Bob Marley és én - longboardra fel!
Címlap / Kultúra / Bob Marley és én - longboardra fel!

>

Bob Marley és én - longboardra fel!

HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2024-03-29

Amennyiben csak a főcímet olvasta el, könnyen támadhat az az elképzelése az olvasónak, hogy a Rastafari mozgalom jeles alakjával valamely közösen átélt élményemet fogom ezen írásban előtalálni. Azoknak, akik elolvasták az ominózus "avagy" szócska alatti alcímet is, több mint valószínű, hogy nem teljesen világos a longboard és Bob Marley reláció. Ezért itt már az elején kiengedem a macskát a zsákból. Szóval Bob Marley a Sector9 longboard gyártó cég egyik deszka típusának a megnevesítője. Nem, nem olvastam utána, hogy miért: igyekeztem kitalálni. A cikk vége felé elárulom, mire jöttem rá. 

De miért is foglalkozunk a longboarddal mint jelenséggel, sportággal a harmonet.hu-n? Manapság egyre több hosszú deszkás embert látni az utcákon, a youtube-on, zeneszámok aláfestéseként hosszabb-rövidebb képi montázsokban is megjelennek a sportág képviselői; megjelenésük felpezsdítette az életet a deszkás társadalomban. Nekem Dub Fx Made című száma irányította rá a figyelmemet erre a deszkás műfajra, melyhez a videó alapot egyébként Juan Rayos-tól kölcsönözték, akinek a videói nagyban hozzájárultak a longboardozás mint divat elindításához. Ezért is kezdett el érdekelni az is, hogy kik és mifajta emberek választják a jellemzően nagyobb, puhább kerekeket és a hosszabb lapokat. A következő kérdés, ami felmerült bennem, hogy a régóta ismert gördeszkások és az újonnan felfedezett longboardosok között milyen különbségek merülnek fel, illetve van-e átjárás a két tábor között. Személy szerint úgy érzem, hogy a longboardos és a gördeszkás tábort más életérzések vezérlik. Ennek igyekszem utánajárni ebben a cikkben.


Már egy ideje kifejezetten gördülő lapokra kihegyezett a látásom a városban közlekedve, de alig látok longboardosokat. Deszkásokat sokkal nagyobb számban. Míg a gördeszkások sokkal hamarabb indítottak, longboardozni csak néhány éve „divat” kis hazánkban, kivéve talán a downhill  - azaz a speed - ágazatot, amely már régóta „üzemel” Magyarországon is, de soha nem kapott szinte semmilyen nyilvánosságot, így rajongótábora is csak maroknyi.
A deszkások számomra kicsit mindig is amolyan utcai gengszterek voltak, tetoválásokkal, túlméretezett nadrágokkal, amolyan kerékre szerelt rapperek, betonteknőkből előbukkanó baseball sapkás, csörgő-zörgő ördögök. Soha nem jutott igazán eszembe, hogy kipróbáljak egy gördeszkát. Ahogy rap-et sem nagyon hallgatok. Valahogy nem az enyém az egész. Na jó, kicsit mégis. A longboardosokat ezzel ellentétben kategorizálhatatlan társaságnak tartom. Vannak köztük iskoláskorúak, ami ugyebár nem meglepő, de akad jó néhány egyetemista, üzletember, és egyéb húszon túli vállalkozó, öltönyös, kosztümös férfi, illetve hölgy. Ha negyven körüli emberkéket látunk magunk mellett elsuhanni, szinte teljesen biztosak lehetünk benne, hogy az illető longboardos rájder. Tisztelet a kivételnek.


Felhasználását tekintve a hosszú deszka a városi közlekedés egyik alternatívája lehet, bár már egy ideje a gördeszkások is kifejlesztették a maguk cruiser modelljét, ami Makács Péter, a Store 13 munkatársa szerint átmenetet képez a gördeszka és a longboard között. Kisebb távolságokat normális burkolaton még öltönyben is teljes biztonsággal tudhatunk le ezzel az eszközzel. Münchenben nem egy rolleres üzletembert láttam tovagördülni a járdán, bár egy roller azért mégis csak roller.
A longboard egy lökés sokkal messzebbre gurít, mint a gördeszka a kis gördülési ellenállás miatt. A nagyobb, szélesebb, puhább kerekek miatt biztonságosabb közlekedni vele. Akaratlanul is zenei példa jut eszembe a két táborról. A deszkásokat trombitásoknak tartom, a longboardosokat szaxofonistáknak. Magyarázom: a trombitán biztonsággal lejátszani az összes hangot cirka tíz év; szaxofonnal megfújni a C hangot sikerülhet már az első hangszeres órán is. (Más példával élve: a gördeszka olyan, mint egy krosszmotor, a longboard meg mint egy túragép. A túrások ritkán ülnek krosszmotorra, a krosszosok viszont soha nem ülnek túramotorra; valószínűleg belehalnának az unalomba.)


Két segítségem is van a longboardozás bugyraiba ereszkedéshez. Egyikük Fenyvesi Zsófia grafikus, akit bennfentes körökben Miss Margrin-ként is ismernek. Előfeltevésemet, miszerint a gördeszkások és a longboardosok két külön társaság finoman cáfolja. Míg én egy semmi mással, csak az újabb és újabb trükkök gyakorlásával törődő társaságnak gondolom a deszkásokat, addig számára kifejezetten szimpatikus, ha valaki egyhegyűen csak a technikája tökéletesítésére koncentrál és fejleszti magát ebben a „legnehezebben megtanulható” sportágban. Szerinte a különbség talán inkább abban van, hogy a „kiöregedett” deszkások, vagy azok az emberek, akik négy keréken szeretnének gurulni, ritkábban vállalják be a gördeszka kőkemény követelményrendszerét. Ők könnyebben, kevesebb eséssel, kisebb veszélyérzettel szeretnének élvezethez jutni, amire a longboard kiválóan alkalmas is. Nincs ezzel baj.
Beszélgetésünk során hamar a Faun deszkákra terelődik a szó, és a csapatra, melynek Zsófi is tagja. Gondolkodásukban elsősorban az egyediségre helyezik a hangsúlyt, nem a tömegtermelésre.  A grafikai tervezésnél mindig a tulajdonossal való közös egyeztetés után kerül fel a megfelelő sticker a deszka aljára. Mivel az én deszkám alján Bob Marley van, kinek a személye teljesen átjár, ezért mélyen átérzem, milyen komoly karaktert adnak egy deszkának a díszítő elemek. Tovább megyek, és megkérdezem, hogy miért nem látok a boardok tetején is díszítéseket. Bár a smirgliszerű griptape nehezen kezelhető felület ilyen téren, de mégis. Beszélgetőpartnerem szerint vannak rá kísérletek, de az anyagok minősége ez idáig nem meggyőzőek, ellenben szerinte a griptape színét talán éppen a gördeszkás múlt előtt való tisztelgésként hagyják meg feketére. Szép tradíció. A funkció a dizájn felett.
Szóba kerül még az egyensúly érzék, ami Zsófi szerint a legtöbb embernél nagyon alulfejlett. Érdekes téma. Hirtelen átfut az agyamon, hogy vajon az enyém milyen lehet két hetes longboardozás után, de inkább nem megyek bele. Vajon a fizikai egyensúlyérzék fejlesztése segít a belső egyensúly megtalálásában is? Hm, messzire vezető kérdés.


Juhász Ádám
a második segítségem az információhalászásban. Részletesen és mélyen beszél a longboardozásról mint divatról, élményről, sportról. A Halász Bástya aljában találkozunk, ahol éppen egy amolyan városi tájékozódási verseny egyik check pointjának az ellenőreként fogadja a deszkán érkezőket. Ádám informatikus, megfontolt, amolyan megtervezős típus. A rendezvényhez mellékelt kis fényképekkel ellátott pecsételős füzet is azt mutatja, hogy szervezőcsapat komolyan veszi ezt az eseményt. Neves márka képviseleteket, boltokat is sikerült az esemény szponzoraként felsorakoztatni, továbbá folyamatos a telefonos összeköttetés a szervezők között; a fényképes, webkamerás dokumentálás is alapos. Megadják a módját.
Miközben várjuk az első beérkezőket, beszélgetünk. A befutó emberkék többsége gördeszkás. Nézem, a megérkezéseket. A deszkások keményen, járdaszegélyt ugorva, többnyire hatalmas fékezésekkel tarkított megállásokat produkálnak, a longboardosok finoman, kevésbé „sportosan” érkeznek. Általában lazábbra veszik a figurát, nem hajtja őket annyira az első díjként felajánlott sisakra szerelhető goPro kamera megszerzésének a vágya. Inkább élvezik a mozgást, az izgalmat, amit az ellenőrző pontok felkutatása kínál.
Közben kiderül, hogy Ádám több nemzetközi gurulós programon is részt vett már. Csillogó szemmel meséli el mekkora hatást gyakorolt rá, hogy a világ élvonalába tartozó fiatalokkal gurulhatott együtt Spanyolországban. Megállapítja, hogy a sportág nyugaton meglévő színvonala, szabályai, etikai kódexe nem annyira íródtak még át a nálunk előrébb tartó nemzetek hagyományaiból a kis országunkban deszkázók mindennapjaiba, de reménykedik, hogy egyre inkább sikerül még színvonalasabb versenyeket szervezni, és hogy sikerül némi fejlődést elérni ezen a téren is. Véleménye szerint a sportolni szerető népesség tagjai között a hosszú deszka további nagy, robbanásszerű térhódítása nem várható.
Közben a deszkások között befut néhány ember, aki másodszorra teszi meg a kört, hogy javítson idején. Zihálnak, rohannak, náluk ez presztízskérdés. Jó hangulatban telik a verseny, Ádám figyelmeztet mindenkit, hogy forgalommal szemben ne guruljanak, persze, amit többen meg is szegnek egyből. Főleg a fiatalabbak, akik még nem értik, hogy akár egy jövőbeni esemény megrendezésének a sikere is múlhat ezen. Az előbb említett virtuális etikai kódex egyik lapja újabb szamárfület kap… (Mellékesen Levente, az egyik főszervező és mellékesen a Faun egyik alapítója nem kis meccset játszott le a közterületesekkel egyből az esemény kezdetén. Szerencsére sikerrel vették az akadályt.)


Miután ez lezajlott arról beszélünk Ádámmal, hogy az ő csapatában olyanokkal „csapat”, akiket a riding szeretetén kívül az egymásra és másokra való odafigyelés is összetart. Nem sörözgetésről, veszélyes stunt-ok bemutatásáról szól egy-egy legördülés, hanem a sportról, a fejlődésről, az élményről és nem elsősorban a biztonságról. Például, ha autó halad el valamelyik irányban mellettük, akkor nem gurulnak. Ők már a longboardozás kicsit felgyorsultabb formáját űzik, ami a free riding-ban, más szóval a downhillezés trükkösebb formájában testesül meg. Itthon elsősorban gyalog, külföldön kisbusszal felmennek a kinézett helyszínre, ami lehetőleg kis forgalmú vagy forgalommentes övezet, és mindenki a tudásszintjének megfelelő technikai elemeket próbálgatva legördül.

Sokszor legördülés után jól esik megbeszélni a történéseket, az élményeket, a trükköket. Ez is hozzátartozik a longboard fílinghez. Így lesz kerek az egész.
Ha már a hangulatról beszélünk, megjegyzem, hogy az életérzés, ami oldalba kap a Bob Marley-val - további becenevén: Sidewinder, ami magyarul kb. a kígyózó mozgásra utal – tekergőzés közben olyan, mintha az ember a reggae mesterét hallgatná az MP3 lejátszóján és egy kicsit raszta lenne, mindezt fizikai síkra átültetve... (El sem merem képzelni, milyen lenne a felejthetetlen mestert meglátni ezen a deszkán, a háttérből pedig az I shot the sheriff dallamai csendülnének fel.)
Némi szó essék az árakról is. Míg egy komolyabb, boltban kapható gördeszka ritkán éri el a 45 ezer forintos eladási árat, addig ezért az árért egy alsóközép kategóriás longboard-ot kaphatunk. A Bob Marley board, amit a Store 13-tól kaptam tesztelésre ötszáz forint híján 75 darab kékbe kerül. A deszka elsősorban carving-olásra van kifejlesztve, ami körülbelül a szélesebb íven meghúzott szlalomozásnak felel meg.  A különböző stílusok és felhasználási módokról nem szeretnék részletesebben beszélni, ha ez a téma mélyebben érdekel valakit, akkor nálam szakavatottabb fórumokon hozzájuthat a releváns információkhoz. Jelen írásomban inkább a négy keréken gördülés hangulatára és az azt űző emberek életérzésére igyekeztem némiképp rávilágítani.
Ja, a vége felé összeállítottam egy longboard kis hangulatcsinálót kezdőknek, vásárlás előtt állóknak, ami inkább a mikorra és nem a hogyanra vonatkozik.

1.    Ha először vagy itt, harcolnod kell. (brr, bocsi, ez nem ez a történet…) kezdem újra.
2.    Ha rossz kedved van, longboardozz!
3.    Ha jó kedved van, longboardozz!
4.    Ha nem tudod, hogy milyen kedved van, longboardozz!
5.    Ha süt a nap, longboardozz!

Végezetül megjegyzem, hogy irigylem Ádám és Zsófi komoly elköteleződését, a tökéletes helyszíneken a világ legjobbjaival való gurulást, a sportágba vetett hitet, ami ebből a két fiatalból még nyugalmi állapotban is sugárzik és a lehetőséget, ami a kezükben van, hiszen egy itthon igazából mostanában kibontakozó mozgalomról van szó, amelyre e két fiatal személye is emblematikus befolyást gyakorol…
A Halász Bástyától hazafelé indulva megjegyzem magamban, hogy jó dolog látni, mennyire komolyan veszik a sportágat, a műfaj fiatal doyenjei, mennyire bábáskodóak a még fiatalabbakkal, mennyire odafigyelnek a képzésre, a helyes hozzáállás kialakítására, amely kihat a biztonságos közlekedésre, sportolásra és a külső megítélésre is. Elégedetten indulok utamra.

Addig is minden jót az összes lapra szerelt gördülő művésznek, akármelyik brancshoz tartozik is! És ahogy Amerikában mondják: Stay standing!

Köszönet a deszkáért: Store 13
Nyomtatás NYOMTATÁS konyvjelzo_ikon

Képforrás: Canva Pro adatbázis.


 
 
[ 4632 ]
spacer
Szólj hozzá!
spacer 

 
 


Hapci naptár
szerelmi_joslat
Szerelmi kötés
Önismereti jóslat
slide-tarot
 
 
x