Tanulás és tanítás - mesterek a bölcsőben
Címlap / Otthon / Tanulás és tanítás - mesterek a bölcsőben

Tanulás és tanítás - mesterek a bölcsőben

HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2024-03-28

Ma már egyre elfogadottabbá válik az a szemlélet, hogy a szülő-gyermek vagy felnőtt-gyermek kapcsolatban mindkét fél sokat tanul, vagyis nem kizárólag egyoldalú nevelésről van szó. A felnőtt-gyermek kapcsolat az indigó gyermekekkel - ideális esetben - egyfajta örömteli társasjáték, amelyben a tanítvány és a mester szerepe felcserélhető és szabadon variálható. Hol van az a finom határ, amit mégis szükséges tiszteletben tartanunk, hogy az mindkét fél legjavát szolgálja?  

A 21. század a váltásról szól. Az élet felgyorsult, az információs forradalom elválasztja egymástól a generációkat. Az új korszak gyerekei ehhez könnyen alkalmazkodnak. De a régi korszak szabályaihoz és rutinjaihoz nem is akarnak alkalmazkodni.

Az információs robbanás hatásai
Tudományos megközelítés: a tudományos és információs forradalom rengeteg új dolgot, új szakmát, új területet hozott létre, ezért folyamatos a tanulás, mindenkit az élethosszig tartó tanulásra buzdítunk. A gyerekek könnyen felfogják ezeket az újszerű dolgokat, nem vitás, hogy a technikai területeken, az interneten, a számítógépeknél sokszor ők tanítják a felnőtteket.

Spirituális megközelítés: maga a technikai forradalom is egy mutatója, indikátora a korszakváltásnak. Az új gyerekek is ugyanennek hírnökei. A tanítás nemcsak spirituális szinteken zajlik, hanem minden szinten egyszerre. A kis emberkék ugyanúgy élni, játszani akarnak, és nem tanítani, vagyis nem a régi módon tanítani, hanem együtt lenni velünk, és újat mutatni. Nem klasszikus tanító-diák viszonyról van szó, ami megfordul, hanem sokkal inkább egy olyan társasjátékról, amikor a tanítvány és a mester szerepe felcserélhető.

Neveléspszichológiai szempontból: Soha ne gondoljuk, hogy azért, mert a gyermekünk bölcsnek mutatkozik, nem kell ugyanúgy megtanítani neki az élet dolgait, kezdve az olvasástól, illemszabályokon keresztül a pénz és pénz forgásának ismeretéig. Ha mesternek tartjuk, imádni fogjuk, ha magatehetetlennek, akkor irányítani. Mindkettő rossz önmagában. Nekünk, szülőknek, nevelőknek kell megtanítani őket az élet dolgaira, saját testének ismeretére és szeretetére. Ha viszont nyitottak vagyunk arra, amit ők, a nyitott, kreatív, játszani tudó gyerekek mutathatnak nekünk, akkor ők fognak tanítani minket az élet élvezetére, a szeretet előtérbe helyezésére, a mindennapi örömökre, és a képzelet birodalmában való eligazodásra.

Miért ilyen beteg, sérült, problémás az új generáció?

Tény, hogy mindenki sokkal többféle és összességében több gyógyszert szed.

Lehet a hiperaktívokat, diszlexiásokat, figyelemzavarosokat is betegnek nyilvánítani, de egy idő után azt fogjuk tapasztalni, hogy a kordon „beteg” oldalán többen lesznek. Akkor az lesz a normális? Vagy esetleg nem minősítjük semminek, hanem együtt élünk velük, és elfogadjuk, anélkül, hogy gyógyszereznénk?

Tényleg betegek az indigó gyerekek? >>

Tudományosan: a felgyorsult életmód, a táplálékláncban feldúsult növényvédőszerek, egyoldalú és rossz minőségű junk-food ételek fogyasztása, a fogamzás, terhesgondozás és szülés medikalizált körülményei nagyságrendileg megnövelték a sérülten született, oxigénhiányos, majd később az allergiás, dadogós, diszlexiás, illetve a hiperaktív, és ezáltal gyógyszerezett gyerekek számát. Továbbá az anyák hamarabbi munkába állása, az, hogy a digitális szemét ömlik a tévéből, internetről, rádióból, mindez öngerjesztő folyamatokat alakít ki és mélyít el, melyet tovább súlyosbít a rossz táplálkozás és a mozgásszegény életmód. Bár nem kellene mindig mindenre tablettákat kapkodni, de szintén a felgyorsult életmód miatt, a hiányzások elkerülésére, az egyenletes iskolai és munkahelyi teljesítés érdekében kicsi és nagy problémára egyaránt gyógyszert vagy ahhoz hasonló mesterséges szereket veszünk be.

Spirituális megközelítés: a gyerekekre mindig jobban figyelünk, hiszen minden szülőnek ez a legfontosabb. Ha vele, a gyerekkel baj van, érte többet megteszünk, mint magunkért. Ezért ők a legjobb tanítók. Ha a gyerek egészséges, testileg és lelkileg, az élet csodálatos. Ha van valami baj, akár ha kicsi is, akár egy allergia vagy ekcéma, az mindig megmutatja, hogy éppen mennyire problémás a terület, vagyis fenntartja az érdeklődésünket, foglalkozunk vele, még jobban szeretgetjük. A probléma a felszínen van. Ezért nagyon rossz, amikor a probléma (pl. bőrkiütés) mély megoldása helyett a tüneteket elnyomjuk gyógyszerrel, mert túl akarunk lenni rajta, megoldást akarunk gyorsan, és nem a mélyére ásni, hogy mit kell életünkben megváltoztatni ahhoz, hogy a jó irányban elindulva mérsékelni tudjuk a betegséget, ami aztán, ha tovább haladunk ezen az úton, akár feleslegessé is válhat.



Ha gyógyszerrel kezelik az indigókat, akkor az érzékenységük csökken, a kiütések, a hiperaktivitás, stb. csökken ugyan, viszont elvesztik a különleges képességeiket, szemükben kihuny a fény. Az a fény, az a tekintet, ami olyan csodálatos bennük.


Nevelés: a betegség mindig az odafigyelés kiváltásának is eszköze. Többet kell figyelni a testre, gyógyítani, ellátni. Figyelni kell az érzésekre, elfogadni, kibeszélni, a romboló érzéseket elvezetni, gyereknél fizikai foglalatosságokban kijátszani. A gyerekbetegségek tipikus gyerekkori dolgok, és egyrészt könnyebben átesnek rajta fizikálisan a gyerekkorban a picik, másrészt lelkileg kevésbé viseli meg őket. Gyerekkorban van a gyerekbetegségek helye, a test megismerése is megtörténik általa. Türelemre, elfogadásra, és a helyzet kihasználására is taníthatjuk, nevelhetjük gyermekünket a betegségekkel. Ajánlom Szepes Mária  Pöttyös Panni sorozatának könyveit, amikben a betegség nagyszerű ágyjátékok játszására ad lehetőséget.

Hiperaktivitás

Tény: a mostani gyerekeknek egyrészt nagyobb a mozgásigénye, másrészt nehezebben vehetőek rá iskolás korban a testmozgásra. A tanárok a számukra engedélyezett eszközökkel egyre nehezebben fegyelmeznek.

Tudományosan: figyelemhiányosság, részképességbeli zavar, feledékenység. Mindenkinél előfordulhat időlegesen, de csak akkor titulálják betegségnek, ha hosszabb ideig vagy fokozott mértékben fennáll. ADHD (Attention Deficit Hyperactivity Disorder) az angol neve, ami figyelemhiányos zavart jelent, vagyis nem betegséget. Sok mindenkit sorolhatnak ide, nem egyértelmű a kórkép, és csak felsorolások, pontrendszerek szerinti ide vagy oda sorolások működnek, így nem is egzakt. A múlt század elejéről származóak az első közlések. Javulás észlelhető, ha a környezeti vibrálást, tévét, digitális zajt csökkentik, ha az étkezésre ügyelnek, ha a cukorbevitel csökken, és ha egyértelműek a szabályok és elvárások, de ezek a kutatási eredmények egyre inkább egymásnak is ellentmondóak. Az alkalmazott gyógyszerek csökkentik a mozgásosságot, a szocializáció eredményesebb lesz, jobban elfogadják és elviselik a gyereket a tanítói, viszont az eredetileg éles figyelem is tompul. A gyógyszertől függőség alakul ki.

Spirituális szempontból: Az új gyerekek nem tudnak sokáig egy helyben ülni, és csakis kizárólag egy dologra koncentrálni. Nem jellemző a csőlátás rájuk, egyszerre mindenre képesek figyelni, és akarnak is. Ez azt is jelenti, hogyha valami megváltozik akár a perifériás környezetben, akkor arra rögtön reagálnak. Kevésbé fogadnak el szabályokat, hiszen számukra minden helyzet egyedi – ahogy számunkra is így lenne jó. A „csak” és „így szoktuk” számukra üres szó, és lássuk be, a buddhizmus, zen is a pillanatban élés művészetét mutatja be, amit a gyermekeink tökéletesen élnek. A változó világhoz ők sokkal jobban tudnak alkalmazkodni, igaz, ehhez meg kell ismerniük a világot, és ebben mi, a kísérők, a szülők társak tudunk lenni.

Nevelési szempont:
az egy embert középpontba állító (vagyis amikor a tanár a katedrán arról beszél, amiről ő akar) tanítási módszer nem alkalmazható ezeknél a gyerekeknél. De az egymásra figyelés, egymás segítése, a csoportmunka kihasználja az új típusú gyerekek adottságait. A fizikai mozgás, ülő cselekedetekhez kézmozgás párosítása, a gyerekek aktív bevonása a hátrányból előnyt kovácsol. A mostani gyerekek, ha már értik a nyelvet és az összefüggéseket, viszonylag fiatal korban logikus érveléssel meggyőzhetőek a szabályok hangoztatása helyett. Figyelembe veszik a másik érzéseit, ezáltal hatni tudnak rájuk a szeretetközösségben élő emberek a saját igényeik, érzéseik őszinte kifejezésével.



Diszlexia

Ennek van talán a legnagyobb szakirodalma, és a legkülönfélébb dolgokat sorolják ide. Nincs lehetőség még a rövidített áttekintésére sem ebben a cikkben.

Tény: egyre több gyereket sorolnak diszesnek, (diszlexia, diszgráfia, diszkalkulia). Mindenféle tanulási nehézséget megkülönböztető jelzővel illetnek. A tanítási módszerek válsága figyelhető meg, miközben az önálló tanulás, keresés, információszerzés rendkívül könnyűvé lett a technika és digitális korszak jóvoltából.

Tudományos megközelítése: betűtévesztés, és a szokott módszerekkel való tanulási nehézség, a matematikai és az írás jelek figyelmetlenségből vagy más okból való felcserélése. Visszavezetik bébikorra, a nem megfelelő fejlődésre, születési traumákra, de sokszor csak az iskolában, a gyermek számára nem megfelelő oktatási módszer is kiválthatja. Egyedi módon, személyre szabott odafigyeléssel fejleszthető.

Spirituális szempontból:
Olyan, mintha a szülő egyedi fejlesztése, tanítása, egy az egyben oktatás lenne szükséges ezen gyermekek számára. Bármi, ami során a felnőtt alkalmazkodik a gyermek sajátosságaihoz, nyitottan és befogadóan tudja a gyermeket tartani, míg az információt belécsöpögteti. A gyerekek érzelmileg elfogadó környezetben képesek csak értelmileg fejlődni, mert ha érzik a másik fél negatív, agresszív, el nem fogadó gondolatait, akkor lezárnak, bezárkóznak, és még betegebbé teszik magukat.

Nevelés:
elfogadás, egyéni foglalkozás, nagyobb gyerekek, testvérek bevonása, aki türelmesebben, nyitottabban képes magyarázni. Egyéni módszerek, vagyis a módszerekből való egyénre történő választás, ami nem nehéz dolog, hiszen csupán hagyni kell, hogy a módszerekből a gyerek válasszon saját döntése szerint. A cél, mondjuk az olvasás vagy írás begyakorlása adott, ez életünk része, de a hozzá vezető utat a gyerek választhassa ki.

Erről fogok még sokat beszélni, hiszen a lehetőségek megismerése, a közülük való választás, vagyis az önálló döntés a döntéssel járó felelősség kialakulásának alapköve.

A szerző, Kozma Emese (www.medvemese.hu)  7 gyermekközelben töltött év tanulságait, emlékeit, tanításait és praktikáit rakta össze a Kreatív Baba Program és a Gyermek Színe Sárga című digitális könyvekben.

Képek:
piqs.de: Meena Kadri - Pippi Långstrump
piqs.de: Tommy Wong - Curiosity..... what are they reading?
Nyomtatás NYOMTATÁS konyvjelzo_ikon

Képforrás: Canva Pro adatbázis.


 
 
[ 3721 ]
spacer
Szólj hozzá!
spacer 

 
 


Hapci naptár
szerelmi_joslat
Szerelmi kötés
Önismereti jóslat
slide-tarot
 
 
x