Móritz Mátyás: Én nem tudom
Címlap / Magunkról / Móritz Mátyás: Én nem tudom

Móritz Mátyás: Én nem tudom

HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2022-07-07

Hogyan volt, azt már én nem tudom,
talán tüzet akartam rakni;
talán kedvet éreztem, fagyos
kamrák kilincsét fölszaggatni.  

 

 

(Hogyan volt, azt már én nem tudom)

 

Hogyan volt, azt már én nem tudom,
talán tüzet akartam rakni;
talán kedvet éreztem, fagyos
kamrák kilincsét fölszaggatni.
Az is lehet: a fergetegben
akartam, hegyormokon állni;
talán kedvet éreztem, fagyos
szívem az éjszakába vágni.
Talán megelégeltem akkor,
hogy rúgnak innen, -rúgnak onnan;
s egyszer mégsem mondtam ellent,
s egyszer mégsem káromkodtam.
Csak sírtam, ahogy vízben a mész,
sírtam mint víz a fedő alatt;
mint a holt fa, melyet tűz emészt,
mint csarnokban a futószalag.
Hullt a könnyem, mint a puha korom,
hullt könnyem, mint a nehéz esők;
le akartam törölni a bú
szívemről a rákövesedőt.
Untam inni a trágyalevet,
és nem ízlett az élet mocska;
versek közt akartam keresni
bizonyosabbat, mint a kocka.
Talán megelégeltem akkor,
hogy kedvem fanyar, -a szám üres;
tele voltam maró okkal, mint
szúnyoggal a susogó füzes.
És a kezem, vad lendülettel
lecsapott, mint a sors ostora;
kedvet éreztem akkor hinni
hogy a remény nem hal meg soha.
Nem akartam kanári lenni,
más hangján fütyülő portéka;
talán szólni akartam, -szólni
a magam hangján, -mint a béka.
Hogyan volt, azt már én nem tudom,
talán a küszöbön feküdtem;
talán megakartam írni, a
fagyos ürességet fölöttem.

 


(Fölakartam találni Istent)


Fölakartam találni Istent
akihez időben majd térden
mikor megfizetem majd árát
mikor talpig porban és vérben
mikor nagy fekete oltárát.
Mikor majd iszonyattá mállik
mikor majd egy sötét sarokban
mikor a kín, bokától állig
mikor gerinc és fogsor roppan.
Mikor kizuhan a kezemből
minden, fényesen és feketén
és kizuhan élettelenül
mint ahogy a kannákból a szén.
Mikor az arcom fiatal még
mikor szememre füstös ég ül
hinnék benne, hogy belehalnék
és megjelenne menedékül.
Mikor a felhős ég felettem
mikor gyáván akár a patkány
hiszen kéjes fegyence lettem
bár a torkát is átharapnám.
Mikor úgy pereg majd mint a por
mikor az életem szétpereg
mikor tűzben áll minden bokor
és a torkomon a döbbenet.
Bár a halál sem nagyobb dolog
és mért ne várna az öröklét
miután már a harci dobok
miután már bezárta öklét.
Mikor se tűz, se víz, se fegyver
mikor boldogít majd és büntet
mikor kegyetlen türelemmel
összeroppantja életünket.
Hiszen a sorsunk nem ereszt el
és kifutunk majd az időből
hátunkon a tüzes kereszttel
rímünk vasból, vérből és kőből.
Mikor majd „lassan majd minden” sötét
a fák kitárt karja majd lehull
mikor mint a víz semmivé szét
észrevétlenül, nyomtalanul.
Hiába is görnyednénk térden:
a kopárság lesi az estét
ugrásra feszül mint a vadak
-az utak legvégére érten
mikor mint a kő, vízbe hullanak.

 


Nyomtatás NYOMTATÁS konyvjelzo_ikon

Képforrás: Canva Pro adatbázis.


 
 
[ 662 ]
spacer
Szólj hozzá!
spacer 

 
 


Hapci naptár
szerelmi_joslat
Szerelmi kötés
Önismereti jóslat
slide-tarot
 
 
x