A kereszténység és más vallások kapcsolatai
Címlap / Ezotéria / A kereszténység és más vallások kapcsolatai

A kereszténység és más vallások kapcsolatai

HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2022-08-11

A modern vallástudomány is úgy határozza meg az embert, mint akitől a vallás elválaszthatatlan. A vallás - antropológiai állandó. Mi teszi az embert vallásossá? -kérdezhetjük. A vallás ösztön, a metafizikai érzék, a transzcendentális (földöntúli) tapasztalat... 

Az embert az ógörög nyelvben antroposznak, felfelé tekintőnek nevezik. A latinok homo religiosus, azaz vallásosnak mondják az embert.

A modern vallástudomány is úgy határozza meg az embert, mint akitől a vallás elválaszthatatlan. A vallás - antropológiai állandó. Mi teszi az embert vallásossá? -kérdezhetjük. A vallás ösztön, a metafizikai érzék, a transzcendentális (földöntúli) tapasztalat. Az embert épp az különbözteti meg az összes létezőtől, hogy a véges, bezárt világban, de a végtelenre nyitottan él. Ezért nem lehet vallástalan ember, viszont létezik a vallásnak negatív formája Ez az ember bezárkózottságából, közönyösségéből, földhözragadtságából származik. Ateizmusnak, materializmusnak hívjuk ezt a jelenséget.

Az ember a vallási mintákat személyiségének tudattalan részében őrzi. Ezeket az ősmintákat, Jung után archetípusoknak hívjuk. Az archetípusok két legfontosabbika a teremtő Atyaisten képe, melynek szimbóluma a "Nap", vagy a körbe rajzolt kereszt. A másik a paradicsomi állapot emlékképe, melyet az ember ösztönösen szeretne elérni, törekvései tudattalanul is erre irányulnak.

Az ősképek. a metafizikai érzék, a szent dolgok, a transzcendens magtapasztalása az, amely a vallást létrehozza. A vallás megjelenési formája a kultusz, a kultusz pedig a kultúrát teremti meg. A beszélt nyelvet, az erkölcsöt, a munkát, azaz a teremtő tevékenységet. Ez az, ami a vallásokra, minden vallásra általánosan igaz. Mégis a vallások sokasága, ellentmondásai, burjánzásai azt a kérdést vetik fel, lehet-e a vallások sokaságában rendet teremteni, valami rendszert felfedezni?

Erre a kérdésre az összehasonlító vallástudomány adja meg a választ. A vallások között hierarchikusan rendezett viszony van. A vallások nem össze-vissza esetlegesen keletkeztek, hanem egymással kölcsönhatásban fejlődnek. Eszerint a vallásokat istenkereső és kinyilatkoztatott vallásra lehet osztani. A legősibb vallások istenkereső vallások. Isten létéről való tudás és az ember vágyainak, eszméinek, hiedelmeinek különböző arányú keveréke.

Az ősi vallásokról néhány könyv maradt fenn, amely tartalmazza a vallástörténeti őskor szemléletét. Ilyen például az Egyiptomi Halottaskönyv, vagy az indiai Véda könyvek. A vallástörténeti őskornak a Kr. előtti 7-6. században vége szakadt. Egymástól függetlenül, a világ nagy kultúrközpontjaiban hitújítók jelennek meg, akik lezárják az eddig uralkodó mitikus korszakot. A görögöknél Herakleitosszal kezdődik a felvilágosodás, a perzsáknál Zarathusztra hirdetési tanait. Indiában Buddha, Kínában Konfuciusz és Lao-ce az új hang hírnöke. Ezt a korszakot a vallástörténet ókorának nevezzük, amely Mohameddel a prófétával ér véget.

Ezen időszak közepén Kr. e. 7-6. század körül születik meg Jézus Krisztus, Isten fia, a megváltó. Ennek az eszménynek szükségszerű bekövetkeztéről nem csak a zsidók tudtak, hanem minden nép a várakozás állapotában volt. A napkeleti bölcsek, akik helybeli csillagászok voltak, tudták, hogy a halak csillagképének uralma alatt világhónapban kell az idők teljességének eljönnie, mikor a megváltónak meg kell születnie. Amikor feltűnt az égen a jel, a Jupiter és a Szaturnusz bolygóknak együttállása, elindultak a Zsidók országa felé, mert tudták, hogy megszületett a Messiás. A Jupiter bolygó a királycsillag, a Szaturnusz pedig a zsidók csillaga Megérkeznek tehát Jeruzsálembe, ahol tudakolni kezdték, hogy hol van a zsidók új királya.

A kereszténység tehát a végidők, a vallástörténeti újkor, az utolsó kornak vallása. A katolikus alaptanítás szerint, e korban Isten, az idők teljességében saját maga lett emberré, köztünk élt, tanított, szenvedett és meghalt értünk, majd halottaiból feltámadt, hogy mi is vele együtt támadjunk fel az örök életre. Isten országa már itt van a földön, Krisztus követői már részesei ennek az országnak. Az egyház Krisztus misztikus teste, hol krisztus a fej, a hívek pedig a test többi része. Ezt az utolsó korszakot az utolsó ítélet fogja majd lezárni, Krisztus második eljövetelekor. Ekkor Krisztus, mint pantokrátor ítéletet tart és létrehozza az "új eget és földet, a mennyei Jeruzsálemet", azaz Isten országát.

A kereszténység tehát az emberiség utolsó korszakának a vallása, mindennek az összefoglalója, és Isten uralmának a kezdete. "Én vagyok az út, az igazság és az élet"- mondja magáról Jézus János evangéliuma szerint. Az ember eddigi istent kereső útjainak ehhez az egy úthoz kell tartoznia Jézushoz, aki maga az egyedüli út Istenhez. Az igazság keresőknek Krisztushoz kell térni, mert ő az abszolút igazság. Aki pedig ítéletét meg akarja tartani Krisztushoz kell mennie, mert ő az, aki legyőzte a halált.

Krasznai Bertalan
Nyomtatás NYOMTATÁS konyvjelzo_ikon

Képforrás: Canva Pro adatbázis.




 
 
[ 3733 ]
spacer
Szólj hozzá!
spacer 

 
 


Hapci naptár
szerelmi_joslat
Szerelmi kötés
Önismereti jóslat
slide-tarot
 
 
x