Jog az egyházakban
Címlap / Ezotéria / Jog az egyházakban

Jog az egyházakban

Nyomtatás NYOMTATÁS konyvjelzo_ikon

HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2021-10-19

A cím csalóka, ez az írás csupán az evangélikus és a katolikus egyház jogának, egyházi alkotmányának rövid összehasonlítását kísérli meg. A kísérlet, bár elfogultság természetesen e sorok írójában van, reményeim szerint elfogulatlan lesz. Megpróbálok szigorúan a tényekre hagyatkozni, kerülve bármilyen minősítést. Igazság szerint a teológiai alapok olyannyira mások a két felekezet joga tekintetében, hogy a minősítést mindenkinek a saját hite szerint kell elvégeznie. Könnyebb helyzetben vannak azok, akik nem érintettek. A célom elsősorban a tájékoztatás... 


Rendezvénynaptár
A cím csalóka, ez az írás csupán az evangélikus és a katolikus egyház jogának, egyházi alkotmányának rövid összehasonlítását kísérli meg. A kísérlet, bár elfogultság természetesen e sorok írójában van, reményeim szerint elfogulatlan lesz. Megpróbálok szigorúan a tényekre hagyatkozni, kerülve bármilyen minősítést. Igazság szerint a teológiai alapok olyannyira mások a két felekezet joga tekintetében, hogy a minősítést mindenkinek a saját hite szerint kell elvégeznie. Könnyebb helyzetben vannak azok, akik nem érintettek. A célom elsősorban a tájékoztatás.

Írásom határozottan támaszkodik a két felekezet egy-egy kiváló egyházjogászának fontos művére. A katolikus jog tanulmányozásához segítségül hívtam Dr. Erdő Péter püspök úr Egyházjog című, Szent István Társulatnál megjelent munkáját. Az evangélikus egyházjog áttekintésében támaszkodtam Dr. Boleratzky Lóránd ügyvéd, egyetemi tanár Magyar Evangélikus Egyházjog című, az Ordass Lajos Baráti Kör kiadásában megjelent nagyszabású, két részletben megírt elemzésére. Mind a kettőt alapműként használtam föl.

Az egyházjog (ius canonici) az általánosan elfogadott felfogás szerint nem jog. Valóban nem jog abban az értelemben, hogy nem áll mögötte állami kényszerítő erő. Az egyházjog csak az adott egyház tagjaira nézve tartalmaz kötelezést. Az 1983-ban kiadott, jelenleg hatályos katolikus egyházjog (Codex Iuris Canonici - CIC) kánonjai csak a latin egyházra vonatkoznak (1. kán.). A latin egyháznak azonban egyetemes joga, minden részegyház számára egyaránt kötelező, tekintet nélkül arra, hogy az melyik országban működik. Ezzel szemben az evangélikus egyházjog nem egyetemes igényű, minden nemzeti egyház saját magának alkotja meg nemzeti egyházjogát. A katolikus egyház jogát az egyetemes zsinat alkotja, amelynek nem tagjai a világiak (laikusok), csak az egyházi ordó tagjai. Az evangélikus jogot a nemzeti egyházak zsinata alkotja. Ebben Magyarországon lelkészi és nem lelkészi tagok paritásos alapon vesznek részt.

A katolikus jog ugyanakkor természetesen nem jogi hierarchia nélkül való. A piramis csúcsán az Isteni törvények (ius divinum) állnak, amelyek minden keresztényre egyaránt érvényesek. Az egyházi jogszabályok másik csoportját az ember által alkotott, egyháztól eredő jog (ius humanum ecclesiasticum) alkotja. Ennek többféle faja létezik. Ezen utóbbi jog lehet egyetemes és részleges jog. A részleges jogot a részegyházak illetékes, erre felhatalmazott egyházi szervei adják ki és azok nem lehetnek ellentétesek az egyetemes joggal.

Az evangélikus jog alapját Magyarországon jelenleg az 1997-ben kiadott törvények képezik. A törvényeket a katolikus joggal ellentétben nem egyetlen egységes jogszabályban, hanem tíz, területenként külön megfogalmazott egységben alkotta a Magyarországi Evangélikus Egyház zsinata. A tíz törvényt az 1997. évi XI. törvény léptette hatályba. A törvények módosítását, illetve szükség esetén új törvények megalkotását a rendszeresen ülésező zsinat végezheti el. A jogszabályi hierarchia alsóbb fokain a különféle szintű egyházi szervek által kibocsátott szabályrendeletek állnak. Ezek megalkotásánál - eltekintve az egyházközségi szabályrendelettől - is érvényesül a paritásos elv a lelkész és nem lelkészi tagok között. Itt kell elmondani, hogy létezik az evangélikusok nemzetközi közösségének minden evangélikusra érvényes joga is, az a Lutheránus Világszövetség alkotmánya. A Világszövetség azonban az alkotmány illetékességről szóló IV. cikkeje szerint az önálló tagegyházak szerveként a reá ruházott ügyekben cselekszik csak, illetve egyes tagegyházakat cselekvésre kérhet fel.

A katolikus egyházjog szabályozása általános és mindenre kiterjedő igényű. Az egyház alkotmányos és működési szabályain túl tartalmaz hitéleti, liturgikus szabályokat, de tartalmaz személyi- és családjogot, büntető peres eljárást, stb. A CIC egyszerre tartalmaz anyagi és eljárásjogi szabályokat. Az evangélikus egyház joga csak és kizárólag működési szabályt tartalmaz. Az evangélikus jogfelfogás elutasítja a katolikus értelmezésben vett kánonjogot. Az evangélikus jog nem tartalmaz világi ügyeket rendező jogtételeket (személyi-, család-, büntetőjog, stb.), vagy teológiai kérdéseket.

Az egyházak saját jogán belül megkülönböztetett szerepet tölt be az egyházak alkotmányjoga. Azon túl, hogy a két felekezet joga által szabályozni kívánt terület eltérő, meghatározó különbség az egyházak felépítésének szervezete és annak teológiai alapja.

A katolikus egyház alkotmányos felépítése alapvetően hierarchikus. Az egyházi szervezet különböző szintjei azon túl, hogy eltérő kormányzati területet ölelnek fel, alá-fölé rendeltségi kapcsolatban állnak egymással. A katolikus egyház hatalmi ágai jogilag nem különülnek el élesen. Az evangélikus egyház alkotmányos struktúrája az egyházszervezet szempontjából tartalmaz különböző szinteket, de ezen szintek egymással való kapcsolatát meghatározza az a körülmény, hogy az egyház alapvetően önkormányzati jelleggel működik.

A CIC rendelkezései szerint a katolikus egyházban minden hatalmat (törvényhozói, végrehajtó és bírói), az egyházban különleges jogállást élvező, szentségként tisztelt papi rend tagjai töltenek be, ahol az egyes hatalmi ágakban résztvevők közreműködhetnek a másik hatalmi ág munkájában. Konkrétabban, a zsinatban törvényhozói hatalmat gyakorló püspök részegyházában bírja a végrehajtói hatalmat, illetve ő az elsőfokú bíró. Ezzel ellentétes az evangélikus hatalmi rendszer, ahol az egyes tisztségekre az egyháztagokat választják, illetve ahol a hatalmi ágak szétválasztása megtörtént. Itt nem fordulhat elő az, hogy a bírói hatalom részese tagja lehessen bármely egyházi szint végrehajtó testületének.

A katolikus jogban mind a végrehajtói, mind a közigazgatási feladatok szigorú kogens viszonyban állnak. Ez azt jelenti, hogy a felsőbb szint utasítást adhat az alatt elhelyezkedőnek, illetve annak döntéseit felülbírálhatja. Az evangélikus jogban az egyházi szervezet önkormányzati rendben működik, a gyülekezetek, az egyházmegyei, egyházkerületi szervezetek saját ügyeikben többségi határozattal döntenek, amelyet a felettük elhelyezkedő szerv csak jogszabályi alapon vizsgálhat felül, és semmisíthet meg. Az 1997. évi törvények demokratikus szabályozásától sajnos történtek visszalépések, amelyek szerintem a lelkészi tagok vezető szerepét erősítik. Ezek a visszalépések - különösen a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület felállításával, illetve a reformer szemléletű új, megválasztott püspök beiktatásával - feltehetően még vitákat, reményeim szerint termékeny vitákat fognak eredményezni.

A katolikus egyház legalsó szintjét a plébániák, illetve a plébánosok jelentik. A plébánia és a plébános szolgálatát a megyéspüspök fennhatósága alatt végzi. Az evangélikus egyházban ennek a szintnek az egyházközség felel meg. Az egyházközség vezetője azonban nemcsak a lelkész, hanem a nem lelkészi jogállású felügyelő is. Minden plébánián kötelező plébániai gazdasági tanács kialakítása. Ennek a vezetője a plébános, a tanács szerepe pedig nem a döntéshozatal, hanem a tanácsadás, hiszen a plébániát kifelé a plébános képviseli. Ezzel szemben az evangélikus egyházközség az egyházi szervezet fundamentumát jelenti, döntéshozó szerve a presbitérium. Az egyházközség működése szempontjából lényeges határozatokat a presbitérium hozza, a döntések végrehajtása pedig a lelkészből és a felügyelőből álló elnökség feladata. A két személy feladatainak pontos meghatározását az egyházközségi közgyűlésnek szabályrendeletben kell meghatároznia.

A keresztyén felekezetek jogi felfogása, illetve jogrendszere különböző. Közös pont azonban - és ez lehet az ökumené szempontjából az összekötő kapocs -, az hogy mindegyik felekezet joga Isten földi királyságának szabályozását kívánja szabályozni. Hitem szerint az egyházi jog nem szabályozhat hittételeket, illetve a hittel közvetlen kapcsolatban álló kérdéseket. Az egyházak joga legyen szervezeti norma, a hitéleti kérdéseket a Szentírásból kell levezetni, kinek-kinek hite szerint és azt az adott egyház hitvallása szerint egységesen kell alkalmazni. "Mert rész szerint van bennünk az ismeret, rész szerint a prófétálás: De mikor eljő a teljesség, a rész szerint való eltöröltetik." (1Kor 13,9-10).

Erdélyi Károly
Képforrás: Canva Pro adatbázis.



Cikkünk folytatódik, lapozz!
 
 
[ 1756 ]
spacer
Szólj hozzá!
spacer 

 
 

/img/hirdetes/2021/9honap_banner-300x250-logo.jpg
 

Hapci naptár
szerelmi_joslat
Szerelmi kötés
Önismereti jóslat
slide-tarot

 
x