Láttam, ahogy a furgon mindjárt elüti a kutyánkat és csak...
Címlap / Kedvenc / Láttam, ahogy a furgon mindjárt elüti a kutyánkat és csak ordítottam

Láttam, ahogy a furgon mindjárt elüti a kutyánkat és csak ordítottam

Nyomtatás NYOMTATÁS konyvjelzo_ikon

HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2021-11-29

A gyerek szeme láttára - csak ez forgott a fejemben, közben majdnem kiszakadt a szívem. A világ megállt egy pillanatra körülöttem, ahogy teli torokból ordítottam: Állj! A kis szürke furgon semmit nem látott, a kutya pedig mégis elindult felénk...  

 

Rendezvénynaptár
 A gyerek "már" 15 éves. De ez mindegy is. Bármekkora is, rettenetes lenne, ha látná, hogy a kedvenc kutyáját kilapítja egy furgon. 

Ő kapta a kutyát, de az egész családnak Leó kutya a mindene. Kölyök kora óta iskolába járunk vele, minden nap több órát sétálunk, bár hatalmas a kertünk is. Kirándulunk, túrázunk, és a kutya mindig velünk van. Leó behívható, kedves, okos kutya, jó alaptermészettel, bár - pont ahogy az emberek estében - nyilván neki is vannak ellenszenves kutyák az életében. Őket mindig kikerüljük, egyetlen szóra odajön.

 
Most sem volt ez máshogy, na de kezdjük az elején. 

A szokásos túraútvonalunkon játszottunk, botot dobáltunk a kutyának és békésen tartottunk immár hazafelé, amikor a mező túloldaláról, elég nagy távolból 3 jókora német juhászkutyára lettünk figyelmesek. A mi kutyánk sharpei keverék, nem éppen kicsi, de kisebb a német juhászoknál. 

(Ő van a képen) 


Felvettem Leót pórázra, gondoltam még véletlen se ingereljük az apporttal az idegen kutyákat, meg amúgy is, messze vannak ... Ebben a pillanatban a három kutya ráfordult a miénkre, és teljes erőből támadva rohanni kezdtek felé. Az egyik – azt hiszem a legidősebb – egy idő után visszafordult, kettő pedig ránk támadt.

Utolsó lélekjelenlétemmel elengedtem Leót a pórázról, mivel gyorsan fut, lehessen esélye. Ordítottam a kutyákra, na meg a többszáz méterre szerencsétlenkedő "gazdájukra", hogy hívja őket vissza, de egyrészt rá sem hederített a kutyáira, másrészt egyértelmű volt, hogy a kutyák nem hallgatnak rá, hiszen nem tudta megállítani őket.

A két nagy kutya szinte rávetette magát a miénkre, aki inaszakadtából menekülni kezdett hazafelé, abba az irányba, ahonnan jöttünk, egy forgalmas út felé, amin teljes erejében zúgott a külvárosi hazatérők forgalma. Szinte egy pillanat alatt eltűntek szem elől mind a hárman, keresztül az úton, át az autók közt. Nem tudom, hogy esett, de a három kutyából egynek sem lett baja. 

Lélekszakadva szaladtunk az út felé, ahol eltűntek a kutyák és nem tudtuk, mi vár majd ránk, ha átnézünk a műút másik oldalára. 

Egyszer csak feltűnt a újra együtt a három német juhász a gazdájukhoz közel az út mentén, mi kiértünk az útpadkára, ahol láttuk, hogy a kutyánk bújik a bozótban és időnként kidugva a fejét lesi, merre lehetnek a támadói. Áldottam az eget, hogy a szocializáció során a kutya megtanult a barátokkal bújócskázni is, hiszen most az életét mentette meg, hogy ismerte a terepet és el tudott rejtőzni. 

Az adrenalin szintünk az egekben volt és ez nem segített annak, amit a kutyaiskolában, nem éles helyzetben már egymilliószor begyakoroltunk: a távolban helyben maradásnak. 

Mindketten teli tüdőből ordítottunk a kutyának: állj! 

Eközben láttam, hogy közeleg egy szürke furgon, megengedett sebességgel, éppen felénk. És láttam, hogy a pánikba esett kutyának végül a szavak helyett a testbeszédünk adott jelet - megindult, át az úton. Már láttam, ahogy a furgon kivasalja, hogy nem ér át - és aztán lelassult az idő, meggörbült a tér, és valahogy a kutya egy pillanatra megtorpant és a furgon milliméterekkel a feje mellett elhúzott. Leó visszaért a lábunkhoz. Sírva rogytunk össze és öleltük át a kutyánkat. 

Még most, napok múlva is forr bennem a düh, hogy a felelőtlen kutyasétáltató milyen súlyos veszélybe sodort bennünket. És milyen súlyos veszélybe sodorta saját két, neveletlen, behívhatatlan kutyáját is, akik a mienket űzve átrohantak a műúton, a csodával határos módon sértetlenül megúszva a kalandot. 

Még órák múlva is remegtünk mindketten, s ha eszembe jut, még most is remeg kezem-lábam. Ezerszer elemzem a történteket, forr bennem a düh a fickó iránt, aki a 3 kutyát ránk engedte, és aki miatt majdnem meghalt a kutyánk. 

Leó most az őrangyaloknál legalább 3 életet kipipált. De a három kutyát felelőtlenül sétáltató férfit nem tudom, hogy lehetne elérni. Hogy lehetne vele megértetni, hogy amit művelt az nagyon nincs rendjén?

Ha a kutyás csapatunk együtt van, amelyben van idős kutya, meg apró kutya is, vajon ugyanígy támadtak volna? Vajon a kicsi, vagy az öreg megússza a támadást? Ha a két falka összeveszik, mekkora sebeket ejtenek egymáson? 

Régi kutyásként pontosan különbséget tudok tenni a játék és a támadás közt - ez a három kutya falkában támadt ránk. 

Most nem tudom, mitévő legyek. Keressem a kutyák gazdáját? Engedjem el a történeteket? Hogyan legyek túl rajta? 






 
 
[ 1197 ]
spacer
Szólj hozzá!
spacer 

 
 


Hapci naptár
szerelmi_joslat
Szerelmi kötés
Önismereti jóslat
slide-tarot

 
 




x