L. Lamrew: Johnny húsz éve - 28. Fejezet
Címlap / Mesék / L. Lamrew: Johnny húsz éve - 28. Fejezet

L. Lamrew: Johnny húsz éve - 28. Fejezet

HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2022-08-15

     Lilian és Richie a vonat svájci bicskával fölhasított ülésein szemlélődtek. Nézték a piszkos üveget, az elkenődött muslicatetemeket, melyek most repülni látszottak, ahogy a táj változott mögöttük. 

I.

     Lilian és Richie a vonat svájci bicskával fölhasított ülésein szemlélődtek. Nézték a piszkos üveget, az elkenődött muslicatetemeket, melyek most repülni látszottak, ahogy a táj változott mögöttük. A táj sivár volt. Nem volt nyomasztó, csak olyan kissé mélabús, jellegtelen hely, ami a vonatsíneket általában övezni szokta. Sárgás-száraz fű, giz-gaz és nagy ritkán - elvétve - egy-egy elmaradhatatlan, bamba tekintetű tehén, akik közömbösen őrölték a füvet. Richie aludni próbált, de sehogy sem sikerült neki. A szerelvény egyhangú tatam-tatam-ja elbágyasztotta ugyan, de monotonsága egy kicsit idegessé is tette.      Lilian becsukott szemmel dőlt az ablakhoz. Ő sem aludt, ezt Richie tudta abból, ahogy néha előhúzta zsebéből zsebkendőjét és trombitált. Úgy látszott, megfázott az elmúlt pár napban. Richie sóhajtott. Ezidáig végig Davidre gondolt és próbálta kirakni a mozaikdarabokat, amik a rendelkezésére álltak. Nem sokra jutott. Feltételezte, hogy David megpróbált megtudni valamit a származásáról - bár arról sejtelme sem volt, mi késztethette pont most erre - és közben...valami történt. Nem stimmelt ez az egész Richie számára. Valami elragadta Davidet, de vajon miért tette? Túl sokat tudott - vigyorodott el Richie. Erről eszébe jutott egy vicc, amit egy iskolatársa (talán Bill Robins, vagy az eminens Dick, már nem emlékezett rá) mesélt neki.
     Három gengszter béka ül a tóparton. Megszólal az első: brekk. Mire a második: brekk, brekk. Mire a harmadik előkapja a stukkerét és agyonlövi a másodikat. Mire az első meglepetten: ezt meg miért csináltad? A harmadik: túl sokat tudott.
     Mégiscsak az eminens Dick volt, emlékezett a lónyerítésszerű, szaggatott nevetésére.
     Elege volt David gondolatából. Elhatározta, hogy erővel megpróbál másra koncentrálni. Megrázta a fejét - na fene: ez is David mozdulata.
     Richie megvolt zavarodva. Tudni akarta, mi folyik itt és látni akarta a barátját. Felállt, elzsibbadt lábába belehasított a fájdalom, majd bizseregni kezdett. Richie lassan megmozgatta, majd lehúzta az ablakot és szippantott egy nagyot a levegőből. Mesebelien frissnek hatott a kabin fülledt levegője után. Még érezte a zivatar szagát, ami kábé negyedórával ezelőtt állt el. Kihajtotta a fejét. Kellemesen lobogott a haja. Emlékezett rá, kiskorában sohasem hajthatta ki a fejét. Tanárai sokszor elmesélték a gyerekeknek, hogyha nem fogadnak szót, egy oszlop levágja a fejüket. A gyerekek csak később jöttek rá, hogy ez képtelenség, hiszen sohasem raknak a sínhez ilyen közel oszlopot. Persze, a tanároknak ezt kellett mondaniuk. Ha például egy aggódó szülő a túra után megtudja, hogy valamelyik tanár ezt megengedte, kitette az életveszélynek az ő drága csemetéjét, akkor az illető nyomorult tanár "piszok nagyot szívhat" ezen az apróságon. Richie-nek hiányzott David, akivel a saját nyelvükön beszélhettek volna. Richie így visszagondolva egészen megértette tanárainak majdnem minden hülyeségét. Bár az ő szülei miatt igazán nem kellett volna aggódniuk. Apja aztán nem féltette és óvta halálra Richie-t. Anyjáról nem is beszélve. Anyja Richie három éves kora körül ment el megvalósítani önmagát. Persze, ő akarta vinni Richie-t, de hát nem lehetett. Apja, Alan sajnos nem engedte. Logikája az volt, hogy ha Hanna elmegy, akkor ne nyerjen száz ponttal versenyt. Nem engedte, hogy vigye Richie-t. Márpedig Hanna akkor már aláírta a szerződést, amivel külföldre ment a főnökével. Hanna titkárnő volt, de nem egy piti üzletembernek, hanem a város leggazdagabb, bunkofonos juppiának volt a titkárnője, akinek saját élelmiszerüzlet-hálózata volt, amit már elkezdett külföldön is terjeszteni és - többek közt - a szervezés miatt, most maga is ki akart menni. Bár volt aki rebesgette, de Hanna nem volt a zselézetthajú fiatalember szeretője. A fiúnak évek óta ugyanaz volt a barátnője, egy meglepően intelligens és átlagos külsejű lány. Hanna egyszerűen remek titkárnő volt. Talpraesettségével és beszédstílusával már sok ügyet remekül elintézett. Hanna mindig fontosnak tartotta a karrierjét és a disszidálása előtt is rendkívül sokat járt külföldre. Persze "munkaügyben". A maga módján még Richie-t is szerette, de a férje, Alan teljesen közömbös volt a számára... Már egyáltalán nem tudott visszaemlékezni, mégis miért ment hozzá ehhez a tuskóhoz. Persze, ha emlékszik, az sem tette volna boldoggá. Elsősorban a szájáért, amivel olyan csodálatosan tudott mosolyogni. Ez a mosoly jelentette húsz évvel ezelőtt a félénk zsidó lány számára a világot. És ez a mosoly - ezúttal Richie arcán - jelentette most Sue számára is azt, amiért lehet élni.
     Szóval, Hanna elment. Előtte - Alan kérésére - gyorsan elintézték a válást. Ezt tulajdonképpen Alan csak azért kérte (legalábbis állítása SZERINT), mert így több segélyt kap majd, mint gyermekét egyedül nevelő apa. Igazából persze azért követelte, mert le akarta zárni magában az egészet. Ez persze így sem sikerült. Így kezdett aztán inni is. Ebben a tizenhét évben folyamatosan küzdött az alkoholizmusa ellen. Ha nincs Richie, akkor talán még küzdeni sem próbál meg. Küzdelem. Richie gyűlölte ezt. Igaz, voltak józan időszakok. Néha még józan évek is. Aztán először csak egy kicsi, aztán csak hétvégén, aztán péntek este és hétvégén. Aztán ezen a hosszú hétvégén és egyszer-egyszer hét közben. Aztán már nem csak egyszer-egyszer. Aztán valahogy mindig.
     Ha Richie valamennyire tisztelte apját, akkor az a leszokási kísérletek miatt volt. Szeretni szerette, legalábbis megpróbálta, de a tisztelet már egészen más kérdés. Az nem nagyon ment. Richie megértette az apját és az összes hülyeségét, egészen addig, amíg el nem kezdte verni. Tulajdonképpen nem verte sokat, de...az a kevés az borzalmas volt. Richie apja nem azt csinálta, hogy "gyere ide, most megraklak", hanem sunyin, alattomosan néha odavágott. Általában oka sem volt rá. Richie kapcsolata az apjával egy merő paradoxon volt. A józan időszakokban Alan egészen más volt. Richie gyakran érezte úgy, hogy ez két külön ember. Ez vigasztalásnak is jó volt, és segített megőrizni az apja iránti pozitív érzéseket. Mikor apja józan volt, leginkább a szomorúság jellemezte. Fagyasztott ételekből főzött Richie-re, segített a leckéiben, ki is kérdezte és bárgyú kérdéseket tett föl az iskolára vonatkozólag, amire Richie szintén bárgyú válaszokat adott. Olyan volt ez, mintha játszanának. Richie apja azt játszotta, hogy minden rendben van és Richie örömmel belement ebbe a játékba, sőt néha még hitt is benne. Emlékezett néhány emlékezetes rohamra, mikor Alan úgy döntött, abbahagyja. Az első, amire vissza tudott emlékezni, az négy éves kora körül lehetett. Lidércnyomásos volt. Richie nem tudta, előtte is szemtanúja volt-e apja epilepsziás rohamainak, vagy sem. Igaz, jóformán semmire nem emlékezett négy éves kora előttről. Apja akkor a nyelvét is kicsit elharapta. Csak képek maradtak meg. Villanások, érzések. Egy illat. Az anyja illata. DUNE márkájú kölni és Palmolive sampon keveréke. Ezeket az apjából szedte ki. Esze ágában sem volt felkeresni az anyját, aki utoljára tizenkét éves korában írt a születésnapjára, de érdekelte. No persze nem akarta eljátszani a My Girl2-t, az eltűnt szülők csak a filmekben és a Paul Auster könyvekben kerülnek elő. Apja soha sem szidta Hannát, csak nagyon ritkán, néhány részeges (nagyon részeges) pillanatában. Bár ilyenkor alig lehetett érteni a szavát, annyira összefolyt mormogás lett belőle. De egy sziszegő szócska azért időnként kihallatszott. Zsidó. Bár Alan inkább úgy mondta: sidó.
     Bár Richie elméletileg maga is zsidónak számított - hiszen az anya számít - de számára ez semmit sem jelentett. Nem tartotta zsidónak magát, mert ez számára egy vallást és annak híveit jelentette, nem pedig a hitleri fajelmélet létrehozta népet. Richie végtelenül primitív és barbár dolognak tartotta a zsidó faj gondolatát. Igaz, ő jócskán leegyszerűsítette a dolgokat. Daviddel jó kis teológiai vitákat csaptak régen, melyeknek gyökere Richie zsidósága volt. A "van-e isten, vagy sem" Richie és David egyik leghálásabb vitatémája volt, melyen - ahogy egyre idősebbek lettek - óriásiakat nevettek. A másik két ilyen témájuk az abortusz és az eutanázia kérdése volt. Ezeket A-val, B-vel és C-vel jelölték. Ha már sokat beszélgettek, akkor valamelyik biztosan hisztérikus röhögések közepette felveti a Hálás Vitatémák egyikét.
     Richie bosszankodva fordult el az ablaktól. Úgy látszik, ezen a napon csak két dologra tud gondolni. Bárhonnan kezdi, mindig oda jut ki. Az apja és - David.
     Mikor Lilian hunyorogva kinyitotta a szemét (úgy látszik mégis elaludt - gondolta Richie) hangos nevetésben tört ki. Richie bambán nézte a kacagó lányt - sejtelme sem volt a mulatásának okáról. Aztán lassan megsimította a haját és ő is elmosolyodott.
     A szembeszél - ahogy Richie kihajolt az ablakon - alapos változtatásokat eszközölt Richie amúgy is bozontos üstökén. Richie vöröses-szőke hajával úgy nézett ki, mint az egyik idétlen szuperhős a filmekben. (Tűzember, vagy Villámember?) Lilian-nek viszont a Madárijesztő jutott az eszébe az Ózból.
     Mindenesetre jó volt együtt nevetni. Mégha egy picikét erőltették is. Akkor is jó volt, és kész.

II.

     Ezután már meg sem próbáltak aludni. Számításaik szerint úgy egy óra múlva megérkeznek abba a városba, aminek a határán ott van a Gyermekotthon. A változatosság kedvéért már megint éhesek voltak. Mivel az indulás előtti pár órát a rendőrségen töltötték, ezért egyáltalán nem készültek föl az útra. A rendőrségénél pocsék volt. Főleg az zavarta őket, hogy a rendőrök (a zsaruk - ahogy Richie ajaklebiggyesztve, öngúnnyal mondta) meg sem próbálták leplezni, mennyire nem izgatja őket egy húsz éves fiú eltűnése. A húsz évesek hevesek, meggondolatlanok. Lehet, hogy csak magányra vágyott és elutazott. Mindenesetre azért tessék-lássék kikérdezték Liliant és Richie-t, bár elsősorban Lilian foglalkoztatta őket. Richie nem tudta, hogy azért, mert Lilian vérszerinti rokon, vagy azért, mert nőnemű. A rendőrök biztosították őket, hogy David előkerül. Kiadták a körözését és Lilian adott nekik egy fényképet is, amit előrelátóan elhozott a lakásából (ami szerencsére közel volt Stevenéhez).
     Tulajdonképpen éppen ez a rendőrségnél tett látogatás ébresztette rá Liliant és Richie-t arra, hogy ha ők nem találják meg Davidet, akkor senki.
     Bár ekkor már biztosak voltak benne, hogy elmennek a Sugárka Gyermekotthonba, hátha találnak valamit. Például David tényleges szüleinek nevét vagy azt, hogy hogyan került az Intézetbe. A pályaudvaron már nem sok idejük maradt. Richie nem először eltelefonált Sue szüleihez. Sue velük élt és most éppen néhány külföldi rokonnál nyaralt. Richie Sue mamájával beszélt, aki kedves volt és jegyzetelte a fiú szavait. Richie tétován azt üzente, hogy el kellett utaznia David miatt és Sue ne haragudjon, ha emiatt nem...jelentkezik. Richie zavarban volt. Nagyon feszélyezte Sue mamája, mint közvetítő, annak ellenére, hogy őszintén kedvelte. Az üzenetet üresnek érezte és meg is bánta. Mindenesetre nem mondhatta azt a beszélgetés végén, hogy "elnézést, sztornó". Szóval képmutatóan udvariasan elköszönt és bontotta a vonalat. Ezután föl kellett hívnia a nagymamáját. Ez kellemetlen volt, de már nem lehetett halogatni. Előző este is felhívta egy utcai fülkéből és a hölgy már akkor is mérgelődött, hogy nem jön vacsorázni, sőt aludni sem megy "haza". Richie nem tudta, mennyit mondjon el az igazságból. Legalább háromszor csöngött, mire Richie nagymamája lassú lépteivel elérte a telefont. Richie fáradtnak érezte a hangját és próbált nagyon kedves lenni vele. Végül azt mondta, David eltűnt otthonról és valószínűleg az igazi szüleit keresi. Pontosan ezt mondták a rendőröknek is. Richie nagymamája kedvelte Davidet, aki "intelligens gyerek" volt és mindig udvariasan és csöndesen viselkedett. No és persze jó egyetemre járt, ez is fontos momentum volt. Úgyhogy a hölgy őszintén aggódott, csak azt nem értette, Richie miért nem jön haza. Richie azt mondta, hogy nem magyarázhatja el, mert itt vannak a pályaudvaron és mindjárt indul a vonat, arról már nem is beszélve, hogy kártyával beszél, ami mindjárt lejár... Ez tulajdonképpen igaz is volt, Richie mégis úgy érezte - hiszen annyira kapóra jött - hogy szemenszedett hazugság. Azt mondta, majd még fölhívja, nagyon szereti és ne haragudjon. Azt is hozzátette, hogy David testvérével David után mennek. Ezután szemérmetlenül lerakta.
     Az a helyzet, hogy tényleg ekkor mondták be, hogy indul a vonatuk, így aztán Richie egy utolsó vágyakozó pillantást vetett a bécsi fánkok és a hotdogok irányába, azután elkezdett Liliannel rohanni a vágány felé.
     Lényeg az, hogy most koplalhattak, amíg megérkeznek. Nem tudták, van-e a vonaton étkezőkocsi, de ott minden triplaannyiba szokott kerülni, mint normálisan. És Lilian és Richie elvből nem vásároltak ott. Elvnek nevezed a zsugoriságodat? Ezt Sue kérdezte egyszer tréfásan gúnyolódva Richie-től és most nagyon ideillett. Richie-nek nagyon hiányzott már Sue, pedig még egy hete sincs, hogy elutazott. Mindenesetre Richie úgy gondolta, nem ez lesz a következő dolog, amin rágni fogja magát egész nap.
     Lilianre mosolygott, aki viszonozta. Richie beszélgetni szeretett volna Lilian-nel, de képtelen volt elkezdeni. Sokszor voltak ugyan együtt, de kettesben szinte soha. Így aztán nem voltak kialakult szokásaik és nem tudtak csak úgy félszavakkal társalogni, ahogy Daviddel mindketten (bár mindketten másképp). Lilian hasonlóképpen kínlódott. Ráadásul eszébe jutottak az otthonhagyott dolgozatok és hangosan gondolkodott:
     - Te jó ég, otthonhagytam a félkész dolgozatokat!! - Richie kérdőn felvonta a szemöldökét, mire Lilian folytatta.
     - Három nap múlva ki kell osztanom az összest! Atya ég. Ez kínos. Ott áll egy halom teszt még a lakásomban - Richie vigyorgott. Tudta, hogy miről van szó és hogy Lilian hány francia nyelvcsoportot vezetett és nagyon tisztelte is érte.
     - És mi van, ha nem leszel kész?
     - Baj!! Kénytelen leszek hazudni valamit. Mondjuk tüdőgyulladásom volt. De azért kínos.
     Itt úgy tűnt, újra elakadt a beszélgetés. Richie megvakarta a fejét. Ötlete sem volt, hogy mit mondhatna. Szinte mindent tudtak egymásról, annak ellenére, hogy mennyire nem beszélgettek. Daviddel mindketten megosztották majdnem mindenüket és ő pedig sokat mesélt nekik egymásról. Furcsa egy helyzet volt. Ismét Lilian törte meg a hallgatást.
     - Na és hogy állsz a regényeddel?
     Lilian tudta, hogy Richie ír. Richie nyolc éves kora óta írt. Elhívatott volt, vagy valami olyasféle. Tulajdonképpen rögtön akkor elkezdte, amikor az olvasást is. A könyvek nagy részét úgy olvasta, hogy azt vizsgálta, ő képes lenne-e összehozni egy regényt. Mindig a regények foglalkoztatták. A verseket szerette ugyan, de ő képtelen volt ennyire tömören és lényegretörően megfogalmazni a mondanivalóját. A költészethez - a JÓ költészethez - véleménye szerint valódi zsenialitás kellett. A prózaíráshoz - főleg a regényekhez - pedig egyáltalán nem. Richie szerint az írást lehet tanulni, sőt kell is. Gyakorlás teszi a mestert. Így aztán Richie folyamatosan írt. A novellákat utálta, mert "mire éppen belemelegednél, már vége is van". Richie sci-fi író szeretett volna lenni. Daviddel eleinte kizárólag ezt olvasták, valamennyire ez hozta össze a barátságukat. Davidéknek több könyvük volt. Rendszeresen cserélgettek és persze mindent megbeszéltek. David viszont úgy érezte, ő soha nem tudna ezzel keresni a kenyerét. Richie-nek azt mondta, ha muszáj lenne, akkor véres verejtékkel meg tudna írni egy gyengécske sci-fit. De nem tudna ebből élni, az kizárt. Ráadásul a sci-fi írásnak rengeteg hátránya van. Ha az irodalmárok meg akarnak ítélni egy könyvet, vagy csak megkritizálni, akkor - Richie legalábbis így érezte - a scifit és a fantasyt elvből meg sem nézik. Ezt Richie gyűlölte és a legnagyobb bűnnek és primitívségnek tekintette. Richie úgy érezte, hogy a sci-fi a legtöbbször csak a keretet adja egy sokkal mélyebb emberi történethez. Ezt az állítását először a Végjátékra alapozta, melyet Orson Scott Card írt és Richie-nek kilenc éves kora óta a legkedvencebb könyve volt. Ez volt a csúcs, az elérhetetlen példakép. Richie később inkább a fantasyt olvasta, de ennek egy oka volt. A fantasy divatosabb lett, sci-fit egyre kevesebben írtak. Richie tudta, hogy ez részben a fejlődésnek köszönhető. Még emlékezett egy sci-fire, amiben a főszereplő hazatelefonál (talán egy idegen bolygóról, esetleg a Marsról). Lehet, hogy Asimov egy korai műve. A lényeg az, hogy nem veszi föl a felesége a telefont, mert épp vásárol. Itt következett a megmosolyogtatóan kedves mondat: "Nem kellett aggódnia, szalagra mondta üzenetét". Az viszont, hogy a fantasy ilyen felkapott lett, többek közt biztosan a szerepjátékoknak volt köszönhető. Richie sohasem játszott, de tudta, miről van szó. Ismert néhány játékost. De a fantasy könyvek nagy része bárgyú volt és primitív. Lényege a Jó és a Rossz harca volt és nem volt kétséges, ki keveredik felül. Persze voltak kivételek. Richie olvasott néhány nagyon jó fantasyt, de úgy érezte, ilyet csak nagyon gyengét és ötlettelent tudna írni.
     Richie-nek azért is volt nehéz dolga, amikor sci-fi regényt akart írni, mert kezdte észrevenni, hogy már minden ötletet ellőttek előtte. Emlékezett, milyen Heuréka élménye volt, mikor jött egy használhatónak tűnő ötlet. A címe Ikerbolygó lett volna és a Föld hasonmásáról szólt volna. Richie már elképzelte, hogy hogyan fog indulni a történet a Föld utolsó kávéházában, ahogy a főhős visszaemlékszik az utazásaira. Ahogy az űrhajóval mentek és megláttak egy bolygót, ami pontosan olyan, mint a Föld, csak fiatalabb egy évvel. Még az emberek is ugyanazok lettek volna, hajszál pontosan. A történet lényege az lett volna, hogy mindkét bolygó lakossága önmagát hiszi "igazinak" és földinek. Ugyanakkor mindenki találkozhat "önmagával" egy évvel korábbi vagy későbbi állapotában. Az emberek megőrülnek. Megindul a háború és gyakorlatilag mindkét bolygó elpusztul. Richie azokban a napokban, amikor ezen gondolkodott, lázban égett. Az iskolában is csak ez járt a fejében. És aztán a könyvtárban meglátott egy könyvet... A FÖLD NŐVÉRE. Ez volt az első és ezt követte ezernyi. Tizenöt éves korában kezdett el írni egy könyvet, amivel azonban ijesztően lassan haladt. Apja benzinkutasként dolgozott és nem volt pénzük számítógépre. Richie egy viharvert írógépen írta a történetét, amivel lassan haladt és mindig újra-, illetve átírta. Persze számtalanszor kidobálta. Iskola mellett persze nehéz is volt írni. Aztán - tszenchat évesen - megadta magát. Akkoriban Alan is elviselhetetlen volt. Richie döntő elhatározásra jutott, ahogy ő mondta "karrierének érdekében". Szerzett egy halom "szerelmesfüzetet". Juliát és Biancát, meg persze Daniel Steel regényeket is. Két nap alatt végzett velük és egy hónap alatt készült el az első sajáttal, ami nyolcvan oldalasra sikerült. A publikálás bonyolult volt, hiszen csak levélben illetve telefonon tárgyalhatott, mert egy tizenhat éves nem számít embernek. De aztán sikerült. Richie a pénz felét apjának adta, aki meglepő módon nem itta el, hanem beépítette agglegény háztartásukba. Richie a maradék pénzt félretette. Richie ilyen írásaival az volt a baj, hogy primitívségükben is túl jók voltak. Richie képtelen volt kiirtani az emberi gondolatokat és az anyagcserét a könyveiből. Tulajdonképpen túl jók voltak - így vigasztalta őt David. Keveset kapott értük, ha egyáltalán kiadták. Tanárai persze mit sem tudtak erről, de nem is érdekelte őket. Richie ekkor már világirodalmat is olvasott (és minden mást, ami a kezébe került) és néha még örömét is lelte benne. Érettségire jött össze a pénz, amire kuporgatott. A számítógép. És ekkor Davidet felvették a fizika szakra, azon belül csillagászatra. Richie pedig elkezdett irodalmat tanulni az egyetemen. Ekkor még egy döntő változás következett be Richie életében. Nagymamájához költözött, hogy apja békén hagyja. Tizennyolc éves volt és úgy érezte, most vagy soha. Anyai nagymamája pedig már régen pedzegette neki ezt a megoldást. Szóval Richie most már nyugodtan írhatott teljes két éve. Nem mutatta meg senkinek, mi készül, de tudták, hogy már majdnem készen volt. Richie nem tudta, mit válaszoljon most Liliannek.
     - Hát, alakul. Alakul. Ha minden jól megy, azt hiszem októberre teljesen kész lesz. Ha minden jól megy.
     - Ó! - Lilian őszintén bámulta Richie-t. Nagyon érdekelte volna minden részlet, de tudta, Richie-ből e kérdésben lehetetlen kihúzni még bármi információt. Egy pillanatra úgy érezték, most véglegesebb becsődöl a beszélgetés. Aztán Richie megkérdezte Liliantől, hogy ki a kedvenc írója. Innentől kezdve pedig kellemesen átbeszélgették a következő egy órát Stephen King tengernyi könyvének értékelésével, kritizálásával, hasonlítgatásával és egekig magasztalásával. Jól szórakoztak.
Nyomtatás NYOMTATÁS konyvjelzo_ikon

Képforrás: Canva Pro adatbázis.


Cikkünk folytatódik, lapozz!
 
 
[ 635 ]
spacer
Szólj hozzá!
spacer 

 
 


Hapci naptár
szerelmi_joslat
Szerelmi kötés
Önismereti jóslat
slide-tarot
 
 
x