Az emberiség emlékezete
Címlap / Ezotéria / Az emberiség emlékezete

Az emberiség emlékezete

HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2024-03-28

A XX. század egyre inkább eltárgyiasuló világában a technika mindenhatóságában bizakodó ember mind gyakrabban panaszkodik a magányról. A művészetek s közöttük a mai szépirodalom tanúsága szerint az ember — a tudomány és technika csodáinak létrehozója s egyszersmind élvezője... 

A XX. század egyre inkább eltárgyiasuló világában a technika mindenhatóságában bizakodó ember mind gyakrabban panaszkodik a magányról. A művészetek s közöttük a mai szépirodalom tanúsága szerint az ember — a tudomány és technika csodáinak létrehozója s egyszersmind élvezője — egyre inkább egyedül érzi magát az általa létrehozott világban, egyre hevesebben kívánkozik vissza az elveszett paradicsomba, abba a világba, ahol az értékek hierarchiájában még előkelő helyet foglalt el a humánum.

Ez a hiányérzet szólal meg azokban az igényekben, melyek egyre hangosabban követelik a trónfosztott érzelmek rehabilitálását. Az érzelmekét, melyek nélkül az ember élete kopár és kegyetlen. A társadalom nehezen nélkülözi azokat az értékeket, amelyek az embert közel hozzák embertársaihoz, értelmet adnak olyan fogalmaknak, mint család, haza, emberiség, szeretet, barátság, szerelem, hűség... Röviden: ami emberré minősíti az embert. Az érzelmek nevelését azonban nem lehet tárgyként kezelni, beiktatni az órarendbe heti két órában. Az érzelmek nevelésének — nem mondunk ezzel újat — az esztétikum kínálja a legjárhatóbb utat: az esztétikum, mely megmutatkozik a környezetben, az emberek közötti érintkezésben és mindenekfölött a művészetekben.

A kisgyermekben korán megjelennek az esztétikum iránti fogékonyság jelei. Mielőtt még beszélni tudna, már megkülönbözteti a zenei hangokat egyéb hangoktól, és látható örömmel reagál rájuk. Ezzel szinte egy időben érzékelni tudja már a ritmikus és a prózai beszéd különbségét is, és a ritmus örömét hamarosan érzelmi tartalommal éli át. Így jut el arra a fokra, amikor a korábban alig értett szavak érzelmek kifejezőivé válnak, és tükrözik a kisgyermek egyszerű, de erőteljes érzelmi életét.
Ahogyan előrehalad a gyerek az anyanyelv aktív és passzív elsajátításában, olyan mértékben válik képessé differenciáltabb érzelmek kifejezésére, és — ami döntő fordulat: emberré, azaz társadalmi lénnyé változásában — mások érzelmeinek megismerésére és átélésére.
És ebben a pillanatban lép be életébe az anyanyelv édes gyer- meke: a népköltészet, mondókák, játékok, dalocskák formájában, és szivárvány köntösében a mese.
Mindez együttesen jelenti azokat a kötelékeket, melyek a gyermeket — a jövő felnőtt emberét — nemzeti kultúránk múltjával összekötik s a vele azonos nyelvet beszélő-értő kortársakhoz kapcsolják az anyanyelvvel, mely nemzettudatunk bázisa, közösséghez való tartozásunknak természetes köteléke.

A kisgyermek a mesében találkozik, ismerkedik meg az emberi élet meghatározó tényeivel: a születéssel, a szerelemmel, a halállal. Erkölcsi és esztétikai fogalmakkal, mint a jóság–gonoszság, szépség és rútság és ezek szinonimáival. A mese az esztétikum sajátos eszközeivel kényszeríti hallgatóját állásfoglalásra, azonosulásra vagy tiltakozásra. A tudat fehér lapja benépesül tényekkel, fogalmakkal. Az érzelmek — kezdetben szűkös — világa kiszélesedik, kiteljesedik, színekkel, variációkkal gazdagodik. A gyerek képessé válik a jelenségek felismerésére, értelmezésére, újfajta élmények átélésére, az élet sokrétűségének és szépségének egyre teljesebb befogadására. Az ember kopár magányossága megszűnik. Képes lesz megérteni mások örömét, fájdalmát, egyszóval: az önközpontú, magányos egyedből társadalmi lénnyé válik. S ennek a nagy metamorfózisnak az útja a mese réz-, ezüst- és aranyerdein keresztül vezet.

A mesét — mint az emberi kultúra minden ágazatát — a történelem szülte meg és formálta a maga képére és hasonlatosságára. A mese ősanyja maga a természet, mely állatok, állatistenek, majd emberistenek alakjában nyilatkoztatta ki törvényeit az embernek, aki megrendülve borult le istenségei előtt, igyekezett hozzájuk hasonlítani, és ezzel elindult a történelem kiszámíthatatlan kanyargó útján, mely valamikor majd az emberi élethez, a kultúrához, a humánumhoz juttatja el őt. Ennek a kalandos útnak a történetét őrizte meg a mese.

A mesék keletkezését nem kell minden esetben a mágia és a mítoszok korában keresni. A feudális középkor sok új elemmel gazdagította a mesék kincsestárát. Várak, királyok, kóbor lovagok, rabul ejtett grófkisasszonyok, tömlöcben sínylődő vitézek lépnek be a történetekbe, s velük együtt a középkori kegyetlen büntetések, máglyatüzek, kerékbetörések, melyeket néhány századdal később előszeretettel használ fel a romantikus irodalom.

Az újkor hajnalán új motívumokkal gazdagodott a mese, új tartalmi elemekkel, új helyszínnel, új szereplőkkel, újszerű hangvétellel színesedett. Az üveghegyek, az Óperenciás-tenger, az elvarázsolt erdők helyére városok épültek, piacokkal, kocsmákkal, műhelyekkel, kolostorokkal, üzletekkel, takaros házacskákkal, melyekben kalmárok, kézművesek, hajósok laknak, zsugori, vén férjek oldalán kikapós menyecskék, akik pajkos diákokkal, furfangos katonákkal élik világukat férjük távollétében. A Kelet nyüzsgő világa furfangos tolvajokkal, olajlámpában tartózkodó démonokkal új színeket hozott a mesébe. Ezekben a jól megszerkesztett és ötletesen előadott elbeszélésekben megváltozott keretben, más szereplőkkel ugyan, mégis a mese normái szerint működő világban találjuk magunkat.

A megváltozott tájban — és a megváltozott társadalomban — új mesék születnek, a régi mesék újfajta elemekkel gazdagodnak. A klasszikus tündérmese mellé új típusok zárkóznak fel: a novellamese, a tréfás mese — a trufa. Mindezek nem sorvasztották el a régi mesét, hanem — átvéve annak műfaji törvényeit — gazdagították kelléktárát a változó életforma elemeivel.

A romantika felfedezte magának és irodalmi rangra emelte a mesét. A két tudós, Jakob és Wilhelm Grimm a XVIII. század végén szorgos munkával összegyűjtötte a német nyelvterületen az egyszerű nép száján élő meséket, és nyomtatásban is kiadta a német nyelvű népi kultúra emlékeit. A Grimm-féle mesegyűjteményt csekély késéssel követi az első nyomtatott magyar mesegyűjtemény — Bécsben, mégpedig egy bécsi kaszárnyán keresztül, ahol a katonai elöljáró kifejezett parancsára esténként mesét mondtak a magyar katonák. Az első magyar mesegyűjtemény német nyelven került a nyilvánosság elé. Ezt követik kiváló magyar tudósok, gyűjtők, Erdélyi János, Kriza János, Merényi László, Arany János és fia, Arany László; majd a századforduló évtizedeiben megindul a Magyar Népköltési Gyűjtemény sorozata. Századunkban sok kiváló gyűjtő-kutató munkálkodott a népi kultúra értékes hagyományainak feltárásán. Köztük ezúttal Ortutay Gyula nevét említjük meg, aki új fordulatot adott a magyar mesekutatásnak.
Nyomtatás NYOMTATÁS konyvjelzo_ikon

Képforrás: Canva Pro adatbázis.




 
 
[ 3234 ]
spacer
Szólj hozzá!
spacer 

 
 


Hapci naptár
szerelmi_joslat
Szerelmi kötés
Önismereti jóslat
slide-tarot
 
 
x