A sikercsapat szelleme
Címlap / Karrier / A sikercsapat szelleme

A sikercsapat szelleme

HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2022-05-28

Mi a legfontosabb egy vállalkozás életében? Van ötlet, van eszmeiség, van anyagi fedezet, van kereslet, hol van mégis az tényező, amelyen egy vállalkozás (legyen az üzleti vagy akár közösségi kezdeményezés) sikere elsődlegesen múlik és a legnagyobb kockázatot rejti? Az emberi erőforrás. Kivel, kikkel dolgozom együtt, kikkel együtt építkezem, kikre támaszkodhatok, mind érzelmileg, mind emberileg, mind akár anyagilag, ha baj van, vagy akkor is, ha nincs baj, csak éppen haladunk és együtt dolgozunk egy cél elérésének érdekében. Én személy szerint a rabszolgatartó társadalom hozadékában, vagy inkább hordalékában nem hiszek.  

Abban viszont hiszek, és gyakorlom is, hogy csak olyan emberekkel dolgozom együtt, akik önmagukban is el tudnák látni az egész csapat feladatát, csak éppen csonka kezű Sívaként manifesztálódtak az ígéret Kárpát - medencei földjére és ezért rácáfolnak arra, hogy márpedig a magyarok között nincs összetartás és ne lehetne velük csapatban dolgozni.

Miért fontos az, egy csapat, vagy egy közösség életében, hogy önálló munkavégzésre, döntéshozatalra, életre képesek legyenek? Hoznék egy repülős példát az életemből, egyben rögtön rövidre is zárnám azt a sztereotípiát, miszerint a légiutaskísérők csak mosolyogni tudnak és jobb esetben kávét felszolgálni. Mosolyogva azt is persze, mert ez a dolga. Gondolkodjunk el egy pillanatra, mondjuk azt hogy hozzávetőlegesen 200 utasra jut 4 db légiutaskísérő, vagyis 50 birkára, elnézést, utasra 1. Ez egy olyan légbőlkapott matematikai képlet, a valósággal való bármely összecsengés innentől a véletlen műve. Vagy nem. Még mindig együtt gondolkozunk:

van - e arra bármi esély, hogy mondjuk egy gyerek a gép elején hisztériás rohamot kap, anyukával együtt, egy ingatag vérnyomású pedig hanyatt vágja magát a gép hátsó végében és elájul a két wc között? Teljesen hétköznapi dolgokról beszélünk, nem szököévente egyszer fordul elő, hanem minden nap, van akivel többször is. Ilyenkor ki segít? Ki oldja meg? És kitől kérdez? És ki szolgálja föl a kávét közben mosolyogva az utasnak, hogy ne a szakképzetlen utas menjen problémát megoldani, vagy csak a száját tátani, hanem tudjon arról problémázni, hogy elfogyott a hagymás tejfölös chips.


Én mondjuk ezeket a problémákat nem a nagy könyv szerint kezeltem, ilyenkor ugyanis elnézést kéne kérni, hajbókolni, hamut hinteni a fejünkre, hogy sajnos nincs, és felajánlani valami mást. Én megmondtam, hogy lehet örülni annak is, hogy a chips fogyott el, nem az üzemanyag. Aztán lehet pislogni és gondolkodni. A föld fölött repülve véges befogadó és tárolóképességgel rendelkező szerkezetben utazunk, amiről ráadásul csak a Jóisten tudja, hogy működik én nem gondolom, hogyha ne lenne probléma, akkor generálni kéne. Ez vonatkozik teljes mértékben a földi környezetre is.

De nem? Egy idealizált világban talán utasokat is képeznének, vagy lefordítva ezt a vállalkozási, üzleti környezetre: ügyfeleket is lehetne képezni. Ha hülye utasos története nincs is mindenkinek, hülye ügyfeles csak akad. Ilyenkor a türelem nagy fegyver, a legnagyobb és talán a leghatásosabb, hogy egy konfliktusnak, helyzetnek békés megoldása születhessen.
A lehetőség mindig adott. A szeretetre mondják, hogy soha el nem fogy, a türelemre ilyen kitételt mondjuk én még nem olvastam.

Ahhoz, hogy egy munka, folyamat, üzleti tevékenység zökkenőmentesen, de legalábbis hatékonyan tudjon működni, talán a legeslegfontosabb alappilér, hogy a történet, vállalkozás ésatöbbi résztvevői rálássanak az egész működésére. Ha nem is kell részleteiben ismerni mindenki munkáját, feladatkörét, de mindenképpen kell, hogy ismeretekkel és adott esetben gyakorati tapasztalatkkal is rendelkezzenek a másik szerepéről. Miért? Ennek több oka van.
Ha nem tudom, hogy az az ember, akivel nap, mint nap találkozom, netán összeér a könyökünk is munka közben mit csinál, akkor mi nem együtt dolgozunk, hanem egymás mellett dolgozunk, nem egymásért és magunkért, közösségi és egyéni célokért, hanem csak magunkért. Nem tud kialakulni, vagy éppen továbbfejlődni a bizalom, növekedni a csapatszellem, megszűnik a tisztelet, a megbecsülés, a közös célok, a közösségi célok. Egy csapat önző emberré válunk, akik tömegbe verődve tapossák önző módon egymás lábát a földön. Gépként termelnek, egy darabig, aztán vagy továbbálnak, vagy kihalnak. Ennek kialakulásáról és okáról én sok szót nem ejtenék, mindenkinek megvan a maga jól bejáratott összeesküvés-elmélete, vagy nem kérdezett véleménye, azt itt pont fel is lehet használni büntetlenül.

Nálam, illetve a Sikerjárat eszmeiségénél ez be is van fejezve.
Sokat fogok még erről írni, és beszélni is. Nekem személyes tapasztalatorm Írországban, ahova egy maréknyi kivételes magyar amazonnal költöztem ki első körben az volt, hogy a legeslegjobb magyarokkal volt együtt dolgozni. Annyit még életemben nem nevettem, mint ott velük, az íreken, magunkon, de inkább az íreken, meg a hülye utasokon, meg a még logikátlanabb rendszeren, meg a majdnem élhetetlen körülményeken. Na jó, volt, hogy az írekkel is nevettünk, de rajtuk tényleg könnyebb volt.

Azt gondolom, hogy ha a magyar összetartás, jókedély, közösségi szemlélet, szélsőséges körülmények között tudott hatékonyan és példaértékűen működni, akkor ennek földrajzilag sem lehett lekűzdhetetlen akadálya itthon sem.

Az oldalon megjelent cikkeket, egy csokorba gyűjtve, illetve egyre bővülő információs és szórakoztató posztokat a nemrégiben indult Facebook oldalunkon találsz, melyet ITT érhetsz el! Csatlakozásoddal és figyelmeddel megtisztelsz minket!
Nyomtatás NYOMTATÁS konyvjelzo_ikon

Képforrás: Canva Pro adatbázis.


 
 
[ 1810 ]
spacer
Szólj hozzá!
spacer 

 
 


Hapci naptár
szerelmi_joslat
Szerelmi kötés
Önismereti jóslat
slide-tarot
 
 
x