L. Lamrew: Johnny húsz éve - 23. Fejezet
Címlap / Mesék / L. Lamrew: Johnny húsz éve - 23. Fejezet

L. Lamrew: Johnny húsz éve - 23. Fejezet

HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2022-08-07

     Simeon tovább töprengett szobájának padlóján üldögélve. A mesterei mindig mondták neki, hogy ha nehéz helyzetben van, akkor sorolja föl magában a tényeket, amiket ismer. Értékelje újra az összes eseményt és szituációt, ami kapcsolatban áll a problémájával. Nem volt egy különösebben géniuszi gondolat, de a mesterek néha azzal segítettek, hogy kimondták és rendszerezték az evidens dolgokat. 

     Simeon tovább töprengett szobájának padlóján üldögélve. A mesterei mindig mondták neki, hogy ha nehéz helyzetben van, akkor sorolja föl magában a tényeket, amiket ismer. Értékelje újra az összes eseményt és szituációt, ami kapcsolatban áll a problémájával. Nem volt egy különösebben géniuszi gondolat, de a mesterek néha azzal segítettek, hogy kimondták és rendszerezték az evidens dolgokat.
     Emlékezett minden apró pillanatra. Ahogy áll Laposföldön és nézi a fölperzselt, meztelen síkságot. A nap a tarkójára tűz, ez rettentően szokatlan. Érzi újra a bőrkabát kellemes tapintását. Ez erőt ad és némi büszkeséget. Emlékszik az első napra. A forróságra és a tájra, mely oly mértékben deprimálta, hogy legszívesebben beásta volna magát a földbe. És emlékezett, hogy - sajátjától eltekintve, mely saját létével kicsúfolni látszott Simeont és helyzetét - sehol nincs árnyék. Nincs menekülés a nap égető tüze és főleg fénye ellen. Ez elsősorban az első napon volt elviselhetetlen, azután hozzászokik. Néha - pillanatokra, esetleg percekre - rátör az egészen mélyről jövő rettegés. Furcsa volt, mert a laposföldiek barlangjárataiban is gyakran tört rá a klausztrofóbia, s most pedig ettől a roppant tértől fél. Óriási alföld, melyen (eddig) semmi kitüremkedés, ami árnyékot adna. Simeon - hogy nem félelmével foglalkozzon - minden energiáját az útra összpontosítja. Megy. Megy és még enni sem áll meg: fél, hogy képtelen lenne újra föltápászkodni és ott aszalná kisgyermeknyi aggastyánná a gyilkos nap tüze. Csak az éj okoz enyhülést. Ekkor viszont áldja Heliast és annak ajándékét.
     Emlékek. Simeon emlékezett önmagára, mikor ez történt. Emlékek.
     Emlékezett a vándorlásra.
     A táj a harmadik naptól fogva egyre jobban átalakult. Olyan volt, mint hús-vér testen a hegedő, gyógyuló sebek.
     Lassan fogyott, szivárgott el belőle a remény, mint kulacsából a víz, amely éppoly fontos volt. De ment tovább. Lába nem volt hozzászokva ekkora megerőltetéshez: alaposan felhólyagzott az első pár napban. A kilencedik napon látja meg a hegyet. Távol van, roppant távol, mégis döbbenetes méretet sejtet. Vajon elér odáig?
     Emlékek. Talán hiábavaló időpocsékolás lenne az emlékezés? Vagy az újraértékelés hasznos lehet? Simeon megvakarta a fejét és fölkelt a kőpadlóról.
Nyomtatás NYOMTATÁS konyvjelzo_ikon

Képforrás: Canva Pro adatbázis.


Cikkünk folytatódik, lapozz!
 
 
[ 633 ]
spacer
Szólj hozzá!
spacer 

 
 


Hapci naptár
szerelmi_joslat
Szerelmi kötés
Önismereti jóslat
slide-tarot
 
 
x