Csodagyerek vagy beteg gyerek?
Címlap / Otthon / Csodagyerek vagy beteg gyerek?

Csodagyerek vagy beteg gyerek?

Nyomtatás NYOMTATÁS konyvjelzo_ikon

HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2020-09-19

Az "indigó gyermek" elnevezés alatt az ezredforduló óta született gyermekeket értjük, eredetileg azért nevezték el őket indigónak, mert a látók szerint aurájukban a viola, indiógkék szín dominál. "Az indigó jelenség egyrészt felfújt dolog, mint minden, amiből sikerkönyveket, sikersorozatokat és vitafórumokat lehet tartani. Másrészt nagyon fontos, mert világunk rendkívüli sebességgel változik, s a szülők és gyermekek közötti szakadék nagyobb, mint bármikor, ez ellen pedig tennünk kell." - magyarázza Kozma Emese, a téma szakértője. 

 

Induló cikksorozatunkban több szempontból is megvizsgáljuk a jelenséget, válaszokat keresve és megoldásokat adva ahhoz, hogy is viszonyuljunk a kérdéskörhöz, és persze nem utolsósorban, magukhoz a gyerekekhez.

Az indigó jelenség társadalmi vetülete
Az „indigó gyermek” elnevezés alatt az ezredfordulótól kezdődően egyre nagyobb számban érkező gyermekeket értjük, némelyikük mostanra már fiatal felnőtté érett. Több nevet is használnak a jelenség megnevezésére, ilyen az indigó, a kristály, a szivárvány gyermek, és az új tudatosság, Vízöntő korszak gyermekei megjelölés is. Eredetileg azért nevezték őket indigónak, mert úgy tartották az auralátók, hogy az aurájukban többségben van a viola, az indigókék szín. Ezt a színt a harmadik szem csakra színével azonosítják.

A közvélekedést meglehetősen megosztja  ez a név, és az, amit jelent. Egyrészt különlegeseknek állították be őket, akikre mi, szülők, büszkék lehetünk, másrészt betegeknek, hiperaktívaknak, kezelhetetlennek. Ez utóbbi elképzelés főleg a szocializációs intézmények velük szemben tehetetlen pedagógusai, illetve gyógyító szakemberei körében terjedt el.
Valójában egyik sem és másik sem teljesen igaz. Ami tény, hogy egyre több ilyen "másmilyen" gyermek van közöttünk. Az is tény, hogy az urbanizációés a felgyorsult életritmus sok gyermeket nyugtalanná, kapaszkodók hiányában szinte utolérhetetlenül csapongóvá tesz. De hogy az indigók betegek? Én azt hiszem, hogy inkább csak érzékenyek, túlérzékenyek. Érzékenyek azokra a dolgokra, ameyleket mi, felnőttek már megszoktunk magunk körül.



„Egyszer volt, hol nem volt, ott bizonyosan lesz”
gondolatvilágomban utánajártam, hogy megnézzem a gyermek színeit. Digitális formában hozzáférhető könyvem  „Gyermek színe sárga” címet kapta, ami arra utal, hogy a gyermekek léte életünkben a napsárgát, a harmadik csakra, az életerő központ színét, a remény, a vitalitás érzését hozza vissza minden egyes pillanatban, amikor gyermekek közelében vagyunk.  
 
Az indigó jelenség egyrészt felfújt dolog, mint minden, amiből sikerkönyveket, sikersorozatokat és vitafórumokat lehet tartani. Másrészt nagyon fontos, mert világunkban a változás extrém módon felgyorsult, a szülők és gyermekek közötti szakadék nagyobb, mint bármikor, és ez ellen tennünk kell.
Közben pedig a gyermekeink, a mi gyermekeink, akik újszülöttek, babák, kisgyermekek, iskolapadban ülők, majd tinédzserek, és aztán már fiatal felnőttek, szóval ők, akikkel olyan jó lenni, velük együtt tenni – ők felnőnek, mi pedig egyre csak vitatkozunk, hogy ezoterikus, vagy beteg.
Ez a kifejezés, az indigó-kristály-szivárvány gyermek mint fogalomkör, akár egy léggömb, utazhat, de ha kipukkasztom, akkor kicsire összeaszik, de el nem tűnik… Bárhogyan is, ha még repül, vagy ha már csak egy színes cafat van belőle, emlékeztet arra, hogy a gyermekeinkkel jó lenni.
Ne róluk beszéljünk, hanem velük.

Akár léteznek indigó gyerekek, akár nem, akár csak felkapott név, akár lényeges dolgok sűrűsödnek a névben és a színben, tény, hogy az új gyerekek, a Vízöntő korszak gyerekei itt vannak, és az is tény, hogy statisztikailag valóban másmilyenek. Kérdezzétek meg a tanárokat, az óvónőket. Egészen máshogyan lehet őket lefoglalni, sokkal több diszlexiás, hiperaktív, ne is mondjam tovább – azért, mert maga a megbélyegzés, ami a legrosszabb. A legrosszabb, amit tehetünk, hogy ilyennek, olyannak, extrém jónak vagy borzasztó problémásnak tartjuk őket.

De milyenek is a mostani gyerekek? Részben mások, mint amilyenek mi voltunk. Lehet a digitális korszakot hibáztatni, a tévét, az internetet, a webkettes forradalmat okolni, de nem mindegy? Ezek a tények, ezzel a háttérrel, ezzel a környezettel kell jót kihozni a gyerekből, a helyzetből.


Hallom, olvasom, hogy sok gyermeket annyira nem értettek meg a szülei, hogy befelé fordult, olyan kijelentéseket tett, amit szülei bolondságnak minősítettek, és nem egyet közülük akár bolondok házába is csukattak, maguk a szülők. Miért? Azért, mert nem értették meg egymást, és a szülő erősebb.
Az első lépés a gyermek elvesztésének folyamatában az összehasonlítás, majd a megbélyegzés, majd a gyógyszerezés, esetleg az intézetbe adás.
Nem állítom, hogy mindezeket minden egyes esetben meg tudjuk előzni. De azt mondom, teszem, mutatom, hogy minden egyes gyermeknek lehet egy picivel többet adni, segíteni, vele lenni.

Sorozatomban szeretnék megvilágítani pár területet, ahol nemcsak a régi iskola szerint lehet értelmezni a dolgokat. Nevelés, család, biztonság, szoptatás… és megannyi más terület, ha kéritek, ha olvastok, ha kérdeztek.
Kedves Olvasó! Arra biztatlak, hogy beszélgessünk! De ez legyen egy rendhagyó beszélgetés! Vonjuk be a gyereket is! Kérdezzük meg tőle is, mi tetszik neki, mit hogyan gondol. Természetesen korának megfelelően, de legfontosabb, hogy elvárás és előítélet nélkül. Lehet, sőt biztos, hogy részben más válaszokat fog adni, mint én itt mondok – de ettől egyediek ők. Nem is akarnak annyira beilleszkedni, mint mi tettük annak idején – egyentáska, egyenruha, egy fajta ceruza – de rosszul vannak tőle, ha sztároljuk őket, vagy ha különlegesnek állítjuk be őket. Ők tudják a saját értéküket. Ideje, hogy mi is megtudjuk ezeket!

„Akik itt jöttek közénk, cseppet sem ismerős és cseppet sem ismert lények.
Jönnek, megfogannak, tanítanak, szeretnek, hisztiznek, és még megannyi mást, amit mi is tettünk jólnevelt gyermekkorunkban.
De ami teljesen szokatlan, az az, hogy egytől egyig el tudnak, minket, szülőket juttatni türelmünk, ismert világunk határainak végéig.”


A szerző, Kozma Emese (www.medvemese.hu)  7 gyermekközelben töltött év tanulságait, emlékeit, tanításait és praktikáit rakta össze a Kreatív Baba Program és a Gyermek Színe Sárga című digitális könyvekben.

Kozma Emese

Képek:
piqs.de: tieger - Augenblick
piqs.de: Marcel Souché - Kinderchor





 
 
[ 3570 ]
spacer
Szólj hozzá!
spacer 

 
 


Jóska Jósda
Hapci naptár
szerelmi_joslat
Szerelmi kötés
Önismereti jóslat
ciganykartya
szinjosda
slide-tarot
slide-tarot

 
 




 



ciganykartya
joskajosda
szerelmi_joslat
szinjosda
slide-tarot



A Harmonet üzemeltetője az Harmopress Kft.
1999-2016 © Minden jog fenntatva
HarmoNet 1999 óta minden nőnek bejön!
x