HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2018-12-12
Címlap / Kultúra / Önkéntes volt Kenyában

Önkéntes volt Kenyában

Nyomtatás NYOMTATÁS konyvjelzo_ikon

HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2018-12-12

Az önkéntesség egyre elterjedtebb, értjük is a hasznát: a társadalmi szerepvállalást, amely segíti a vállalkozó szelleműeket, hogy a másokra figyeléssel boldogabb és teljesebb életet éljenek. De mi hajtja azokat az embereket, akik szabadidejükön felül még a megtakarított pénzüket is beadják a nagy közös kalapba? Petra négy hónapot töltött Kenyában. A Bura nevezetű missziós faluban 40-45 árva gyermeket nevelnek és tanítanak a Taita Alapítvány jóvoltából.  

 

-    A kellő kalandvágy és az önkéntességhez szükséges rátermettség mellett mire volt szükség, hogy kiutazhass az afrikai Burába?

-    Közel négy évig készültem az utazásra. Jó, lassú a tempóm, de kezdetben az alapítványnak segítettem itthon, ami felkészíti az embereket a kinti munka előtt. Aztán gyűjtöttem a pénzt a repülőjegyre és a költségeimre. Természetesen a szállásért és az étkezésért nem kellett fizetnem, de hát én Kenya nagyvárosait és az óceánt is meg akartam nézni.


-    Olvastam a konzuli szolgálat ajánlását az afrikai országgal kapcsolatban, és majdnem elvették a kedvem, hogy valaha is betegyem oda a lábam. Gyakorlatilag azt javasolják, hogy ha bárhová is mennék, csak konvojban tegyem, kerüljem a forgalmas bevásárlóközpontokat, piacokat, de tömegközlekedésre se szálljak. Tényleg ennyire veszélyes volt kint?

-    Tény, hogy óvatosnak kell lenni, de ez mindig így van, ha idegen kultúrát látogatsz meg. Én itthon sem sétálok sötétben az utcán egyedül, ott se tettem, és Budapesten is vannak olyan utcák, amelyeket elkerülök. Természetesen különbséget kell tenni nagyváros és falu között. Én Burában éltem, Kenya dél-keleti részén egy missziós faluban, ahol a helyiek ismertek. De amikor a fővárosba, Nairobiba látogattam, óvatosabb voltam. Azért az alapvető, hogy ne lógjon a nyakadban aranylánc, de ha egyszerű ruhákba öltözöl, annyira nem fognak rád ragadni az emberek. A helyiek ettől függetlenül jól megbámulnak, elbeszélgetnek veled, hogy mit keresel ott, és rosszabb esetben el akarnak adni neked mindent. A közvetlenség alapvető: bárhol jársz Kenyában, sehol nem fogod egyedül érezni magad. Persze az ország leginkább a turizmusból – vagy inkább a turistákból- él, a munkanélküliség 40 százalékos, ezért rengetegen akarnak majd eladni ezt-azt. Számlát, nyugtát nem nagyon kapsz, alkudni viszont kötelező! Szinte semminek sincs konkrét ára. Mondok egy példát: Nairobiban egy helyi srác kalauzolt, Mombasában nem volt kísérőm, mégis Nairobi olcsóbb volt nekem, pedig két ember költségeit fizettem. Tény, hogy a nyomornegyedeket el kell kerülni, de nekem az ismerősöm megmutatta, hogy ott sem olyan rosszak a körülmények, mint ahogy kívülről látszik.


-    És milyen az élet Burában?

-    Olyan jó, hogy én 3 hónap helyett végül 4 hónapot ott töltöttem. A faluk elrendezése más, mint nálunk. A központi hely mindenhol a templom, és annak környezetében itt-ott elszórtan élnek az emberek. A vasárnapi istentiszteletek idején láttam csak, hogy milyen sokan laknak a környéken, mert arra lejöttek az emberek a hegyekből.

-    Akkor ott nincsenek éles településhatárok. De az elmondásod alapján semmi sem olyan konkrét és lehatárolt arrafelé. 

-    Valóban. Például a kérdéseimre mindig igennel válaszoltak, ott valahogy nem akarnak csalódást okozni egy „nem”-mel, hiába az lenne az igazság. Teljesen más az afrikai gondolkodásmód. Mindig mondták nekem, hogy ne menjek a folyópartra. Kérdeztem, hogy miért, de arra soha nem kaptam választ. Kiderült végül, miután én csak lejártam a folyóra, hogy sok arra a kígyó.

-    Kenya éghajlata egyenlítői, gondolom, nem fáztál. De nézzük most, hogy milyen volt egy átlagos napod.

-    Egyenlítői, vannak a csapadékos és a száraz hónapok. Én azonban a hegyekben éltem, ahol nem volt hőség. Vezetékes víz persze nincs, a fürdést a patakvíz biztosítja, így azt a délutáni legmelegebb órákra időzítettem. Emellett lett volna még az az opció, hogy vizet melegítek. Kihagytam, ennél kényelmesebb ember vagyok. Nos, a kint töltött négy hónap alatt rendesen elfáradtam, mert végig az árva gyerekek között voltam. A csecsemőtől kábé 14 éves korig színes a paletta, ráadásul még a környékről is le-lejártak gyerekek, hogy éhesek, vagy játékot szeretnének. A hivatalos nyelv az angol és a szuahéli, de a kisebbek még nem nagyon tudnak angolul, hiába tanítják őket az iskolában. Hétköznaponként fürdetéssel és öltöztetéssel kezdtem, ami elég nagy feladat volt számomra, mert körülbelül húsz apróságnak kellett kiválogatnom egy nagy csomagból a méretes ruhákat, közben meg alkudozhattam velük, hogy nagyon csinosak a kapott cuccokban, nem kell másik. Ezután mindenki ment bölcsibe, oviba, vagy iskolába, a pólyásokon kívül csak 2-3 nagyobb gyermek maradt, velük játszottam. Játék volt a mosás után a ruhák szárítása, a növények öntözése, kukoricaszüret után pedig szemezgettek. Délben a környékbeli iskolákban tanulók hazajöttek enni, majd a suli befejeztével még dolgoztak itt-ott, gyerekekre vigyáztak, vagy az állatokat rakták rendbe, segítettek főzni, ilyenek. Munka mindig akadt. Délután 6 órakor lemegy a nap, úgy tíz perc alatt hirtelen sötét lesz, ekkor kezdődött a közös ima a gyerekek számára, majd vacsora, utána meg indulhatott a harc, hogy lefektessem a kicsiket. A nagyobbak 10 óráig tévézhettek, de nem minden nap. Szóval sok volt a történés minden nap. A missziós faluban külön ember főzött, volt külön tanító, nekem úgymond a szórakozás része maradt, a gyerekekkel játszottam. Kenyát nagyjából úgy kell elképzelni, mint nálunk az ország legszegényebb régióit. Nincs vezetékes víz, mosógép, de például a földjeik jók, így tudnak zöldséget termeszteni. Sok a patak, ahol tudnak fürdeni az emberek. A nagyvárosokban már más a helyzet, Mombasában például van vezetékes víz, de a vizet az Indiai-óceánból nyerik, így sós vízzel fürdenek. Én ivóvizet sem vettem külön, hanem forraltam a csapvizet. Na ezt gyorsan meguntam.


-    Azért négy hónap után gondolom már vágytál egy kis komfortra?

-    Inkább elfáradtam, mivel szinte a nap 24 órájában az árvákkal voltam. Az egyszerű körülmények annyira nem zavartak, hogy már visszavágyok. Kíváncsi vagyok, hogyan változott a gyerkőcök élete, amióta elváltunk.

-    Szóval akkor újra pénzt gyűjtesz, hogy másoknak segíthess? Hihetetlen. Én csak azt nem értem, hogy amíg itthon is elmehetnél mondjuk egy óvodába önkéntesnek, miért választod Afrikát, amihez még a pénztárcádba is bőven bele kell nyúlni?


-    Ez már szenvedély, ami megfertőzött. Kíváncsi vagyok a gyerekekre, újra látnám őket. Nem tudok nagy szavakat mondani, hogy teljesen megváltozott az életem az önkéntességgel, vagy hogy Afrikába költöznék menekülve a fogyasztói társadalomból. Egyszerűen csak jó dolog történt ott velem, és újra át akarom élni azt az érzést. Annyi azért talán változott, hogy már nem hajt a vágy, hogy az egész világot körbeutazzam, megelégedtem Kenyával.





 
 
[2863]
spacer
Szólj hozzá!
spacer 

 
 


Jóska Jósda
Hapci naptár
szerelmi_joslat
Szerelmi kötés
Önismereti jóslat
ciganykartya
szinjosda
slide-tarot
slide-tarot

 
 




 



ciganykartya
joskajosda
szerelmi_joslat
szinjosda
slide-tarot



A Harmonet üzemeltetője az Harmopress Kft.
1999-2016 © Minden jog fenntatva
HarmoNet 1999 óta minden nőnek bejön!
x