Szabad-e egymáson nevetni? Amikor legális a gúnyolódás
Címlap / Otthon / Szabad-e egymáson nevetni? Amikor legális a gúnyolódás

Szabad-e egymáson nevetni? Amikor legális a gúnyolódás

HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2022-07-06

A színjátszás kitűnő alkalom az önismeret gyakorlására, és az egyik leghasznosabb dolog, ha megtanítjuk a gyermekeinket önmagukon nevetni. Persze ehhez hagynunk kell, hogy rajtunk is szívből nevethessenek. A gúny, az irónia, a paródia valódi helye az életben és az iskolában. 

Év végén (de lehet április 1-jén is) összeültünk gyerekek és tanárok, megbeszéltük, milyen paródiát tudnánk közösen írni a gyerekekről és a tanárokról, még az igazgatóságról is. Néha hónapokig kerestük az igazán szellemes paródiákat. Természetesen Karinthy volt a győztes, bár a gyerekeknek nem könnyű őt megérteni. De ha Ady, Kosztolányi nem érezték sértve magukat (akár a sírban is), akkor mint magyartanárnak, nekem se lett volna értelmes gondolat elutasítani a rólam készült paródiát. A gyerekek kitűnő megfigyelők: láttuk a testnevelő tanárt megjeleníteni, amint bemutatja a gyakorlatokat, majd fásítja a naplót, a földrajztanárt, amikor a gyerekektől kérdezi meg, melyik osztályba jött be, s az osztályfőnököt, amint fejen áll a tanári asztalon és kihullik a zsebéből a felszerelése.

A gyerekek se maradtak ki, egymást is jól ismerték. Mindenkinek volt gúnyneve, s annak megfelelően viselkedett. Elfogadta az osztályban kinevezett helyét, mégpedig távolról sem a tanár által elképzeltet, hanem ahogyan a társak megismerték, úgy jellemezték egymást. Persze a tanároktól engedélyt kértünk, előre megmutattuk a szerepeket.

A színjátszás kitűnő alkalom az önismeret gyakorlására. Nem a szereplő személyt kritizáljuk vagy igyekszünk megváltoztatni, csak azt, hogy a megjátszott személy pl. járás közben kacsázik, a fejét lógatja, túl gyorsan beszél, hümmöget vagy krákog, esetleg piszkálja az orrát, nyitott szájjal eszik (csámcsog), szipog. Minthogy a színpadon nem turkálhat az orrában, mindig rászólhatunk, ha tudattalan, automatikus mozdulatot tesz. Ez a többi művészeti ágra is érvényes: zongorázás, hegedülés közben se szabad vakaródzni, s már a mozdulat első pillanatában vissza kell nyomni az induló felesleges mozgásokat, szavakat.



Népi szokások, népdalok

Lakodalmak, ünnepek idején megengedett, sőt kívánatos a vendégek mulattatására bizonyos személyek jegyeit eltúlozni. Sok ilyen dalt ismerünk, tanulunk az iskolában is.

„Virágéknál ég a világ,
Sütik már a rántottbékát
...
Békacombot ropogtatott,
Neki csak a füle jutott.”


Érdemes családi körben kisgyermekkorban hozászoktatni a családtagokat, hogy szabad egymáson nevetni. Még a szigorú apuka, nagypapa, nagymama szerepét is eltúlozhatjuk, szavait ismételhetjük, megjegyezzük, akár fel is írhatjuk. Aztán amikor jó kedve van, ő is tükörbe nézhet: nézd, ilyen vagy, amikor kiabálsz (vagyis, ilyen butaságokat beszélsz). Ha már tud nevetni rajta, akkor nem sértés. Persze valóban ne akarjuk megsérteni.

Társasjátékot is játszhatunk, ha egymást mutatjuk be, és ki kell találni, kiről beszélünk. Gyönyörű ősi mese az Óz, a nagy varázsló a gyáva Oroszlánnal (nem merek tárgyalni a főnökömmel), az agyatlan Madárijesztővel és a szívtelen Bádogemberrel, aki nem megy addig tovább, amíg fel nem ébred minden társuk, az Oroszlán is, s karjában viszi Dorothyt. Szívtelen valóban? Háát, amikor levágja a macska fejét egy egérke kedvéért, nem biztos, hogy vele érzünk. De ilyenek vagyunk, a saját gyerekünket megvédjük az idegen gyerekkel szemben, s képesek vagyunk más gyerekét megbántani a sajátunk védelmében. Igazság nincs, csak emberség.



„Magamat kigúnyolom, ha kell...”

Lemondhatnánk a világirodalom nagy részéről, de sutba dobhatnánk Shakespeare-t és Arany Jánost is, ha a gúnyról, az iróniáról, a paródiáról lemondanánk. Még az se biztos, hogy finoman kell parodizálni. Mindig a helyzettől függ, csak azt nevezzük durvának, aki nem ismeri fel a megfelelő helyzetet. Ha valaki tud nevetni a saját kövérségén, soványságán, az nem fog megsértődni talán, ha a másik piszkavasnak vagy úszóövesnek nevezi. De ha látjuk, hogy fáj neki, ne tegyük meg, főleg ne kétszer egymás után. („Pont olyan tejcsárda vagy, mint az anyukád „– ez már sértés lehet, nem is gúnyolódás.) Testvér, barátnő, barát is többet engedhet meg magának, mint a szülő, tanár, óvónő. Ha az utóbbiak nevezik kismalacnak a gyereket, akkor élete végéig benne maradhat ez a tüske.

„de hogy más tegye, azt nem tűröm el.”

És sajnos ott állhat bosszút, ahol éppen nem számítunk rá.

Dobosy Ildikó

Képek:
piqs.de: Marcel Souché - Magd
piqs.de: larosa - freunde
Nyomtatás NYOMTATÁS konyvjelzo_ikon

Képforrás: Canva Pro adatbázis.




 
 
[ 5122 ]
spacer
Szólj hozzá!
spacer 

 
 


Hapci naptár
szerelmi_joslat
Szerelmi kötés
Önismereti jóslat
slide-tarot
 
 
x