Móritz Mátyás: A fele is igaz
Címlap / Mesék / Móritz Mátyás: A fele is igaz

Móritz Mátyás: A fele is igaz

HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2024-03-28

[...] ugyan ki hozna le egy olyan írást amiben arról értekezek hogy van egy ember aki igazat mond és kész, mi ebben az érdekes, hogy is gondolom hogy ez leköti bárkinek is a figyelmét. Az első sort elolvassák, és unottan teszik félre az egészet, hiszen semmi vér, csalás, ármány, cselszövés nincs a dologban. 

   Nem tudott nem igazat mondani, és ebből mint sejthető, nem egy gondja adódott ebben a világban, ahol hazudni csak olyan természetes dolognak kezd tűnni, mint lopni, csalni, nem tisztelni embert sem istent, ahol az az igazán tökös, belevaló, trendi csávó vagy gáré, aki szemrebbenés nélkül, magától adódó természetességgel képes minden útjába álló vagy állni akarót eltaposni, a földel egyenlővé tenni, kisemmizni, megzsarolni, eltenni láb alól, mert mint a dal is szól, az élet nem habostora, nem is holmi kisdedóvó ahol számíthatsz rá hogy valaki is megvéd, és az oltalmába vesz.

   Ugyan kérem, ébredjünk a valóra, és ne álltassuk magunkat.

   Azt hiszem az én főszereplőm egyedül maradt azzal a mániájával, rigolyájával, betegségével, hogy akármiről, akárhol, akárki kérdezi, olyan természetességgel mond igazat, hogy az már szinte bántó, az már nem is igaz.

   Kapott igazmondásáért csakúgy falrengető pofont mint dicséretet, csakúgy kapott megrovást mint kitüntetést, és az ember már nem is igen képes eldönteni hogy melyik variációval járna jobban, ha mindent elferdít vagy ha egyenes mint a logarléc.

   Ő ezzel a kérdéssel nem igen foglalkozott soha, megmaradt egy szemtelenül őszinte embernek, akit ezért mondtak már bunkónak, le is parasztozták, el is küldték már a fenébe szintúgy melegebb éghajlatra, mint ahogy dicsérték, és vállon veregették hogy most aztán jól megmondta, most aztán beolvasott iksznek és ipszilonnak.

   De neki nem volt érdekében, szándékában sem megsérteni, sem jobb belátásra bírni azt, akit éppen kiosztott pestiesen szólva, mert olyan magától értetődőnek vette hogy ami a szívemen az a számon, mint hogy levegőt vesz, mint hogy eszik és iszik, mint ahogy mindig átadja a helyét az idősebbeknek, mint ahogy segít a babakocsisoknak a le és felszállásban, ahogy külföldi turistákat mindig a helyes irányba irányítja, és még viccből sem jut az eszébe hogy elküldi őket valami egészen más helyre mint ahova indultak.

   Édesanyjának felesleges is volt mondani neki hogy fiam légy mindig őszinte, hozzám, apádhoz, magadhoz, mindenkihez, mert inkább azért szóltak a feddések hogy mondjuk egy családi ebéden, mikor is az anyós afelől érdeklődött hogy ízlik a sütemény amit hozott, és amivel jaj de nagyon kedveskedni akart, hogyan is ízlik az egybegyűlteknek, ( akik nem egyike és másika undorral húzta el a szája szegletét és tologatta a csokis sütit a tálcán ) az én emberem kerekperec kimondta hogy borzalmasan rossz, ilyet ő még nem evett soha. Mint a cipőtalp ha lehet mondani. Se íze se bűze, hiányzik belőle minden ami egy jó sütemény magának kell hogy tudjon. Nem is érti, hogyan lehet egy ilyen förtelemmel azok kedvében járni, akiket az ember már vagy egy fél éve nem látott.

   Ha a barátnője afelől érdeklődött hogy hogyan tetszik az új frizurája, vagy az új kétrészese rózsaszín és lila kombinációja, egy műanyag sárga övvel kombinálva, nem habozott értésére adni, hogy bizony egy kakaduhoz hasonlít a ruhája, és az egész összképet bizony teljessé teszi a madárfészek szerű hajkölteménye.

   Ha valaki viccet mesélt neki, és inkább sírhatnékra támadt mint nevethetnékje, nem kertel megmondani hogy egyrészről a viccet borzalmasan gyérül adta elő aki előadta, hogy ez a vicc már húsz éve is a futottak még kategóriába tartozott, és amúgy is, nem szereti a vicceket annyira.

   Ha az iskolában rákérdezett a tanár a vizsgán hogy mennyit tanult, ő bizony nem kezdett el hőskölteményeket zengni hogy honnan és mennyi szakirodalmat kölcsönzött, hogy milyen korrepetálásokra és szemináriumokra járt, hogy milyen előadásokat látogatott annak érdekében hogy minél jobban szerepeljen majd a kollokviumon vagy másutt, hanem bizony elmondta hogy nem sokat, és akkor még finom volt és tapintatos. Mert hát jobban a kedvére volt sokszor legurítani egy hideg sört, csavarogni a haverokkal, vagy csak lógni, elütni az időt, és köpni mind a vizsgára, mind a világra, és ha ez nem tetszik a docensnek vagy mit tudja hogy kinek, hát tehetnek egy nagy szívességet neki.

   De mint ahogy másokkal is őszinte jellem volt, úgy magával szemben is követte a következetességet, és nem félt önmagát felülbírálni, vagy a saját szemébe mondani hogy most bizony ezért meg azért nagy hülye vagy, miért így csináltad, miért nem azt kérdezted, és egyáltalán.

   Kedvenc foglalatosságai közé tartozott a vers írása, de sajnos nagy karriert nem tudott befutni, mert hogy azt mondták szerkesztők és kiadók, hogy túl odamondogató, túl kendőzetlen, jobban odakellene figyelni arra hogy mit és hogyan ír, mert bár van benne tehetség, és még vihetné is valamire, de ehhez változtatni kell a stílusán, ami sokaknak bántó lehet, és sokakat megsérthet.

   Mikor meghallotta hogy szeretnék róla írni egy kisebb szösszenetet, azt mondta, hogy hülyeségnek, értelmetlenségnek tartja, mert ugyan ki hozna le egy olyan írást amiben arról értekezek hogy van egy ember aki igazat mond és kész, mi ebben az érdekes, hogy is gondolom hogy ez leköti bárkinek is a figyelmét. Az első sort elolvassák, és unottan teszik félre az egészet, hiszen semmi vér, csalás, ármány, cselszövés nincs a dologban.

   Ha viszont arról írnék hogy van egy pali aki csak hazudni képes, hogy az sem igaz amit kérdez, arra már talán harapnának, és ez talán érdekelné az embereket.

   De azért persze a beleegyezését adta, és mikor rákérdeztem hogy szerinte hogy írjak róla, azt mondta hogy csak őszintén.
Nyomtatás NYOMTATÁS konyvjelzo_ikon

Képforrás: Canva Pro adatbázis.


 
 
[ 2603 ]
spacer
Szólj hozzá!
spacer 

 
 


Hapci naptár
szerelmi_joslat
Szerelmi kötés
Önismereti jóslat
slide-tarot
 
 
x