Jeremy Spencer, akit egykor elcsábított egy szekta
Címlap / Boldog szülinapot / Jeremy Spencer, akit egykor elcsábított egy szekta

Jeremy Spencer, akit egykor elcsábított egy szekta

HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2022-07-02

A blues-rock szerelmesei, - de azok közül is inkább az 50 felettiek - bizonyára kitalálták, hogy az egykori Fleetwood Mac blueszenekar slide-gitárosáról van szó, aki most ünnepli 60. születésnapját.

 

Emberünk 1948. július 4-én született az angliai West Hartlepoolban. A zongora billentyűivel kilenc évesen kezdett ismerkedni, a legnagyobb hatással Jerry Lee Lewis és Ray Charles játéka volt rá. Bár ő inkább gitározni szerette volna, mint a Shadows tagjai és úgy énekelni, mint Cliff Richard, de csak 15 évesen kapta meg első gitárját és egy év múlva fedezte fel Elmore James blues-muzsikáját, attól kezdve számára ő lett az isten. Szinte mindent megtanult tőle, ami a gitár-játékban az üvegnyak-technikát illeti.

Mike Vernon a megszállott blues-imádó producer, aki a Blue Horizon cégével a legtöbbet tette a műfajért fedezte fel Spencert a The Levi Set trióban. A társai nem tetszettek neki, de Jeremyt azonnal bemutatta Peter Greennek, aki akkor tájt éppen a Fleetwood Mac banda összehozásán fáradozott.

A fiatalok kedvéért - ezt az elején le kell szögeznem - ez nem az a Fleetwood Mac, amelyik slágergyártó automataként ontotta a dalocskákat. Ennek a zenekarnak a pályafutása jó példa arra, mit tudnak tenni a show-biznisz lélektelen kufárai a pénzért. (Sajnos ebben sokszor a zenészek is ludasak). A második brit rhythm & blues hullám egyik legértékesebb "igazgyöngyét" szétzúzták és helyette - szintén Fleetwood Mac néven - gagyi "üveggyöngyöt" dobtak oda a közönségnek – legalább is annak, aki vevő volt rá.

Az eredeti együttes lelke Peter Green, aki 1946-ban született Londonban Peter Allen Greenbaum néven, s egyike lett a 60-és évek legeredetibb angol gitárosainak. Kezdetben Bill Haley és Hank Marvin a Shadows zenekar gitárosa volt rá hatással, majd amikor meglátta Eric Claptont 1964 elején a Yardbirdsben, ettől kezdve már nem szabadulhatott a bluestól. A The Muskrats nevű amatőr bandájával már ezt a zenét játszotta, de a megélhetésért hentessegédként dolgozott. A londoni klubokban egyre ismertebb lett, így 1965 nyarán egy beugrás erejéig a John Mayall’s Bluesbreakersben is gitározhatott. A következő év tavaszán a Peter B’s Looners formáció tagja lett.
Eric Clapton távozása után Mayall őt kérte fel a „lassúkezű” pótlására. Peter Green 1966 júniusától 1967 májusáig pengetett a „brit blues apjánál”, s ez idő alatt fantasztikus felvételeket készített, végül 1967 nyarán bejelentette, hogy kilép és saját bandát alakít.

A másik alapító tag Mick Fleetwood dobos volt, akivel Green, John Mayall egyik Bluesbreakers formációjában játszott együtt. A harmadik alapító atya ünnepeltünk, Jeremy Spencer. Basszusgitárosukat, - az akkor bevett gyakorlat szerint - újsághirdetés útján szerezték Bob Brunning személyében.

1967. augusztus 13-án mutatkoztak be a windsori jazz és blues fesztiválon, ahol azonnal meghódították a közönséget és a jelenlévő szakmabelieket. Szeptemberben Bob Brunninget, egy újabb Mayall zenész John McVie váltotta fel a basszeros posztján.

1968 februárjában dobták piacra a nevüket viselő bemutatkozó albumukat, melyen dögös Chicago blues helyett, sokak meglepetésére nagyon változatos blues-kínálattal rukkoltak ki. Green és Spencer igazságosan osztozott a dalokon, ezért is lett annyira sokszínű a nagylemez. A slágerlistán negyedik helyezést értek el vele, a Melody Maker olvasóinak szokásos év végi szavazásánál pedig elnyerték 1968 második legjobb albuma címét.

A banda amerikai turnéján Los Angelesben, a Shrine Auditoriumban Arthur Brown és a Who előtt kezdtek, majd a Savoy Brown társaságában is koncerteztek. Az amerikai közönség azonban „nem vette elég jól a lapot”, az is igaz, hogy ebben az időben a blues Angliában népszerűbb volt, mint odaát. Közben a ködös Albionban a Black Magic Woman és a Need Your Love So Bad című kislemezeik hódítottak a slágerlistákon.

1968 augusztusában elkészült a Mr. Wonderful, a zenekar második nagylemeze. Ezen az albumon vendégként szerepelt egy fúvós kvartett, Tony „Duster” Bennett herflis és Christine Perfect zongorán. Több kimagasló kompozíciót is találunk a korongon, Spencer: I’ve Lost My Babyjét, Green: Stop Messin’ Aroundját és a Love That Burns című számot. A nagylemez a 10. helyet csípte el a listán.
1968 nyarán újabb gitáros-énekes, Danny Kirwan (ex-Boilerhouse) csatlakozott hozzájuk. Év végén kiadtak - állítólag Mike Vernon nyomására - egy instrumentális gyönyörűséget Albatross címmel, ami a Blue Horizon cég legnagyobb kislemez-sikere lett. 1969 elején megismételték a mutatványt a Man Of The World című felvételükkel, de még mindig nincs vége, mert még ugyanebben az évben jött a remek, Oh Well.

1969-es amerikai turnéjukon a közönség most már felállva ünnepelte ezeket az angol fiúkat, akik visszavitték a bluest a szülőföldjére. Chicagóban elérték a számukra talán legnagyobb elismerést, együtt játszhattak a példaképekkel - Willie Dixonnal, Walter „Shakey” Hortonnal, Otis Spannal, Buddy Guy-jal és másokkal. Jeremy slide-gitárjának megszólalása megérintette a fekete zenészek szívét is, befogadták a „sápadtarcúakat”. A Blues Jam At Chess című dupla albumot, a szakma ma is a műfaj egyik etalonjának tartja!

Ősszel került a boltokba a Fleetwood Mac: Then Play On című LP-je, mely már az amerikai ízlést tükrözte, de azért tettek rá néhány bluest is (Rattlesnake Shake, Show Biz Blues), a legérdekesebb mégis, az Oh Well két részes, kilencperces változata volt. A lemezzel az angol és az amerikai piacot is meghódították. 1969-ben a Fleetwood Mac lett az év zenekara, a Melody Maker olvasóinak szavazatai alapján!

1970 elején dobták piacra Peter Green kislemezét, a Green Manalishi és a World In Harmony című dalokkal. Ez a bámulatos képességű zenész itt már a lelkét megszálló démonokkal küzdött, szellemileg és fizikailag is teljesen kimerülve májusban bejelentette kilépési szándékát. A Reprise kiadó - mentve, a menthetőt – gyorsan megjelentette Green szólóalbumát, The End Of The Game címmel. A zenei anyag kiváló volt és az alkalmi kísérőkre sem lehetett panasz. Ezt követően azonban Greennek elege lett mindenből, s hosszú időre eltűnt a zenei életből. Először kertész, majd sírásó lett Londonban és csak 1979-ben tért vissza a zenéhez, de hála az égnek, ma is koncertezik és lemezeket jelentet meg.

De térjünk vissza a Fleetwood Mac-hez! Sokan azt várták, hogy a zenekar ezt nem vészeli át, mégis találtak megoldást. Mint majdnem mindenben, itt is keresd a nőt! John McVie a basszusgitáros átcsábította a Chicken Shack orgonista-énekesnőjét, az izgalmas hangú Christine Perfectet 1970 augusztusában. A csábítás olyan jól sikerült, hogy házasság lett a vége, később ugyan elváltak, de ez a közös zenekari munkára nem hatott károsan.

Közben más zenészek is jöttek-mentek, a zenekar hangzása is nagyot változott. Jeremy Spencer az 1971-es amerikai koncertkörút kellős közepén, Los Angeles-ben napközben leugrott egy könyvesboltba körülnézni, ahol találkozott egy férfivel, aki azonnal behálózta a labilis idegállapotú zenészt és elcsábította a városban működő Children Of God vallási szektába. A rendőrség öt nap után talált rá, akkor már a lányok által csodált barna fürtjeitől megszabadították, kopasz volt és a szekta-társai Jonathan nak szólították, a menedzsere három órán keresztül próbált vele kommunikálni, de ő csak ezt kántálta Jesus Loves You. Mindenki azt hitte, hogy a rockzene örökre elveszítette. A turnét Peter Green mentette meg, akit a vészhelyzetben segítségül hívtak és utoljára még vállalta.

Ezután ismét új zenész került a csapatba, egy kaliforniai fiú, Bo Welch. Ő korábban Las Vegas-i show-műsorok háttérzenészeként dolgozott, James Brown és Aretha Franklin kísérőzenekarában. A Fleetwood Mac a blues-alapú rocktól a lágyabb kaliforniai hangon át eljutott a country-rockig, majd végül a nagy-nagy jóindulattal igényesnek nevezhető slágerzenéig, de pályájuknak ezt a pop-szappanoperára emlékeztető szakaszát inkább felejtsük el és csak a szépre emlékezzünk.

Akkor most visza Jeremy Spencerhez! 1972-ben váratlanul egy lemez jelent meg tőle Jeremy Spencer and the Children címmel, majd 1979-ben a Flee LP, de ezek jóformán semmilyen feltűnést nem keltettek. A Children of God vallási szekta időközben The Family névre váltott, de Spencer továbbra is kapcsolatban mardt velük. 1995-ben egy belőlük formált csapat, a Heart to Heart tagajaként Jeremy gitározott néhány koncerten Indiában, amit évekkel később megismételt. A felvételek, mint azt az 1999-ben kiadott live CD-n hallhatjuk, azt bizonyítják, hogy még mindig remekül kezeli a hangszerét.
1998. január 12-én az egykori Fleetwood Mac zenészeként ő is a Rock and Roll Hall of Fame tagja lett. 2000 februárjában adott hírt ismét magáról, amikor Indiában a Jazz Yatra Nemzetközi Jazz Fesztiválon gitározott, majd turnézott.

A legfrissebb hírem róla, hogy július 10-én St. Louis-ban lép színpadra, majd Berwynben és a Wisconsin állambeli Belleville-ben egy zenei fesztiválon szerepel norvég zenészek társaságában. Norvégiának köszönhetjük, hogy Spencer újra koncertezik, ugyanis két évvel ezelőtt a Notodden Blues fesztivál promótere, Jostein Forsberg unszolására és kiváló norvég zenészek „beszervezésével” rávette hősünket, hogy vegye fel újra a gitárt. A koncertjük kirobbanó sikert aratott. Együttműködésüket a Precious Little című lemez őrzi, amely komoly szakmai és közönségsikert hozott. A korongot jelölték a tavalyi Blues Music Awards-on a Comback Album of the Year kategóriában, ahol végül Jerry Lee Lewis - Last Man Standing naylemeze nyert.

A mostani amerikai turnéról Jeremy megjegyezte, hogy 1972 óta nem muzsikált a tengerentúlon, az meg eléggé döbbenetesnek tűnhet, hogy norvég zenészekkel játszik bluest a műfaj szülőföldjén. (“Szaharába homokot exportálni” – talán így lehet a nyilatkozatát, amelyet a feladat nagyságáról és lehetetlenségéről mondott, megközelítőleg visszadni). “Mindenesetre izgalmas lesz, de a legjobbat akarjuk adni a közönségnek” – tette még hozzá biztatólag. Ebben nincs kétségem.

Géczi László

Nyomtatás NYOMTATÁS konyvjelzo_ikon

Képforrás: Canva Pro adatbázis.


 
 
[ 1632 ]
spacer
Szólj hozzá!
spacer 

 
 


Hapci naptár
szerelmi_joslat
Szerelmi kötés
Önismereti jóslat
slide-tarot
 
 
x