L. Lamrew: Johnny húsz éve - 24. Fejezet
Címlap / Mesék / L. Lamrew: Johnny húsz éve - 24. Fejezet

L. Lamrew: Johnny húsz éve - 24. Fejezet

HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2022-08-07

     Lilian sokadszorra tette föl magának a kérdést: "Van ennek értelme?". De persze - ahogy apja mondta elmésen (mielőtt persze meg nem halt) -, azok a mondatok, melyekben szerepel az értelem szócska, azok bizony eredendően értelmetlenek. Különösen igaz ez a kérdésekre. 

     Lilian sokadszorra tette föl magának a kérdést: "Van ennek értelme?". De persze - ahogy apja mondta elmésen (mielőtt persze meg nem halt) -, azok a mondatok, melyekben szerepel az értelem szócska, azok bizony eredendően értelmetlenek. Különösen igaz ez a kérdésekre. Nem tudott már koncentrálni az olvasásra. Richie békésen aludt, de Lilian túlságosan föl volt zaklatva ahhoz, hogy fáradtsága ellenére aludni tudjon. Még csak fél napja történt. Ez furcsa gondolat volt. Lilian rágyújtott Red and White márkájú olcsó cigarettájára és felidézte magában a tegnap estét és főleg azt, hogy hogyan jöttek el végül is ide, Steven lakásához.
     Emlékezett rá, milyen pániszerűen hagyták el David lakását (a képeket, a képeket) és hogy hogyan ültek be egy olcsó és jelentéktelen nevű presszóba (Mimi vagy valami hasonló lehetett). Mindketten cappuccinót rendeltek (Richie sok tejszínhabbal) és amíg a fekete harisnyás pincérnő meg nem hozta, elkezdtek picike sajtos pogácsákat majszolni. Nem beszélgettek akkor még. Úgy nézhettek ki, mint egy első randevús párocska, akik képtelenek legyőzni óriási zavarukat. Aztán - hosszas hallgatás után, melyet csak a forró ital fújogatásának és szürcsölésének hangjai törtek meg olykor - pont egyszerre szólaltak meg és egymás nevét mondták. Vigyorogtak. Aztán Richie kezdett beszélni.
     - Tudod, én egy rakás scifit olvastam már, de...Van valami elképzelésed?
     - Hát...Valami van, de nagyon gyenge. Amíg konkrétan ezt nem láttam, arra gyanakodtam, hogy...jaj, ne érts félre...szóval, hogy David rettenetesen és reménytelenül szerelmes - összevigyorogtak és Lilian komolyan Richie-re nézett.
     - Na és te, Richie? Neked van valami ötleted?
     - Hát valami nekem is van...de...
Hallgattak. Lilian kitalált valamit.
     - Figyelj, Richie. Ha egyikünk sem bírja először mondani, akkor írjuk le - Richie kérdő tekintettel hallgatta végig, azután megértette.
     - Rendben. Papír? Toll?
Lilian kutatni kezdett a zsebeiben. Talált egy fecnit. Valamelyik gyorsétteremnek a számlája lehetett valaha. Tolluk nem volt. Richie-é volt a hősi feladat, hogy kérjen a fekete harisnyás, mogorva felszolgálólánytól, aki - mindkettejük meglepetésére - a golyóstoll átadásakor megeresztett egy mosolyt keskeny szájával, amitől mindjárt megszépült. Richie viszonozta. Egy perc múlva már két papírfecnivel, két üres csészével és csészealjjal, morzsákkal és csupán egy tollal az asztalon bámulták egymást. Végül Lilian volt a bátrabb. Fogta a cetlit és - bal kezével takarva - valamit kapart a lapra. Richie-t egy régi osztálytársára, Amandára emlékeztette, aki a középiskolában kettővel mellette ült és minden dolgozatot kipuskázott. Amolyan hajtogatós puskákat használt és döbbenetesen apró betűkkel tudott írni. A maga sajátságos humorával játékszernek nevezte a hátizsákja zsebében tárolt puskarakományt.
     Mikor Lilian befejezte az írást, átnyújtotta a tollat a fiúnak. Aztán kicserélték a cetliket. Lilian ezt olvasta szálkás, picike betűkkel:
     
     Hülyeség, de talán idegen, tehát ...ÖRÖKBEFOGADÁS...

     Richie pedig egyetlen tömör szót látott, óriási megkönnyebbülésére gyakorlatilag ugyanazt, amit ő is kitalált.

     ADOPTÁCIÓ?
Nyomtatás NYOMTATÁS konyvjelzo_ikon

Képforrás: Canva Pro adatbázis.


Cikkünk folytatódik, lapozz!
 
 
[ 653 ]
spacer
Szólj hozzá!
spacer 

 
 


Hapci naptár
szerelmi_joslat
Szerelmi kötés
Önismereti jóslat
slide-tarot
 
 
x