Az Örök Változás törvénye - spirituális haladóknak
Címlap / Ezotéria / Az Örök Változás törvénye - spirituális haladóknak

Az Örök Változás törvénye - spirituális haladóknak

HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2022-05-24

Már nagyanyáink is mondták: Csak a változás a biztos, no meg a halál. Az ember örök belső igénye a biztonságra, néha nehezen találja meg fogódzkodóit a változó világban. Ilyenkor, az évkör változásának napjaiban érdemes elgondolkodni rajta, hogy a változások mit hoznak nekünk?  

 

Egy történet - hogy gondolkodjunk

Egy kis család két fia abba a korba jutott, amikor a szülők elérkezettnek látták az időt arra, hogy a fiaik világot lássanak, önállósodjanak. Mielőtt útnak indultak volna, édesapjuk mindkettőjüknek adott egy-egy ajándékot.

 

Az idősebbik fiú egy szép nagy és nagyon értékes aranygyűrűt kapott az apjától, a fiatalabbik pedig egy vékonyabb ezüst gyűrűt. A fiatalabb fiú meglepődött a két gyűrű közötti nagy értékkülönbségen, de azt is tudta, hogy az apja soha nem különböztetné meg őt a bátyjától hátrányosan. Eldöntötte hát, hogy közelebbről megvizsgálja a gyűrűt, hogy lássa, miért gondolta az apja, hogy a két gyűrű egyenrangú. Hamarosan a gyűrű belsejébe vésve betűket fedezett fel, és ezt olvasta: "Ez is változni fog".  Nem tudta mire vélni a mondat jelentését, de bízott az apjában, és a gyűrűt értékként, és köszönettel az ujjára húzta.

A fiúk együtt indultak útjukra. Néhány nap múlva elfogyott az elemózsiájuk, és ettől egy kissé elbátortalanodtak. De ahogy a fiatalabb fiú az új gyűrűjével játszott az ujján, azon gondolkozva, hogy mitévők legyenek, meglátta az írást: "Ez is változni fog”. Ettől felvidult. Nem sokkal később rokonokat vetett útjukba a sors, akik vendégül látták őket. Ezután újult erővel folytathatták útjukat.

A következő éjjel esősre fordult az idő, és bőrig áztak az útszélen, ahol aludtak. Minden ruhájuk, csurom vizes lett. Megint elkeseredtek, ahogy dideregve várták a napfelkeltét. De amikor a fiatalabb fiú ismét észrevette az írást a gyűrűjén, újra felvidult. A nap hamarosan felkelt, és délre már megszáradva folytathatták az útjukat.

Ettől fogva a fiatalabbik fiú az elkeseredettségének első jelekor a gyűrűjén lévő írásra nézett, és nemcsak hogy felvidult, hanem erőre is kapott, hogy az élet nehézségeivel jobban szembe tudjon nézni.

A következő tél nagyon hideg és jeges volt ott, ahol végül is letelepedett. "Ez is változni fog". - gondolta, és kitartott. A nyár szép terméssel lepte meg.

Néhány évvel később a tehenei felét elvitte valami betegség. De már tudta, "Ez is változni fog", és a tejét drágábban vették át tejhiány miatt.

Eltörte a lábát. "Ez is változni fog", mondta magában, és így is lett. A falu összes többi fiatal és épkézláb férfiúját harcba rendelte a kormány, amiből csak évek múlva tértek haza, ha egyáltalán hazatértek. Tíz év múlva mindkét fiú hazalátogatott a szülői házba, ahogy annak idején megbeszélték.

Ahogy az idősebb fiú panaszkodását és az élet kihívásai miatti keserűségét hallgatta, a fiatalabb testvér azt vette észre, hogy ő bizony igencsak boldog. Mert tudta, a vérében volt már, hogy "Ez is változni fog". A bátyja boldog volt, amikor befejezte a tavaszi földmunkákat, de egész nyáron aggódott az időjárás miatt. Boldog volt, mikor végre vehetett egy új traktort, de félt hogy ellopják. És azt meg egyáltalán nem tudta kiheverni, amikor a felesége otthagyta valakiért, akinek nagyobb volt a birtoka.

A kisebbik fiú azonban kiegyensúlyozottan és boldogan élt. Ha valami szerencse érte, tudta, hogy "Ez is változni fog", ha valami baj sújtotta, tudta, hogy "Ez is változni fog", és megelégedéssel élte az életét tovább.

 

Fent és lent

 


A előbbi történet persze csak egy történet, de mondanivalóját több vallási irányzat, keleti tudomány és megvilágosodott elme is alátámasztja.

 A buddhizmus egyik központi tétele is azon alapszik, hogy boldogságunk abban rejlik, mennyire tudjuk magunkat a környezetünktől függetleníteni... Ha a figyelmünk nem terelődik el mindenféle aggodalmak miatt, több energiánk marad élvezni azt, ami éppen történik körülöttünk. A világot az érzékszerveinken és az agyunkon keresztül érzékeljük. Amit szeretünk ebből az érzékelésözönből, annak örülünk, amit nem szeretünk, azt tartózkodással fogadjuk. Aztán egyre többet szeretnénk ezekből az örömforrásokból biztosítani magunknak. Az ellenérzéseink miatt pedig erőfeszítéseket teszünk azért, hogy a kellemetlen élmények megtörténtének lehetőségét kizárjuk az életünkből.

A kellemes érzésekhez ragaszkodunk, a kellemetleneket eltaszítjuk


Ez aztán ösztönössé válik, és ezzel a ragaszkodási-eltaszítási ösztönnel reagálunk az életünk legtöbb dolgára, még mielőtt igazán megtapasztaltuk volna azt, hogy mit is érzünk. Ha csak nem vagyunk kivételesen eredményesek környezetünk kontrollálásában, akaratunk nem fog mindig teljesülni. Vagy legtöbbször (és tartósan) nem fog.

És itt jön be a "fent és lent". Amikor jól érezzük magunkat, az agyunkban tárolt rengeteg logikai kapcsolat arra ösztökél bennünket, hogy olyan érzelmekre emlékezzünk, amikor ehhez hasonlóan éreztük magunkat a múltban. Amikor pedig rossz kedvünk van, mintegy kinyitjuk a rossz érzések tárolóját magunkban, és sok korábbi elkeseredett és frusztrált érzés telepszik belénk. Ez még jobban kiélezi a jó és rossz időszakok közötti különbséget...   

  

Út a boldogsághoz - De mit tehetünk ez ellen?


Tehát a "fent és lent" érzését nem szeretve, "tenni akarunk valamit ellene"?


Emlékezteti-e ez a kedves olvasót valamire? Igen, igen, megint itt vagyunk, a "nemszeretett" dolgot ki akarjuk az életünkből rekeszteni: ez az út ugyanoda vezet, ahova az előbb részletezett út, mert a reakciónk ugyanaz.

Amit Gotama tett, hogy Buddhává (megvilágosodottá) váljon, az az volt, hogy tüzetesen, folyamatosan és megítélés nélkül megfigyelte a valóságot ahogy az a testén keresztül érződik (from the framework of his body). Azt vette észre, hogy bármikor amikor vágyakozást fejlesztünk ki valami iránt, vagy utálatot érzünk valami miatt, szenvedni kezdünk (erről egy jövőbeli cikkben majd részletesen írok: ez a folyamat volt az egyik legfontosabb dolog, amit az életemben tanultam). Vizsgálódásaiban tovább menve meglátta, hogy a vágyakozást és ellenérzést a megszokott reakcióink miatt fejlesztjük ki. Tehát ha képesek vagyunk a reakcióinkon változtatni, elkerülhetjük a szenvedést.

Mindez egyszerűbben hangzik, mint ahogy van. A reakcióinkon való változtatás (főleg a mélyen beidegződött reakcióinkon) nem könnyű. Egy "a huszonkettes csapdája"-szerű helyzet ez: például ha viszket valamink, megvakarjuk a testünket ott ahol viszket. De minden egyes ehhez hasonló reagálással/válasszal a beidegződött reakció-rendszerünket mélyítjük tovább.

Tehát ha a beidegződést meg akarjuk szüntetni, sokszor és folyamatosan a beidegződés ellen kell cselekednünk. Ha harminc évig mindig megvakartuk magunkat, most évekig el kell ezt kerülnünk. És hogy az évekből ne harminc év kerekedjen, ezen az ’ellencselekvésen’ tudatosan kell keresztülmennünk, mégpedig egy különböző fajta, nem-ragaszkodó  tudatosság birtokában.

 

Gyakorlat

 

Ez a gyakorlatban (az én életemben) úgy hangzik, hogy naponta néhányszor leülök meditálni, arra eltökélten, hogy egy óráig nem mozdulok, csak a testemre figyelek az állandó változás törvényének szempontjából. Persze gondolatok jönnek. Ha észreveszem magam, akkor csak (megint bíráló gondolatok vagy harag nélkül) elengedem a gondolatot, és visszatérek a meditációhoz. Ha fájdalmam támad az üléstől, folytatom amit éppen akkor csináltam amikor a fájdalmat észrevettem (például a lélegzetem figyelését, vagy a bal kezem érzését). És attól függetlenül, hogy élvezem-e vagy sem, egy óra múlva abbahagyom. Nem előbb, nem később.

Először azt gondoltam, hogy ez naponta túl sok idő, túl nagy követelmény. De az is igaz, hogy a viselkedési szokásaim kialakításához évekre volt szükségem, a leszokáshoz is idő kell. Aztán azt is észrevettem, hogy a naponta kétszeri egyórás meditáció miatt kevesebb alvásra van szükségem. Meg jobban tudok koncentrálni. Meg, talán a meditáció miatt, nem ragaszkodom annyira a szabad időmhöz. Meg ahhoz, hogy a dolgok épp úgy menjenek, ahogy akarom. Meg hogy mindig eleget aludjak, kényelmesen éljek, azt egyek, amit csak akarok. A hatás néhány év elteltével még nem nagyon erős, de már érezhető. Néha még a magam számára is meglepően reagálok valamire, és tudom, hogy ez a meditáció hatása, de nem értem hogyan (aztán meg tízszer a tőlem megszokott módon reagálok és tudom, hogy a célomtól még messze vagyok).

De a különbség mégis érezhető. És ez megkönnyíti azt, hogy erősödő csípő és hátfájdalommal 55 perc meditálás után még öt percet üljek mozdulatlanul (tudva, hogy "ez is változni fog" és ne csak a fájdalmamra figyeljek.)

 

Addig is, hátha valakinek segít a fájdalmain, idézem Isten végső üzenetét a teremtményei számára: "A kényelmetlenség miatt elnézésüket kérjük." 

 

 

 

Nyomtatás NYOMTATÁS konyvjelzo_ikon

Képforrás: Canva Pro adatbázis.


 
 
[ 5547 ]
spacer
Szólj hozzá!
spacer 

 
 


Hapci naptár
szerelmi_joslat
Szerelmi kötés
Önismereti jóslat
slide-tarot
 
 
x