Kacsaléptű Chuck-papa 84 éves lett
Címlap / Boldog szülinapot / Kacsaléptű Chuck-papa 84 éves lett

Kacsaléptű Chuck-papa 84 éves lett

HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2024-03-29

Johnny légy jó, ha tudsz! A rock and roll egykori rosszfiúja, Chuck Berry október 18-án ünnepli 84. születésnapját. Mondják róla, hogy az 1970-es évek elején úgy indult el turnézni, hogy csupán legendás Gibson ES 335 gitárját csapta a hóna alá. 

Ahol megállt, felbérelt kísérőnek egy-egy fiatal helyi zenekart – az alkalmi bandák vezére között volt bizonyos Steve Miller és Bruce Springsteen is – de a koncert előtt még arra sem méltatta az ifjoncokat, hogy műsorlistát adjon nekik. Úgy gondolta – és jól gondolta – hogy a taknyosoknak kutya kötelességük rájönni az első riffekből, hogy melyik nótáját nyomja. Akkorra már legalább a második rock-nemzedék nőtt ki Chuck Berry köpenyéből.


Edward Anderson Berry néven született a kaliforniai San Joséban 1926. október 18-án, hatgyermekes családban, apja – meglepő-e az afro-amerikai zenei világban? – egy baptista templom dékánja volt. De Chuck magát mindig is Saint Louis-inak vallotta, mégis Chicago tette őt sztárrá, miután 1955-ben Muddy Waters tanácsára a Chess Records-hoz vitte el első felvételeit. Még ebben az évben megjelent egy hagyományos country-dal gitáros feldolgozása, a Maybellene, amely azonnal felkerült a Billboard listájának 5. helyére, majd fél évvel később a Roll Over Beethovennel megszületett a fekete rhythm-and-blues új változata, amelyet már rock and roll-nak hívtak. Egyszerű, de nagyszerű, mosdatlan, nyers rock and rollnak, amely ugyanolyan referencia a mai napig a modern zenében, mint Bach a klasszikusok között. Olyan zene, amit bárki játszhat, amire bárki beindulhat, persze csak akkor, ha szíve, lelke is van eme „istenadta dögnek” a befogadására.

 
Chuck Berry nem csupán az új zenének, az új táncnak adott különleges lendületet, hanem egy életérzésnek is. Sokan tartják őt a rock első költőjének, aki dalaiban kalandvágyó fiatalokról, csavargó muzsikusokról, helyi vagányokról és szépségekről, érzéki szerelemről, szabadságról és szabadosságról énekelt, természetes életörömmel és vadsággal, fittyet hányva a korabeli erkölcsöknek, ugyanúgy, mint a vele egy időben feltűnő Elvis Presley, vagy a moziban Marlon Brando és Marilyn Monroe.


No és ő volt az első, aki megénekelte az évtized amerikai autómonstrumait, mindenekelőtt a Cadillacet, amelynek a hátsó ülésén, mint tudjuk, egy nemzedék vesztette el szüzességét. (Ajánlott filmek: Az utolsó mozielőadás, American Graffiti). Bár soha nem volt olyan virtuóza a hangszerének, mint későbbi követői, gitárjátéka, gitárhangzása ugyanolyan meghatározó lett a 60-as években felnövekvő fehér rock-generáció számára, mint hamarosan közkinccsé vált riffjei. Berry volt az is, aki a gitárt teste meghosszabbított részeként kezelte a színpadon, mozdulatai azóta is visszaköszönnek sok gitáros „show-jában”, nem is beszélve híres „kacsalépéséről”, amelyet olyan nagymenők tanultak el tőle, mint Jimmy Page vagy Angus Young.


Berry dalai nélkül nincsen Rolling Stones és nincsen Beatles, amelynek tagjai nemcsak nagyra tartották a rock and roll mókás, nagytermészetű ördögét, hanem korai sikereikben sokat köszönhettek az ő dalai átiratának, vagy inkább mondhatjuk: tiszteletteljes előadásának. A Beatles Roll Over Beethovenje és Rock and Roll Music-ja a liverpudliak „vad” korszakának részeivé váltak, míg a Rolling Stones első kislemeze a Come On volt, és a nagy Chuck-klasszikusok közül műsorukra tűzték a Little Queenie-t, a Carolt, a Bye Bye Johnnyt és az Around and Aroundot. De ha egy asszociációs játékban bedobnánk Chuck Berry nevét, akkor alighanem 100-ból 90 esetben a Johnny B. Goode jönne ki válaszul.


Ez a dal önéletrajzi „amerikai álomnak” is tekinthető a „színes bőrű fiúról, aki úgy gitározott, mintha harangozna”. Sokan érezték úgy, hogy ez a dal fejezi ki a legjobban a rock and roll lényegét, és nemegyszer olyanok a műsorukra tűzték, akiknek egész más zenei világot képviseltek. Csak néhány név a feldolgozók közül: Aerosmith, Green Day, Grateful Dead, Sex Pistols, Men At Work, Santana, Elton John, Peter Tosh…(és persze a Hobo Blues Band). A két leghíresebb változat Jimi Hendrixé, aki kezdetben ugyanúgy vándorolt hangszerével a vállán, mint Johnny B. Goode, és Johnny Winteré, aki át is írta egy kicsit a szöveget: nála a „színesbőrűből” „vidéki” fiú lett, és az ő Johnny-ja úgy pengeti gitárját, mint egy Pokolból felszállt denevér…


A Johnny B. Goode hamarosan elhagyja a Naprendszert: rajta van ugyanis azon az aranylemezen, amelyet az 1977-ben felbocsátott amerikai Voyager űrszondán helyeztek el, hogy az ultragalaktikus világnak hírt adjon az emberi kultúra nagy eredményeiről. Felhangzik meglehetős hangsúllyal az American Graffitiban és a Vissza a jövőbe első részében is. 2004-ben John Kerry demokrata párti elnökjelölt választási kampányának szignálja volt. A Rolling Stone minden idők 100 legnagyobb gitár-dalának listáján az első helyet ajándékozta neki két évvel ezelőtt.

 
Ne feledkezzünk azért el más Berry-örökzöldekről sem, mint például a rock-sztárok körül zsongó „groupie-król” szóló Sweet Little Sixteenről (a Ten Years After készített belőle brutális feldolgozást, a Beach Boys pedig egyszerűen lenyúlta a Surfin’ USA-ben), a Monkey Business-ről, amely a korai Yardbirds egyik nevezetes felvétele volt, vagy a Back In The U.S.A.-ről, amelynek paródiájaképpen született a Beatles Back In The U.S.S.R.-ja. (A Berry-dal egyik több mint érvényes verzióját Edgar Winter White Trash-je adja elő a banda 1972-es Roadwork című koncertalbumán).


Chuck Berry életét és pályafutását többször is megtörték hatósági eljárások. 1959-ben egy kiskorú pincérnő elcsábítása miatt 5 évi börtönre ítélték, később adócsalások miatt citálták törvény elé, mivel nemegyszer előfordult, hogy a klubfőnökök készpénzzel fizettek fellépéseiért, ő pedig elfelejtette ezeket a bevételeit bevallani. Népszerűsége és a kollégák tisztelete azonban töretlen maradt. 1986-ban, a Saint Louisban tartott 60. születésnapi koncert egy dokumentumfilmnek szolgált ürügyül, amelynek zenei rendezője az egyik leghűségesebb tanítvány, Keith Richards volt. Emlékezetes filmje a nálunk is bemutatott Let The Good Times Roll (1973, Régi idők rock-zenéje), amelyben olyan „ősökkel” együtt muzsikált, mint Bo Diddley, Fats Domino, Little Richard és Bill Haley, és az 1972-es londoni, a Wembley-ben tartott rock and roll-koncert felvétele.




Két alkalommal élőben is láthatta magyar közönség Chuck Berryt. Először 1985-ben a BS-ben, majd 1998-ban egy nagy rock and roll nosztalgia-esten, Jerry Lee Lewis és Little Richard társaságában. A rosszfiú, ha testben meg is öregedett egy kicsit, lélekben azért igazi rocker maradt. Még mindig koncertezik, a nyáron Dél-Amerikában is fellépett, de az Egyesült Államokban jelenleg is gyakran színpadon van. Az idei évet B.B. King New York-i Blues Clubjában búcsúztatja, természetesen egy koncerttel.


Nyomtatás NYOMTATÁS konyvjelzo_ikon

Képforrás: Canva Pro adatbázis.




 
 
[ 3766 ]
spacer
Szólj hozzá!
spacer 

 
 


Hapci naptár
szerelmi_joslat
Szerelmi kötés
Önismereti jóslat
slide-tarot
 
 
x