A honfoglaláskori magyar nép hite IV.
Címlap / Ezotéria / A honfoglaláskori magyar nép hite IV.

A honfoglaláskori magyar nép hite IV.

Nyomtatás NYOMTATÁS konyvjelzo_ikon

HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2021-12-03

Mivel a fejedelem korlátlan ura és parancsolója volt a népnek, a magyarság keresztény hitének felvétele abban a pillanatban eldőlt, amikor a szent fejedelem kereszténnyé lett. Az új hit kezdetét (a régi hiten gondolkodók felfogása szerint) az áldozat bemutatása, vagyis István király országának felajánlása Szűz Mária védelmének, jelentette. (1038) Ennek szimbólumaként épült meg a székesfehérvári koronázási templom. A Szent Király megkoronázása 1000-ben (egyesek szerint 1001-ben) történt... 

Ismerkedve a keresztény tanításokkal, a magyar nép kezdetben az egyház tanításait igyekezett összeegyeztetni saját világképével, beállítottságával. Géza fejedelem még úgy fogta fel a dolgot, hogy "elég gazdag ahhoz, hogy két úrnak is áldozzon."

Mivel a fejedelem korlátlan ura és parancsolója volt a népnek, a magyarság keresztény hitének felvétele abban a pillanatban eldőlt, amikor a szent fejedelem kereszténnyé lett. Az új hit kezdetét (a régi hiten gondolkodók felfogása szerint) az áldozat bemutatása, vagyis István király országának felajánlása Szűz Mária védelmének, jelentette. (1038) Ennek szimbólumaként épült meg a székesfehérvári koronázási templom. A Szent Király megkoronázása 1000-ben (egyesek szerint 1001-ben) történt. Egyes történészek szimbolikusan ezt az időpontot tekintik a kereszténység felvételének. (Ezeknek a történelmi jelentőségű, korszakos lépéseknek egy eseményhez vagy évszámhoz való kötése meglehetősen bátor és teoretikus kérdés.)

A kereszténységre vonatkozó szokásaink legnagyobb része szláv eredetű. Szláv eredetűek azok a babonáink is, amelyek gyökerükben az európai pogányságból táplálkoznak, de szerepelnek bennük az egyház szentjei is. Népünk abban a hitben, hogy a keresztény szokásokat veszik át, abban a hitben, hogy a "Szent Fejedelmük" akaratából cselekszenek, egy sereg új babonát tanult meg az itt élő szlávoktól. Az itt élő szlávság is, -új keresztény lévén - nem sokkal korábban kezdte meg babonás szokásainak az új hithez igazítását.

A honfoglaláskori emberek eszközeiket, szerszámaikat, csak bizonyos hagyományok, szokások rendszeres alkalmazásával használhatták. Hitük szerint csak ilyen módon volt remélhető tevékenységük eredményessége .Így kerültek be szokásaik közé, az istállózó állattartás babonái. Mindenről azt hitték akkor, hogy az új vallás, a keresztény hit szükséges alkotó elemei, szükséges velejárói.

Már a magunkkal hozott régi pogány hitünkben is egy sor olyan vonás volt, amely megkönnyítette a keresztény hitre való beilleszkedést. Melyek ezek?

- Hittük azt, hogy a halott szelleme halála után negyven napig a nagycsalád környezetében létezik és csak azután távozik az ősök közösségébe tartozó valamelyik újszülöttbe.Ez a felfogás könnyebben elfogadhatóvá tette őseink számára a pünkösd ünnepét, amely a feltámadás utáni 45-50. napra esik)

- Elevenen élt bennük a szent fejedelemnek - aki az ég fia és ha kell bűneik megváltójaként feláldozható - különleges állapota. Ez a körülmény megkönnyítette az áldozat, a megváltás misztériumának elfogadását.

- Az Emese álma szerinti -turul madártól történő- fogantatás, az eljövendő szent vezér megjövendölésének lehetősége megkönnyítette a szeplőtelen fogantatás, a megjövendölt király tanításának elfogadását

- A tiszta családi életben a házasságtörés, honfoglaló őseink körében a legnagyobb bűnök közé tartozott, a házassági szentség tisztelete meg volt bennük már a honfoglalás előtt is. Annál nehezebben tudta elfogadni a hittérítő papok által gyakorolt több ágyas tartását (konkubinátust.).

Az őshitben és a kereszténységben tapasztalható közeli fogalmak - de mindenek előtt a fejedelem hitének prioritása- teret nyitottak a keresztény hit tanításai terjesztésének. ( A lázadó fejedelmek - a történelemből jól ismert pogány lázadók - többségében a királyi akarattal bátran szembehelyezkedő rokonokból tevődött össze.)

Ezzel együtt megállapítható, hogy új volt a keresztény hit a tömegek számára és éppen ennek következtében meglehetősen lassan terjedt. A néphagyományként átöröklött szokásokban még ma is jelentős mértékben megtalálhatóak a pogány vallás rituális maradványai. A tömegek számára a legnagyobb nehézséget nem a dogmatikus szabályok elfogadása jelentette, hanem a társadalmi szokások vallási alapon történő megváltoztatása. Mindenek előtt a fejlettebb nyugati kultúrát képviselő papsággal - mint a magyar társadalomban idegen testtel - kellett megbarátkozniuk.

A nagycsalád gondolkodás módja, a rontás ellenei védekezés lehetősége, ma is eleven alkotó része népünk életének, gondolkodásának. A babonás szokások alól kicsúszott a régi kötőanyag, az egységes hit, így az megmaradt az egyszerű - a fejlődést nehezen követni tudó -emberek népi tudálékoskodásának. Valószínűleg ennek is része van abban, hogy a magyar nemzeti egyházak sajátos tulajdonságokkal rendelkeznek. A magyar erős kötelékkel rendelkező népszokások beépültek a rituális szertartásokba.

Összességében megállapítható, hogy a honfoglalás korabeli magyar nép számára a keresztény vallás tanításainak befogadását jelentős mértékben megkönnyítette az a körülmény, hogy a nép előző hazájában is sokat hallott már e vallásról, s a Kárpát-medencében letelepedve pedig különböző felfogású keresztény vallási csoportokat talált.

Az ásatások leletei azt igazolják, hogy a Kárpát-medencébe érkező magyar törzsek a Dunántúlon a római katolikus, a Tiszántúlon a bizánci keleti katolikus, az egész területen elszórva pedig a zsidó vallást ismerő és annak tanításai szerint élő csoportokat találtak.



Balázs Tibor
Képforrás: Canva Pro adatbázis.


Cikkünk folytatódik, lapozz!
 
 
[ 3810 ]
spacer
Szólj hozzá!
spacer 

 
 


Hapci naptár
szerelmi_joslat
Szerelmi kötés
Önismereti jóslat
slide-tarot
 
 
x