Love


Nyomtatás NYOMTATÁS konyvjelzo_ikon

Képforrás: Canva Pro adatbázis.


 
 
[ 879 ]
spacer
Szólj hozzá!
spacer 

 
 


Hapci naptár
szerelmi_joslat
Szerelmi kötés
Önismereti jóslat
slide-tarot
 
 
x