MuzX: Felhosárkányok
Címlap / Mesék / MuzX: Felhosárkányok

MuzX: Felhosárkányok

HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2024-03-29

     A Nap azonban egy fikarcnyit sem törodött velük, fütyörészve indult tovább. Ahogy ott bandukolt az égen, egyszerre mintha valami szállongó-kavargó füst, vagy por, vagy a fenetudjami kezdte elhomályosítani a látását. - Nono! - hökkent meg a Nap és megdörgölte a szemét. 

     A Nap szokásos sétájának felénél tartva megállt és elégedetten pillantott le az izzadó Földre.
     - Ha nyár, legyen meleg! - dörmögte és nyújtózott egy jólesot.
     Odalenn az emberek verejtékezo homlokukat törölgették, nehezen szedték a levegot és reménykedve pislogtak az égre enyhülést hozó felhok, szello vagy akár egy kis frissíto zápor után fohászkodva.
     A Nap azonban egy fikarcnyit sem törodött velük, fütyörészve indult tovább. Ahogy ott bandukolt az égen, egyszerre mintha valami szállongó-kavargó füst, vagy por, vagy a fenetudjami kezdte elhomályosítani a látását. - Nono! - hökkent meg a Nap és megdörgölte a szemét. De a szállongó izé csak sötétebb, a kavargó valami csak átláthatatlanabb lett. A Nap a tarkóját vakarta és tanácstalanul, felvont szemöldökkel kapkodta a szemét jobbra-balra. A kavargó-gomolygó nott, növekedett és lassan kezdett határozott alakot ölteni. A Nap elsápadt: - Felhosárkányok!! - rezzent össze.
     Az ám, valóban, a bodorodó-tekergo sötétségnek már jól kivehetoen nyaka, feje, szárnyai, lábai voltak, és nem is egy, hanem vagy féltucat sötétszürke felsosárkány kezdett terpeszkedni-terjeszkedni.... és persze közben egész biztosan mindenféle ocsmány dologról susmorogtak.
     A Nap végre megemberelte magát és nagyot rivallt: - Takarodjatok!!!!! - majd teljes erejébol ontani kezdte a meleget.
     - Dehogy takarodunk... eszünkben sincs! - feleseltek vissza amazok kórusban (mert már annyira megerosödtek, hogy feleselni is tudtak).
     A Nap nagyot toppantott a lábával: - Márpedig tünés innen, ha mondom, mert különben...!!!! - és öklét rázva toporzékolt.
     - Na... mi is lesz különben? - érdeklodött tettetett nyájassággal a legpimaszabbja. Egy másik vérszemet kapott: - Hé, hé, csak fel ne húzd magad, mert leesik a koronád! - tódította kajánkodva.
     A Nap fortyogott dühében, egyre másra sûrûsödtek a napkitörések.
     Torkaszakadtából üvölteni kezdett: - Nem turrrröm!!! Ezt még megbánjátok rusnya jószágok!! - átkozódott, de kénytelen volt visszavenni a hevességébol, mert közel járt hozzá, hogy felrobbanjon tehetetlen dühében.
     Közben az emberek lenn kicsit megkönnyebbültek, ahogy felhosödött. - Hál'istennek, egy kis árnyék! - sóhajtottak, de nemsokára mind többen sandítottak aggódva az égre, ahogy borulni kezdett. - Még a végén vihar lesz... - bosszankodtak fejcsóválva.
     - Ezeknek aztán semmi se jó! - jegyezte meg reszelos hangon az egyik jólfejlett felhosárkány. - Az ám, ahelyett, hogy örülnének, mert megszabadultak a hogutától - fújtatott egy másik a szárnyát terjengetve - most bezzeg nem kellenénk... de már késo, addig el nem megyünk, míg ki nem tomboltuk magunkat, igaz?! -
     - De még hogy...- rikkanott helyesloen a harmadik. - olyan murit csapunk, hogy 100 évig emlegetik majd!! - süvöltötte és vészjóslóan felfújta magát.
     A Nap borzongva figyelte, ahogy a felhosárkányok szinte az egész láthatárt beborították, színûk is haragos-sötétlilásra változott. Még egy utolsó, kétségbeesett kisérletre szánta el magát, fénydárdákat kezdett el dobálni, hátha sikerül lyukakat szaggatni a sárkánymasszába, a sûrûsödo fenevadak azonban csak felröhögtek.
     - Höhö... valaki csiklandoz! - nyerítette az egyik.
     - Nekem meg úgyis viszketett a hátam, épp jó helyen vakarta meg a jó öreg Nap! - gúnyolódott a másik.
     A Nap mit tehetett: feladta. Magába roskadva, duzzogva vonult lefelé égi pályáján, elment a kedve az egész nyártól. - Ehh... megyek is aludni - gondolta.
     Az emberek a Földön egyre jobban kezdtek megijedni, látván a mindent elborító felhoket, érezve a sárkányszárnyak kavarta fergeteg beköszöntojét.
     - Micsoda nyár!! - panaszkodtak - az egyik percben még kánikula, a másikban meg nyakunkon a vihar! -
     A felhosárkányok csak híztak ezt hallván. Egyre ocsmányabb színt öltöttek, egyre, lejjebb settenkedtek, egyre jobban komorlottak az égen. Aztán a fosárkány egyszerre fölharsant:
     - Hééé.... figyeljen mindenki! - az alsárkányok nekikészülödtek. - Induljon a muri.... háááárom.. éés!!! -
     Iszonyú vihar tört ki. A felhosárkányok egymással versengve üvöltöttek égzengés hangjukkal, hosszú villámnyelveikket a Földre öltögették. Káosz lett úrrá odalenn. Mindenki menekülni próbált, kapuljba, aluljárókba, üzletek árkádjai alá, ki hova tudott, csak valami fedél legyen a feje fölött.

     - Esot nekiiiiiiiiik!!!!! - bömbölte a fosárkány kíméletlenül, erre az összes alsárkány egyszerre okádni kezdte magából a rengeteg sok vizet, szárnyaikkal kavarva hozzá boszen a szeleket. Nem kegyelmeztek, a dühöngo orkán behatolt a kapualjakba, beverte az esot az árkádok alá, patakokba folyt le a szennyes lé az aluljárók lépcsoin. Kifordította a sebtében elokerült ernyoket, szempillantás alatt borig áztatta a rohanó embereket, nem volt tekintettel a mobiltelefonnal hadonászó öltönyös üzletemberre, a bottal járó vén nénikére, az izompólós kigyúrt macsófiúra, jegyzettömbjét a feje fölé tartó diáklányra, vagy a keservesen káromkodó közlekedési rendorre (szegénynek muszáj volt a helyén maradnia). De még a képviselo urat sem kímélte meg, aki ezt személyes sértésnek tekintette. Ritkás haja a fejéhez tapadt, ahogy nehézkesen zihálva, rengo háját döcögösen vonszolva caplatott a szolgálati autójához, és már magában fogalmazgatta a törvényjavaslatot, mely szerint a Köztársasági Örezred tagjainak kötelességük lesz esernyot tartani az ilyen fontos emberek feje fölé, mint o.
     Elázott a kocogó a parkban, csatakos szorû kutyájával összebújva didergett egy fa lombjainak viszonylagos védelmében. Nem járt jobban a csinos fodrászlány sem, pedig épp csak egy fagyiért ugrott ki az utca túloldalára két vendég közti szünetben, most aztán saját haját és divatos kis ruháját szárogathatta bosszankodva, mert a nagy menekülésben még a fagyit is elejtette.
     A nyugdíjas földrajztanár vaksin pislogott fölfelé SZTK-keretes szemüvegén át, hunyorogva vizsgálgatta a fergeteget elvásott esokabátjának csuklyája alól. - Jó kis vihar ez... rég láttam ilyet... - merengett és elrévedo szemei elott feltûntek a hajdan oly sokszor a táblára krétázott szavak, ábrák. "Légköri elektromosság... hideg és meleg légtömegek találkozása..."

     A felhosárkányokat mindez mit sem érdekelte, ok csak duhajkodtak, villámjaikkal egyre csípdesték a Földet, esofüggöny lengettek, szárnyaikkal levegot kergettek.
     Így ment ez órákon át.... A Nap már eltûnoben volt, mikor a felhosárkányok kiadva dühüket takarodót fújtak.
     - Huuujjjj... hiiiijjjj... majd egyszer visszajövünk - hujjogattak, fenyegetoztek, ahogy lassan a távolba enyésztek.
Nyomtatás NYOMTATÁS konyvjelzo_ikon

Képforrás: Canva Pro adatbázis.




 
 
[ 574 ]
spacer
Szólj hozzá!
spacer 

 
 


Hapci naptár
szerelmi_joslat
Szerelmi kötés
Önismereti jóslat
slide-tarot
 
 
x