L. Lamrew: Johnny húsz éve - 26. Fejezet
Címlap / Mesék / L. Lamrew: Johnny húsz éve - 26. Fejezet

L. Lamrew: Johnny húsz éve - 26. Fejezet

HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2022-08-08

     Richie ásítva-nyújtózkodva kelt föl. Látta, hogy Lilian - bár hallania kellett, hogy Richie fölkelt - háttal ül neki és meg sem moccan. Talán olvas valamit? Richie álmosan mordult egyet és karórájára nézett. Délelőtt tizenegy volt (pontosabban csak lesz három perc múlva), mutatta a karóra, ami néha piros kiütéseket okozott neki. 

I.

     Richie ásítva-nyújtózkodva kelt föl. Látta, hogy Lilian - bár hallania kellett, hogy Richie fölkelt - háttal ül neki és meg sem moccan. Talán olvas valamit? Richie álmosan mordult egyet és karórájára nézett. Délelőtt tizenegy volt (pontosabban csak lesz három perc múlva), mutatta a karóra, ami néha piros kiütéseket okozott neki.
     - Lilian!
Lilian lassan megfordult, Richie egy pillanatra az apját látta maga előtt...
     ( - Apu. Apu! Baj van, apu? Rosszul érzed magad? Segítsek? FORDULJ MÁR MEG! APU!!)
     Richie becsukta a szemét, de akkor is csak apja arcát látta...
     ( mikor végre megfordult. Halott sápadt. Halott sápadt. Rózsaszín hab jön a szájából. Rózsaszín hab jön a szájából (olyan mint a tejszínhabos eperkrém hígabb, levegőbuborékokkal telített változata). Meghalt, nem történhetett más. Vagy talán szörnnyé változott? Vagy csak most változik éppen.
     - NE! Apu ne változz szörnnyé!
Csak négy éves. Richie vagyok. Négy éves vagyok. A papám nem válaszol. Papa miért fordultál meg?! Ne halj meg! Ne halj meg ÍGY! NE VÁLTOZZ SZÖRNNYÉ!
     A papa rángatózik a fotelben. Most változik át. A lelkét már megették.
     - Apu, NEEEEEEEEEEEEEE egyél meg!
Richie vagyok és nem szabad sikoltoznom. Négy éves vagyok. Nagyfiú. Menekülnöm kell, mert a papa most változik át szörnnyé.
     De nem bír mozdulni. Mennyi idő telhet el? Pillanatok? Hosszú percek? Rángatózik.
     Richie vagyok. Négy éves nagyfiú. Át kell mennem Rose nénihez. Ha baj van, át kell mennem Rose nénihez. Papa rángatózik. Nyugalom.
     Nehogy elbotoljon a szőnyeg felgyűrt göröngyeiben! Jó. Menni fog. Kulcs papa nagrágzsebében...
     Meg fog verni, mert engedély nélkül kivettem...
De most BAJ van...Megvan a kulcs. Hideg és túl nagy. Valahogy beleügyeskedi a zárba. Elvégre csinált már ilyet. A zár kattan.
     Richie vagyok, négy éves, és ügyes fiú vagyok.
Nem éri el a csöngőt (persze: túl magasan van). Dörömbölök. Richie vagyok. Négy éves. És dörömbölnöm kell, mert baj van.
     - Rose néni!!!

     Lilian megfordult. Tényleg olvasott: lapok voltak a kezében. De nem változott szörnnyé és a szája sem habzott, csak az arca volt egy kicsit sápadt. De lehet, hogy csak a fényviszonyok miatt látszódott így.
     - Richie, azt hiszem, találtam valamit - mondta és azzal felemelt egy halom újságkivágást és fekete-fehér prospektust.

II.

     A konyhában ücsörögtek. Steven hűtőszekrényében és kamrájában rengeteg étel volt (lévén egy szakács otthona), de ezek közül egy sem zacskós, félkész kaja, amit csak meg kell melegíteni. A mélyhűtőben is húsok és fagyasztott zöldségek voltak, semmi panírozott Iglo halrudacska, vagy szalmakrumpli.
     A kamrában aztán találtak krumplit és végül úgy döntöttek, csinálnak egy nagy adag kecsöpös rósejbnit, mert azt egyrészt mindketten nagyon szeretik, másrészt azt nehéz elrontani. Miközben Lilian hámozta a burgonyát, Richie az újságokat és prospektusokat olvasta. A "Sugárka Gyermekotthon" visszataszító egy név volt, ebben szintén mindketten egyetértettek. A prospektusok mutatták az épületet oldalról, hátulról az udvarral és belülről. No meg a kaput is, ami úgy látszott, az egész épületben az egyetlen felújított, elfogadható küllemű rész. A Sugárka Gyermekotthon állami volt, ez rögtön látszott, a ház rozzant állapotán és a szegényes, de bennlakó kiskölykök segítségével színesre mázolt berendezéseken. Az udvaron vörös salakos focipálya volt, két szembelevő szélén kosárlabdapalánkkal, így keltve azt a hatást, hogy az ember úgy érzi: „Nahát, itt aztán tényleg azt csinálják a gyerekek, amihez igazán kedvük van”. Azt persze az érdeklődő nem tudhatta, hogy kizárólag vasárnap lehet sportolásra használni a pályát, mert az intézmény vezetője, bizonyos Mr. Tarksky (aki allergiás volt rá, ha hibásan mondják ki a nevét, az első kát nem ejtve) csak vasárnap hagyta el az épületet és minden egyéb napon megtiltotta az udvaron való játékot, mint "veszélyes, erőszakos tevékenységet". Azzal kapcsolatban, hogy vasárnap szabad-e, sohasem mondott semmit. És mivel a gyerekek és a gondozók egyaránt féltek a választól, nem is kérdezték meg soha. Mr. Tarksky nem volt az intézet történetében a legjobb vezető, de semmiképpen sem a legrosszabb. Az öreg gondozók még emlékeznek a harminc-negyven évvel ezelőtti hölgyre, Brenda Michaels-re. Neki az volt a kedvenc gyermeknevelési módszere (és ezt előszeretettel alkalmazta minden esetben), hogy ha kisgyerek belecsinált a nadrágjába (mert két és fél éves kor után senki nem kapott pelenkát), annak úgy kellett maradnia büntetésül egész nap. Nem öltözhetett át, nem csinálhatott semmit. Eleinte még szégyentáblát is kapott, de aztán a ravasz Brenda Michaels rájött, hogy ez szükségtelen. A gyerekek anélkülis kiközösítik a kakis társukat, sőt még sokkal jobban, hiszen egy szégyentáblást van, aki megszán. És az ekkora gyerekeknél (akik még nem voltak kamaszok) még nem létezett betyárbecsület sem, így aztán mindenki hozzásegítette Brenda Michaels-t a "rossz" gyerekek megalázásához.
     Richie és Lilian természetesen mit sem tudtak ezekről a dolgokról. A prospektusok meleg, kedves helyről írtak, ahol „emberszámba” veszik a kicsiket és játszanak velük. Mintegy hatszáz "kis lakója" van az otthonnak, nullától tizenkét éves korig. (Legalábbis ennyi volt húsz évvel ezelőtt, nézte meg Richie az 1976-os évszámot.)
     Ha Richie és Lilian most - 1996-ban - kezd érdeklődni a Sugárka Gyermekotthon iránt, akkor nagyon intenzíven kellene nyomokat keresniük. Mr. Tarksky nem csinált nagy propagandát, elvégre minél több a gyerek, annál több a pénz. Mr. Tarksky nem szívesen adja örökbe a "gyerekeit". Húsz évvel ezelőtt azonban egy kiváló - az intézet eddigi vezetői közül biztosan kiváló - ember, Mr. Konrad Fedrick (fiatal, bajuszos úr) vezette az otthont, aki prospektusokat, hirdetéseket, propagandát csinált, hogy az emberek, főleg a fiatal, meddő házaspárok tudjanak ezekről a kicsikről, akiknek nem jutott szülő ebben a nagyvilágban. Akkoriban mindenki tudott valamit az otthonról és bizony rengetegen kaptak kedvet egy kis gyerekneveléshez. (Főleg akkor, ha mondjuk egy négy éves, szobatiszta gyerekről van szó.) Mr. Konrad Fedrick - akit mindig a teljes nevén emlegettek - azonban nem adta bárkinek a gyermeket. Legalább féléves procedúra volt (de általában több) az adoptáció. Már eleve komoly szűrés volt, hogy egyáltalán ki jöhet szóba szülőnek. És még ha alkalmas is egy házaspár (pl. anyagi szempontból), akkor is minimum fél évig látogatják, szoktatják a gyereket.
     Richie most arról olvasott, hogy melyik címre lehet játékokat, ajándékokat, netalán pénzösszeget küldeni az árvaháznak. Egy mosolygó, szőke, hódfogú gyerek volt a szöveghasáb mellett egy plüssmackót szorítva a kezében. A kép banális volt, giccses és erőltetett.
     Lilian adott neki egy lehámozott krumplit, Richie elkezdte egy favágódeszkán egy éles késsel vágni, amely valóban olyan éles volt, mint azok a kések, amiket a TV SHOP reklámoz, és ha az ember ráejt egy paradicsomot, akkor villámgyorsan kettészeli. Stevennek pompásan fölszerelt konyhája volt, ezt Richie újból megállapította. Richie nem ismerte igazán jól Stevent, párszor találkoztak csak, általában ezek is a Gurgulázó Hadiszöcskében voltak. Ha étterembe mentek - amit sovány pénztárcájuknak köszönhetően ritkán tettek meg -, akkor mindig idementek. Steven ugyanis nem kapott fix fizetést, hanem a nyereség egy bizonyos százalékát. Így aztán David és Richie (nem is beszélve Lilianről) igyekezett idecsábítani az egész várost. És persze ők is itt ettek. Vagy pasta-sciuttát, vagy gombafejeket rántva, mert ez volt a két legolcsóbb étel, amit ráadásul nagyon szerettek is. Szóval, amit Richie tudott Stevenről - ami valóban nem sok volt - azt a tudást itt szerezte be. Illetve párszor együtt biliárdoztak, semmi több. David már régóta akart szervezni egy közös sátorozást, de még egyszer sem jött össze. Azoknak a vándortáboroknak a megszervezése, melyben egynél, netalán kettőnél is többen vennének részt (a négyről-ötről nem is beszélve) sosem szoktak összejönni. Az utolsó nap este úgyis mindenki rájön, hogy más - halaszthatatlan - dolga akadt.
     Lilian viszont nagyon szerette Stevent. Richie nem tudta, szerelmes-e belé, de ez nem is volt fontos. Richie bízott Lilian ítélőképességében - és jól is tette - és így aztán ő is kedvelte Stevent, akinek fél napja a lakásában van.
     Mikor már jó nagy halom krumpli hasáb gyűlt össze, Lilian serpenyőt vett elő. Richie látta, ahogy rutinosan a középső szekrényhez ment, sütött a mozdulataiból, hogy ismeri ezt a konyhát.
     Mikor az étel sercegve sülni kezdett, Richie a fehér terítőn lévő pici kávéfoltot babrálva megkérdezte:
     - Na, mikor indulunk a Sugárka Gyermekotthonba?
Nyomtatás NYOMTATÁS konyvjelzo_ikon

Képforrás: Canva Pro adatbázis.


Cikkünk folytatódik, lapozz!
 
 
[ 672 ]
spacer
Szólj hozzá!
spacer 

 
 


Hapci naptár
szerelmi_joslat
Szerelmi kötés
Önismereti jóslat
slide-tarot
 
 
x