A női önbizalomedző, Marozsák Szabolcs közismert hölgyekkel...
Címlap / Karrier / A női önbizalomedző, Marozsák Szabolcs közismert hölgyekkel beszélget

A női önbizalomedző, Marozsák Szabolcs közismert hölgyekkel beszélget

HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2024-03-28

A hét mottója: "Mintha rólam írták volna a rút kiskacsa történetét! De az egykor önbizalom-hiányos kislány megtanulta kihozni magából a legjobbat." /Bíró Ica/ Bíró Ica: "Hitet adott a sikerélmény" Jó szóval mennyit lehet segíteni egy másik ember önbizalmának növelésében? Bíró Ica története választ ad a kérdésre. A 80-as, 90-es évek naptárainak darázsderekú bombázója hosszú utat járt be, amíg a ma ismert, magabiztos nő lett belőle, aki már másokat segít abban, hogy megtalálják önmagukat, és teljes értékű életet éljenek. 

- Milyennek látod a hazai emberek önbizalmát?

- Meglehetősen rossznak. Rengeteg ember küzd önértékelési zavarokkal, nem is sejtve, hogy az életben milyen sok múlik ezen. Ők ugyanis egy csomó dolgot nem mernek bevállalni, kipróbálni, így szó szerint kevesebbet élnek! Ezért szerintem már az iskolában el kellene kezdeni az önbizalom fejlesztését, tanórai szinten. Én is régóta foglalkozom az önbizalom fejlesztésével, „A megújulás titkai” címmel 9 éve megjelent könyvemben a legelső fejezetet a pozitív gondolkodásnak szentelem. Mert minden fejben dől el! Amiről elhisszük, hogy meg tudjuk valósítani, az tényleg úgy lesz, csak éppen hazánkban különösen jellemző a „nekem úgysem sikerül” hozzáállás. Ez a rossz közhangulat persze azzal is magyarázható, hogy sok aspektusból félelemben élnek az emberek, és százezrek küszködnek megélhetési gondokkal.

- Neked világéletedben a helyén volt az önértékelésed?

- Nem. Sőt, mintha rólam írták volna a rút kiskacsa történetét! Eléggé nyitott és kíváncsi kislány voltam, de egyáltalán nem éreztem magam szépnek. Inkább egy vidám, dalolászó, kommunikatív és cserfes gyerek néz vissza a régi fotóimról, akiben égett a vágy, hogy megmutassa, mire képes. Annál is inkább, mert fiúnak vártak, mégis lány lettem, és bizonyítani akartam, hogy nem akármilyen! Nem, minthogyha a szüleim bármikor is éreztették volna velem, hogy baj lenne a lányságommal, sőt, imádtak és a tenyerükön hordoztak. Talán csak tudat alatt volt bennem megfelelési kényszer. Ugyanakkor azt is hamar felismertem, hogy kreatív és fantáziadús vagyok, akinek különleges érzéke van az öltözködéshez.

- Nyilván ezért is tanultál tovább ruhaipari iskolában.

- Igen, mert nem tetszett az akkori konfekció, és gondoltam, majd én megvarrok magamnak mindent. Így is lett, és mind a mai napig nagyon sok ruhámat – fellépő ruhákat is – én készítem vagy alakítom át. Szinte a semmiből, minimális alapanyagból is képes vagyok kreálni bármit. Az iskolában ki tudtam élni a kreativitásomat, miközben extrán hangsúlyoztam az előnyeimet, a nőies, homokóra-formámat, palástoltam a hátrányaimat, és exkluzív megjelenést biztosítottam magamnak.


- Mikor került szóba először a modell karrier?

- Divattervezőnek készültem, aztán butikban és titkárnőként is dolgoztam, a környezetemben pedig – főleg a nők – egyre többen kérdezgették, mért nem leszek modell. De én esélytelennek tartottam magam, egyáltalán nem hittem, hogy sikerülhet.

- Még akkoriban sem láttad magad szépnek?

- Inkább izgalmas voltam a nagy, vörös, Angela Davis hajammal, a 171 cm-es magasságommal és az 57 centis derekammal. No meg az általam tervezett és kivitelezett, nagyon különleges energiákat közvetítő ruháimmal, ami tetszett az embereknek. Aztán amikor az OKISZ-nál varrodai munkára jelentkeztem, a manökenek szervezésével foglalkozó Király Panni felfedezett, mint modellt. Tetőtől talpig végigmért és azt mondta: „Te ilyen karosszériával varrni akarsz?! Meg vagy te őrülve?!” Ezek a szavak egy csapásra megváltoztatták az egész életemet! Hiszen egy megbecsült szakmabelitől hallottam. Ekkora ereje van a szavaknak! Aztán több száz lány közül beválogattak a 20-ba, akik tanfolyamot végezhettek.


- Ettől az önbizalmad is egy csapásra megjött?

- Szó sincs róla. Eleinte még rosszabb lett a helyzet, mert nem fogadtak be a lányok. Sőt, kizártak maguk közül. Már eljutottam arra a pontra, hogy abba is hagyom az egész szakmát, amikor megint jött egy életmentő emberi szó. A csapatból az egyik lány, Turcsányi Éva odajött hozzám, és azt mondta: „Ne vedd a szívedre, mert ez ilyen világ. Felütötte a fejét a féltékenység, mert konkurencia vagy, és ez jót jelent! Majd megtanulod.” Óriási erőt adott a biztatása, és így fel tudtam dolgozni magamban a sok-sok fájdalmat, ami ért. Tovább mertem menni az utamon, és ahogy egyre több sikerélmény ért, elkezdtem hinni magamban. Később, amikor a modelliskolámban oktattam, sokat tudtam meríteni abból a nehéz időszakból, hiszen figyeltem rá, hogy nagyon vigyázzak a nyiladozó tehetségek lelkére. Pontosan tudtam, hogyan kell gatyába rázni valakit, és a lelkét simogatva megmutatni neki: higgyen önmagában! Ha elhiszi valaki, hogy képes megoldani egy adott feladatot, akkor képessé válik rá! Akkora a teremtő erőd, mint amekkora a bele vetett hited – ahogyan Sai babától hallottam.

- Mikor történt az áttörés?

- Pár évnek el kellett még telni ehhez. A legtöbb lánynak körülöttem sokkal nagyobb önbizalma, rutinja és hátszele volt, nekem viszont mindent a saját erőmből kellett megteremteni. Aztán felfigyeltem rá, mennyivel jobban érzem magam az olyan munkákon, ahol önmagamat adhatom, mint például a fürdőruhás fotózások. Ekkor megjelent rólam egy kép egy neves, nagypéldányszámú színész-újságíró magazinban: bikiniben, marilynes mosollyal, a nőies domborulataimat hangsúlyozva. Átütő ereje volt! Attól kezdve sorra jöttek a kártyanaptárak, címlapok poszterek… Volt olyan évem, hogy utóbbiból 17 jelent meg, és én lettem az első lány, akiről eladásra szánt poszter készült. Ez óriási dolognak számított, pláne hogy többszázezres példányban fogytak. És maradandó volt, mert évekig kint hagyták a falakon. Ekkoriban kezdtem felszabadultabb lenni, és ráéreztem, hogy „na, valamiben én is igazán jó vagyok!”


- És ma sikeresen és magabiztosan szárnyal az egykori „rút kiskacsa”…

- Igen. Az egykor önbizalom-hiányos kislány megtanulta kihozni magából a legjobbat, úgy, hogy még a rosszul sikerült fotóimból is tanulni tudtam. Olyanná formáltam a külsőmet, ami önbizalmat adó megjelenést biztosít, és amiben tökéletesen jól érzem magam! Nagyon fontos a test-lélek-szellem egysége, vagyis hogy valakinek a lelke mélyéről sugározzon az önszeretet. A könyvemben is arra biztatok mindenkit, álljon a tükör elé pucéran, és fogadja el, szeresse a testét úgy, ahogy van. Hájjal és narancsbőrrel együtt. Szeretnünk kell önmagunkat, mert ha erre nem vagyunk képesek, mások sem tudnak szeretni bennünket!

Ica önbizalom-receptje
Az önbizalmat mindig építeni szükséges, mert napi szinten erősítik az új kihívások és azok megoldásai.
  1. Gondolkodj pozitívan, mindig a szépet keresd az emberekben, a világban, és tartsd távol magad a folyton kritizáló, lehúzó emberektől. Ők energiavámpírok. Hangsúlyozom: a bántó beszólás nem egyenlő az építő jellegű kritikával.
  2. Táplálkozz egészségesen, mert igaz a mondás: amit eszel, olyan leszel! Ez tudja építeni, avagy leépíteni a sejtjeidet, és ez meglátszik a külsőn.
  3. Mozogj és energetizáld a testedet a számodra legszerethetőbb módon.
  4. Ügyelj a szépségápolásra, és örülj, ha szerelmes vagy, mert ez a világ legjobb kozmetikuma. A hormonoknak köszönhetően ugyanis a szerelmes ember valósággal ragyog!
Nyomtatás NYOMTATÁS konyvjelzo_ikon

Képforrás: Canva Pro adatbázis.


 
 
[ 4202 ]
spacer
Szólj hozzá!
spacer 

 
 


Hapci naptár
szerelmi_joslat
Szerelmi kötés
Önismereti jóslat
slide-tarot
 
 
x