Greg Lake köszöntése
Címlap / Boldog szülinapot / Greg Lake köszöntése

Greg Lake köszöntése

HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2022-08-15

Imrefi, Tó és Bűvész - ezt az elvetemült fordítást engedte meg magának az 1970-es évek elején egy magyar ifjúsági lap a rock egyik legnagyobb hatású szupergroupjáról, az Emerson, Lake and Palmerről. Bár a csapat több mint tíz éve "végleg" feloszlott, tagjai ma is folyamatosan jelen vannak a zene világában. 

Az énekes-gitáros Greg Lake-ről lehet viszonylag kevesebbet hallani, bár 62. születésnapját ő sem "nyugdíjasként” tölti. Kevés szebb hangú énekes fordult meg a rockszínpadon, mint ő. Éneke azonban nemcsak csengett, hanem zengett is.

Stuart Gregory Lake már középiskolás korában elkötelezte magát a dalszerzés, a szövegírás, az éneklés és a gitározás mellett, ekkor született az a dala, amely később egyik védjegye lett, a Lucky Man. Első bandájában, a The Gods-ban a Uriah Heep későbbi tagjaival játszott együtt, az első igazi nagy csapat azonban, amelyben részt vett, a King Crimson volt. Robert Fripp gitárossal ugyanis iskolatársak voltak, ő Greg engedett az öntörvényű Robert akaratának: ő inkább átváltott a basszusgitárra.

A Crimson első lemeze azóta is fogalom: Lake ekkor csillogtatta meg először gyönyörű hangját az Epitaph-ban, a címadó In The Court of The Crimson Kingben, az I Talk To The Windben, de bemutatta, hogy ordítani is tud a 21st. Century Schizoid Manben. Ez utóbbi dalt később elegánsan átemelte új bandájának koncertprogramjába…

A Fripp-Lake együttműködés nem sokáig tartott, mert 1969 végén az együttes közösen turnézott Amerikában a The Nice-szal és egy hangpróba során Lake és a másik banda vezére, Keith Emerson billentyűs annyira megtetszettek egymásnak, hogy hamarosan közös csapatot hoztak létre, Carl Palmerrel, az Atomic Rooster ütősével együtt. Greg még becsületből elénekelt néhány dalt a Crimson második albumán, és innentől kezdve Karmazsin Király udvarában az ő hangja lett a mérce: az összes későbbi énekesnek hasonló tónusban kellett megszólalnia: ez volt a követelmény Gordon Haskellel, Boz Burrellel és John Wettonnal szemben egyaránt. Aztán a 80-as években előfordult, hogy Lake helyettesítette átmenetileg Wettont az Asiában...




Az Emerson, Lake and Palmer az 1970-es évek egyik meghatározó csapata volt, a klasszikus zene, a kortárs kamaramuzsika és a hard-rock robbanókeverékével. Emerson féktelen, mégis intelligens zongora-, orgona- és szintetizátorjátéka, Palmer őrült dobolása mellett Lake volt az, aki a legszilárdabb alap volt különlegesen visszhangos basszusgitárjával, és aki hol méltóságteljes szárnyalást, hol lírát vitt a zenébe, máskor pedig valóságos segélykiáltásként hangzott az éneke. Minden lemezen kapott egy akusztikusgitáros jutalomjátékot is, így lett "sláger" a Lucky Man, a The Sage, Still… You Turn Me On, vagy a From The Beginning. De legalább ennyire emlékezetes az éneke a Tarkus balladáiban, a Karn Evil 9 "pokoli vurstlijában", a Pictures of An Exhibition himnikus fináléjában, vagy a Pirates egyszemélyes színházában.

Aki pedig basszus-játékában akar elmélyülni, annak ajánljuk az Abbadon’s Bolerót, a Tarkust elejétől végig, a Trilogyt, a Toccatát és természetesen a The Barbarian, azaz Bartók Allegro Barbarója ELP-átiratának rémisztő nyitányát, amely megadta a banda alaphangját az első albumon és a bemutatkozó Wight-szigeti koncerten egyaránt. Azért néha a gitáros Lake is megvillant, talán legjobban a Karn Evil 9 első tételének nagy szólójában.

A hatalmas termetű, az évekkel széltében is "erősödő" muzsikus a trió 1979-es feloszlása után egyedül próbálkozott, de korántsem ért el olyan sikereket, pedig együttesében egy időben még Gary Moore is gitározott. 1986-ban ismét összeállt Emersonnal és az akkor éppen foglalt Palmer helyett a nem kevésbé kiváló Cozy Powellel egyetlen lemezre, de az igazi újjászületés 1992-ben következett be, amikor egy filmzenére akarták szerződtetni az eredeti csapatot. A filmből nem lett semmi, ellenben a Black Moon című album olyan lett, mintha éppen csak kávészünetet tartott volna a három muzsikus.

Most hat évig bírták együtt - közben szerencsére kétszer Budapestre is eljutottak, először a BS-ben, majd a Kisstadionban léptek fel - de 1998-ban végleg összevesztek, azóta hárman háromfelé játszanak. Lake például Ringo Starr All Starrs együttesében is szerepelt egy turné erejéig. Amikor 2004-ben megjelent Emerson emlékirata, amelyben alaposan leszedte a keresztvizet Lake-ről, Greg közölte, hogy soha többé nem játszik vele együtt. Persze előfordult már a rocktörténetben, hogy az "örök harag" csak néhány évig tartott… sőt, a verebek azt csiripelik, hogy a háttérben már dolgoznak ezen a projecten.

Visszatérve kicsit az elmúlt évekre, hősünk 2005 őszén a vadonatúj Greg Lake Band-jével turnézott Angliában és nagyon pozitív kritikákat kapott. David Arch volt a billentyűse, Florian Opahle gitározott, Trevor Barry basszusozott, míg a dobokat Brett Morgan kezelte. A fellépésekről egy dupla DVD jelent meg 2006 elején. Ennek az évnek a vége felé Lake több sikeres koncertet is adott a Trans Siberian Orchestra társaságában, a Karn Evil 9 előadásával. Emlékezetes volt az is, amikor a Lucky Mant énekelte a Jethro Tull kíséretével a londoni Royal Festival Hallban 2008 májusában. Idén is feltűnt a Nuntrocker című dallal a Trans Siberian Orchestra: Night Castle című albumán.


Nyomtatás NYOMTATÁS konyvjelzo_ikon

Képforrás: Canva Pro adatbázis.


 
 
[ 3360 ]
spacer
Szólj hozzá!
spacer 

 
 


Hapci naptár
szerelmi_joslat
Szerelmi kötés
Önismereti jóslat
slide-tarot
 
 
x