HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2017-09-21
Címlap / Ezotéria / Meditáció és Béke

Meditáció és Béke

Nyomtatás NYOMTATÁS konyvjelzo_ikon

HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2017-09-21

Mi, emberek testből, beszédből és tudatból állunk; e három közül azonban a tudatunk tekinthető úgy, mint a »király, aki mindent megteremt«, vagy mint »egyetemes rendezőelv« — Kunje Gyalpo —, amely uralja és vezényli a testet és a beszédet. A tudat hozza létre a boldogságot, de a tudat hozza létre a szenvedést is.  

 

Mi, emberek testből, beszédből és tudatból állunk; e három közül azonban a tudatunk tekinthető úgy, mint a »király, aki mindent megteremt«, vagy mint »egyetemes rendezőelv« — Kunje Gyalpo —, amely uralja és vezényli a testet és a beszédet. A tudat hozza létre a boldogságot, de a tudat hozza létre a szenvedést is.
Hogyan keletkezik a boldogság? Ha odafigyelünk a tudatunkra, és gondosan ügyelünk arra, hogy a béke állapotában tartsuk, akkor kibontakozik a boldogság.

Hogyan keletkezik a szenvedés? Minthogy a tudat vágyai kielégíthetetlenek, amikor az a vágyott dolgok után sóvárog, zavaró érzelmek élednek — ilyen a harag és az indulat —, amelyek azután számtalan ártalmas gondolatot gerjesztenek. Ez a folyamat késztet minket a végnélküli cselekvések különféle fajtáira, melyek ártó tettekkel keverednek, és így kedvezőtlen karmát idéznek elő. Mindezek eredményeképpen mind a tudat, mind a test a csillapíthatatlan szenvedés fogságába esik, amelyből nem képesek kiszabadulni.

Ez a szenvedés egészen a halálunkig tart; végigkíséri életünket a tudatunk keserves, kimerítő küszködése. Ha a halállal mindennek vége szakadna, az csodálatos lenne, azonban csak a testünk az, ami meghal, a tudat nem. Éppen azokat a dolgokat — azon ártalmas és kedvezőtlen tetteket — kényszerülünk követni az ez után következő életünkben is, amelyekkel a tudat a jelen pillanatban, ebben az életben foglalatoskodik, megtapasztalva azok következményeit.
Így hát a jelenlegi és az elkövetkező életeinkben is azt tapasztalhatjuk, hogy a kedvező hatású és az ártó cselekedetek, a boldogság és a szenvedés is mind-mind a tudattól függenek. A tudatot kell tehát befelé fordítanunk, és összeszedettebbé tennünk. Ha a tudatunkat vizsgáljuk, azt tapasztaljuk, hogy olyan tébolyodott és zavaros, akár egy elmebeteg: kilencszer is végiggondol olyan dolgokat, amelyekről még csak nem is képzeltük volna, hogy felmerülhetnek gondolatként! Fölismerhetjük, hogy az efajta esztelenségért is a tudat a felelős, ezért azt kell befelé fordítanunk és hazaterelnünk. Valami olyan tevékenységre kell a tudatunkat összpontosítanunk, ami lecsendesíti és kiegyensúlyozza azt.

Ha nem tudunk csendet, nyugalmat és elengedettséget létrehozni a tudatban — azaz békéhez és boldogsághoz vezető utat járni, vagy legalábbis ezekrôl gondolkodni —, akkor sohasem leszünk elégedettek. Még akkor sem, ha a vagyonunk olyan hatalmas, mint a Sumeru hegy, s olyan mérhetetlen, mint az óceán. Ha van valamink, akkor a birtoklás szenvedése kínoz bennünket; ha pedig hiányzik, akkor a hiányé. Amikor belekezdünk valamibe, ott van a szenvedés, hogy sohasem tudjuk befejezni. Bár a szenvedés olykor boldogságként látszik megjelenni, valódi jellege mindig a szenvedés. Szánjuk el magunkat, és nézzünk szembe azzal, hogy minden szenvedések alapvetô oka maga a tudat.
Itt merülhet fel a kérdés: akkor milyen is ez a tudat? Ha alaposan megvizsgáljuk, akkor azt tapasztaljuk, hogy nincs formája, amit láthatnánk, és nincs hangja, amit hallhatnánk; olyan mint a szél: hirtelen felmerül egy gondolat, majd éppoly hirtelen el is tűnik. Ezen kívül nem találunk semmi mást.

Ebből az üres tudatból üresség-természetű gondolatok támadnak; ahelyett azonban, hogy hagynánk őket úgy, ahogy vannak, egy következô gondolattal megpróbáljuk őket értelmezni. Az egyik gondolat foglalkoztatja a következőt azzal, hogy megpróbálja megragadtatni vele az elôzô gondolatot; és ez így folytatódik vég nélkül. Az egymást foglalkoztató gondolatok káprázatot és szétszórtságot idéznek elő, és csak forog tőlük a fejünk.

Fel kell fedeznünk, hogyan hozza létre tudatunk a gondolatoknak e teljesen értelmetlen, vég nélküli láncolatát, és ennek következményeként a szűntelen tevékenykedést. Ha kergetünk egy gondolatot, sohasem csíphetjük el azt, ezért inkább magába a tudatba próbáljunk meg a tudatunkkal betekinteni. Ha a tudat valóban a tudatot figyeli, akkor észre fogjuk venni, hogy e kettőt — a figyelő tudatosságot és a megfigyelt tudatot — egyáltalán nem lehet szétválasztani, megkülönböztetni egymástól.

Minden tévképzetet és káprázatot a gondolatok felmerülése — tibetiül a namtok — idéz elő; ezért ne hagyjuk a tudatunkat a véletlenszerűen felmerülő gondolatokban tévelyegni. Ehelyett amikor feltűnik egy gondolat, nézzünk szembe vele: vizsgáljuk meg hogy milyen, hogyan is néz ki. Ha ugyanis utánamennénk, akkor száz év sem volna elég ahhoz, hogy megfogjuk.

Egyszerűen maradjunk a meditáció természetes, kiegyensúlyozott állapotában, anélkül, hogy szaladnánk a gondolatok után. Amikor a tudatot zavartalanul magára hagyjuk a saját terében, és felmerül egy gondolat: az jó; de ha nem merül fel gondolat, az is jó. Ha közömbösek maradunk a felmerülő gondolatokkal szemben, és nem hagyjuk magunkat azok által kizökkenteni nyugalmunkból, akkor megtapasztalhatunk egy olyan állapotot, ahol nincs sem emlékezet, sem gondolat, csak egy világos, mély, áthangzó üresség-élmény. Ezt úgy hívják, hogy a meditáció »csendje«, tibetiül népa.

Ha az éberségünkkel ilyen módon ellazítjuk a tudatot, és hagyjuk, hogy az magától elnyugodjon, akkor a testünkben is vibráló könnyedséget fogunk tapasztalni, a tudatunkban pedig mély békét és tiszta, sugárzó boldogságot élünk át. Miért? Azért, mert a tudat ekkor tud rátalálni önmaga természetes állapotára, és elnyugodni önnön lényegében. Amikor képesek vagyunk természetes elengedettséggel benne lenni a tudat eme őstermészetében: ezt a meditációs állapotot úgy hívják, hogy samatha (shyiné) vagy szamádhi ( ting nge dzin).
Ha sikerül ellazítanunk a tudatot úgy, hogy megmaradjon ebben a csendes, kitisztult állapotban, közel kerülünk az igazi békéhez és boldogsághoz. Ha ilyen módon felfedezzük a saját tudatunkban rejlő belső békét, egyszerűen nem lesz okunk rá, hogy erőszakot gerjesszünk külső jelenségekkel vagy személyekkel szemben, és még a legcsekélyebb ok sem merül fel bennünk a féltékenykedésre vagy a versengésre.

Képessé válunk természetes és közvetlen módon békét és boldogságot vinni a külső világba. Ha nem tudjuk kifejleszteni önmagunkban a tudatnak ezt a békéjét és jó közérzetét, akkor a tudatunk állandóan a legkülönfélébb gondolatsorokba bonyolódik, ezért a világban is rendkívül nehézzé válik a béke és boldogság megteremtése. Amint felfedezzük, hogy a béke és a boldogság teljesen a tudattól függenek, akkor ezzel a bizonyossággal és meggyőződéssel mindannyiunknak el kell kezdenünk kialakítani a tudat belső békéjét, ami boldogságot és békét eredményez ebben az életünkben, valamint az elkövetkező életekben is. Mindez tôlünk függ. Ha pedig mi magunk vagyunk azok, akik ki tudjuk ezt fejleszteni magunkban, akkor nem szükséges máshol keresnünk a békét és a boldogságot, és senki el nem lophatja, sem el nem követelheti azt tőlünk. Véssük ezt jól az emlékezetünkbe, és gyakoroljuk!

Amikor ülünk, hagyjuk testünket a maga természetes állapotában, anélkül hogy kimozdítanánk abból; hagyjuk beszédünket is változatlanul, a légzés természetes áramának megfelelően; a tudatot pedig hagyjuk, hogy kimozdítatlanul elnyugodjon saját alaptermészetében.

A Buddhák Bölcsességtudatát úgy hívjuk, hogy az »Üresség Bölcsessége«; az üresség az, amiből saját kisugárzásaként kibontakozik az Öt Bölcsesség, és az összes nemes minőség. Saját tudatunk lényegi természete ugyancsak az üresség. Az üresség nézőpontjából e kettő teljesen ugyanaz. Ám amikor az üresség fénye kisugárzódik, mi magunk nem az Öt Bölcsességet fedezzük fel abban, mint a Buddhák, hanem káprázatba merülünk. E káprázat felmerülő gondolatok formájában nyilvánul meg, amely gondolatok félrevezetnek bennünket, és egyre mélyebbre rántanak bennünket az illúziókba.
Ha fel tudjuk fedezni valódi természetünket, és azt, ahogyan a dolgok valójában vannak, akkor nem lesz szükségünk többé arra, hogy valahol távol, kívül keressük a Buddhát, hanem önmagunkon belül is rátalálunk.

Minthogy ez így van, tartsuk mindezt emlékezetünkben.

Őszentsége Dudjom Rinpoche






 
 
[2185]
spacer
Szólj hozzá!
spacer 

 
 


titkosrandi fej

éves
 
fotó




Tagok: Túl az 1 millión, Fotóval: 331.689


Jóska Jósda
Hapci naptár
szerelmi_joslat
Szerelmi kötés
Önismereti jóslat
ciganykartya
szinjosda
slide-tarot
slide-tarot

 
 


/img/hirdetes/everness-INY-300x250.gif
 


 

ciganykartya
joskajosda
szerelmi_joslat
szinjosda
slide-tarot



A Harmonet üzemeltetője az Harmopress Kft.
1999-2016 © Minden jog fenntatva
HarmoNet 1999 óta minden nőnek bejön!
x