Amerika Velencéje - Tenochtitlan
hirdetés
Címlap / Kultúra / Amerika Velencéje - Tenochtitlan

>

Amerika Velencéje - Tenochtitlan

Nyomtatás NYOMTATÁS konyvjelzo_ikon

HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2020-10-26

Ősi fővárosokról szóló sorozatunk ötödik állomásán Ázsia és Afrika után térjünk vissza az Újvilágként is ismert Amerika földjére, pontosabban Közép-Amerikába. Az eddig meglátogatott fővárosokhoz hasonlóan itt is egy virágzó kultúrával rendelkező nép élt hajdanán, ők építették lenyűgöző fővárosukat, Tenochtitlant a Texcoco tó egyik szigetére. A hely varázsa megigézte még a spanyol hódítókat is, akik megjelenése végső soron a város, és az Azték birodalom vesztét is jelentette. 


Rendezvénynaptár
Tenochtitlan hírnevét több ősi legendának köszönheti, de ezeket a történelmi tények is alátámasztják, így a méltán híres azték főváros bevonulhatott a világtörténelembe annak ellenére, hogy az európai világ által történt megismerése, és pusztulása között igen kevés idő telt csak el. Mondani sem kell, köszönhetően maguknak az európaiaknak. De induljunk most vissza az időben a város alapításának korába, a XIV. századba. A várost az aztékok valamikor 1325 és 1345 között alapították a Texcoco tó egyik nagyobbacska szigetén az azték istenek kívánságainak megfelelően. Kezdetben a szigeten csak nádkunyhók álltak, később - mintegy száz év leforgása alatt - az akkori világ egyik legnagyobb városává növekedett a birodalom központjaként is funkcionáló település. A város növekedése együtt járt a fejlődéssel is, templomok, paloták, kőházak bújtak elő a homokból, és az időközben kicsinek bizonyult sziget partjai mentén a sekély víz iszapját kikotorva megnagyobbították az építkezésekre felhasználható területet, hogy elegendő helyet biztosítsanak a lakosság, az államigazgatás és a vallási célt szolgáló épületek számára. Az eredeti sziget mellett újabbakat is hoztak létre mesterségesen, sőt még nádkötegekből álló úszó szigeteket is alkottak élelmiszer termesztés céljából. A zöldségtermesztésre szolgáló úszó kertek nagyon termékenynek bizonyultak és szerves részét képezték a város lakosai életének.


A település felépítése a mai Velencéhez hasonlítható leginkább, csatornák övezte utcahálózata és szigetekre felhúzott nagyobb épületei - némi képzavarral bár  - az észak-olasz város hangulatát idézték. Virágkorában, a XVI. Század elején 100-500 ezer ember lakta, és valószínűleg ez volt a világ legnagyobb városa akkoriban. Európában csak Konstantinápoly vetekedhetett méreteivel, az Azték birodalmat végül is meghódító Spanyolország települései szinte eltörpültek a közép-amerikai város óriás mellett. A spanyol konkvisztádorokat lenyűgözte a város mérete és felépítése. A szárazfölddel töltéseken átívelő utak kötötték össze, az ivóvizet csővezetékeken, a szemetet uszályokon szállították, az utcák makulátlan tisztasága az akkori Európa mocsoktól roskadozó településeivel össze sem volt hasonlítható. Mindemellett a gazdagság és a pompa is irigylésre méltóvá tette az azték fővárost, nem hiába kívánták meg az európai hatalmak az újvilág mesés gazdagságát.

A város központjában egy hatalmas tér állt, amelyet fallal vettek körül. A tér közepén egy 30 méter magas piramis, a nagy Teocalli állt, amelyen lépcsősorok vezettek fel a tetején épült két templomhoz. Mindkét templomot azték isteneknek szentelték, az első Huitzilopochtlié, a másik Tlalocé az esőistené volt, oltárukat hatalmas jáspistömb és festmények díszítették.

HarmoNet tipp:
Théba és a Királyok völgye - Az átok létezik?! >>

A templomokat hat ízben is átépítették, ugyanis minden király elődjénél nagyobb és pompásabb templomokat akart állítani az istenek tiszteletére, így építészeiknek és építőmestereiknek folyamatosan akadt dolga az évek során. A királyok temetkezési helyéül is a nagy templom környéke szolgált, a régészek szerint a főtér nyugati részén hamvasztották el az uralkodók földi maradványait, amit urnákba helyezve tették a számára készült sírba, majd mindezt lekövezték. Az ősi temetkezési hely bejáratát Tlaltecuhtli istennő guggoló szobra vigyázta.

A mai Mexikó területén fekvő egykori Azték állam meghódítására végül is Hernan Cortez spanyol konkvisztádor vállalkozott hadserege segítségével. Az 1519-21-ig tartó hadjárat végkifejleteként ért el a spanyol sereg a fővárosba, Tenochtitlanba. A korábban már idelátogatott spanyolok a templom falait borító alvadt vér, az oltárokon talált emberi szívek és a város közelében talált több mint százezer emberi koponya láttán elszörnyülködve fordultak a barbárnak tartott aztékok felé, és amikor megpillantották templomaik falán a freskókról rájuk tekintő azték isteneket, már tudták, hogy magát az ördögöt - és földi szolgáit - látják. Cortez második látogatására 1521-ben került sor, amikor is maroknyi seregével (kevesebb mint 1000 emberrel érkezett, bár mintegy 75.000 szövetséges indián támogatását tudhatta maga mellett) megjelent a város falai alatt. A körbezárt település ostroma hosszú időn át tartott váltakozó hadiszerencse mellett, a végső döntést az utánpótlást nélkülöző aztékok tartalékainak kimerülése hozta meg. A csata végén a város lakosságának színe-java, mintegy negyed millió ember feküdt holtan az utcákon és a falakon. Ez jelentette az akkori Amerika egyik legnagyobb birodalma, az Azték Birodalom és Tenochtitlan végét. A város helyén azonban újre megjelentek a telepesek, és ma a kontinens egyik legnagyobb települése, Mexikóváros áll a helyén.

Sorozatunk következő állomása innen nem messze, Dél-Amerikába vezet, ahol is az Inka birodalom hajdani fővárosába, Cuzcoba látogatunk el.




 
 
[ 3850 ]
spacer
Szólj hozzá!
spacer 

 
 


Jóska Jósda
Hapci naptár
szerelmi_joslat
Szerelmi kötés
Önismereti jóslat
ciganykartya
szinjosda
slide-tarot
slide-tarot

 
x