Dackorszak: hiszti vagy az önérvényesítés tanulása?
Címlap / Otthon / Dackorszak: hiszti vagy az önérvényesítés tanulása?

Dackorszak: hiszti vagy az önérvényesítés tanulása?

HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2024-03-19

A makacs önfejűség és akaratosság korszaka szinte kivétel nélkül minden családban előbb, - vagy utóbb farkasszemet néz velünk.  

Mi is ez a dackorszak, és létezik e egyáltalán?

A szakirodalomban csaknem minden nap találkozhatunk ezzel a kifejezéssel, és a ráhúzott, magyarázatként adott definíciók tömkelegét is jól ismerjük.
A rengeteg tapasztalat, amit anyaként, illetve a munkámban, valamint a hozzám forduló szülők elmondásai alapján szerzek, azonban arra sarkall, hogy újra értelmezzem a gyermekkor ezen időszakát.

Mit is akar üzenni ilyenkor a gyermek, mi az a belső mozgatórugó, ami hajtja egy látszólag értelmetlen és kilátástalan érzelemkitörés felé?

Amikor kiderül, hogy gyermeket várunk, hajlamosak vagyunk egy egész jövőképet felállítani a baba magazinokban, vagy interneten található mosolygós, nyugodtan alvó, angyali babafotókra. Tudat alatt, de elhisszük, hogy születendő kisbabánk mindig ilyen bájos, imádnivaló, békés természetű gyermek lesz, és kapcsolatunk vele egy állandóan csendes, meghitt, harmonikus kötelékké alakul.

Az újszülött lélek megérkezése szinte azonnal felkavarja ezt az idilli képet. Egy kisbaba természete alapvetően befogadó és elfogadó. Az anyával való összeköttetése még igen szoros. Alvási fázisaiban újra és újra képes visszakapcsolódni Önmagához, ébrenléti periódusaiban azonban egyre inkább érzékeli saját testét, felfedezi, megismeri otthonát, és az embereket, akik vele illetve körülötte élnek. Emlékei egyre erősebbek, és egyre hosszabbtávúak.
Szárnyait már elkezdi próbálgatni, és az olykor szüntelen sírással megkezdődik az önérvényesítési kísérletek első fázisa, valamint a „nem tetszik” kinyilvánítása.

Ahogy a kisbaba növekszik, és eléri a 2-3 éves kort, már szilárdan el tudja választani az anyagi világban önmagát és a környezetét. Emlékei segítségével, és tudatának ébredésével ebben az időszakban realizálódik számára, hogy „én vagyok mindaz, amit eddig megéltem, akivel ezek az emberek élnek, akit ilyen és ilyen dolgok vesznek körül, és akinek ezek és ezek a dolgai vannak.” Kialakul az énképe, és ekkor vesszük észre, hogy már nem harmadik személyben beszél magáról „Balázs épít” – hanem első személyben, azonosan én-tudatával „Építek”.


Megkezdődik benne a szülőtől való függetlenedésre való igény, hiszen „Én tudom!” „Én akarom!”, vagy éppen „Nem akarom!”

Végeláthatatlan körforgás veszi ilyenkor kezdetét a kisgyermek és szülő kapcsolatban, minek után a szülő próbálja a békés és harmonikus családi életet fenntartani, ugyanakkor szófogadásra és tiszteletre nevelni gyermekét, valamint megóvni Őt a számára veszélyes szituációktól, a gyermek pedig mindezt a lelki szabadságának korlátozásaként éli meg.
Tiltakozásának a különböző erősségű kitörésekkel ad hangot. Tárgyakat repít, torka szakadtából ordít, a földre veti magát, és meg sem hallja, ha szólunk hozzá. Mi ellen lázad?

Ha meg akarjuk érteni a gyermekekben zajló érzelmeket, akkor nagyon hatásos módszer az Ő szemszögébe helyezkednünk. Persze nehéz egy kezelhetetlennek tűnő szituációban pro és contra elméleteket felállítanunk, főleg, amikor nyilvános helyen vagyunk, és gyorsan kellene cselekedni, mégis, tudatosan figyelve, mögé tudunk nézni az adott helyzetnek, és képesek vagyunk arra, hogy nem csak egy toporzékoló, hisztiző gyereket lássunk, hanem megfejtsük, mit akar valójában üzenni nekünk.

Más szavakkal: ha felnőttből gondolatban leereszkedünk négykézláb, és kilépünk a szülő szerepéből, a gyermeket olyan szinteken tudjuk megszólítani, ahol továbbra is fogékony marad a kölcsönös kommunikációra.

Egyrészt Ő valóban úgy érzi, mindent ért, és mindent tud - és ez így is van - azt nem képes csupán felmérni, hogy a világ törvényszerűségeit még tanulnia kell. Másrészt nagyon sokszor, ha mögé nézünk az okoknak, kiderül, hogy valójában a gyermek nem is éppen az adott szituáció ellen emel hangot, hanem sokkal mélyebben rejlő lelki és érzelmi blokkok bújnak meg egy – egy hiszti roham mögött, aminek csak katalizátora az épp aktuális esemény. Ilyen esetben fontos, hogy ezeket a blokkokat felszínre hozzuk játékosan, az Ő gyereknyelvén.
A dackorszakot célszerű a félelmetes és kezelhetetlen hisztik korszaka helyett az első önérvényesítési kísérleteknek, és a lélek saját egyedisége kezdetleges kifejezésének tekinteni, amelyben a gyermek nemcsak a szülőt, hanem jövőbeli, felnőtt önmagát is előre letükrözi. Hiszen az erős akaratú, saját véleménnyel rendelkező gyermek később határozott, kitartó, önmagát megvalósítani képes felnőtté válik. Elgondolkodtató minek örülnénk jobban, ha gyermekünk 30 éves korában szilárdan áll a lábain, vagy még mindig képtelen önmagáról gondoskodni.

Fontos viszont, hogy a megfelelő módszerekkel kommunikáljunk ilyenkor gyermekünkkel, következetesek maradjunk és megtanítsuk Őt kompromisszumokat kötni.

Gyermekneveléssel kapcsolatos kérdéseikre, problémáikra szívesen válaszolok! Keressen bizalommal a feherpal.rita@spiritualisszulo.hu email címen!


A szabályokat elfogadják a gyermekek, ha azokat olyan módon tálaljuk, hogy fenntartjuk számukra a szabad döntés érzetét, és az együttműködés lehetőségét.

Kereteket kell adnunk, és határokat kell szabnunk szülőként, ám a korlátokat jó módszerekkel a bizalom növelésére és a szülő – gyermek kapcsolat erősítésére is fordíthatjuk. Felnőttként, egy erdőben sétálva nekünk is szükségünk van jelzésekre, amiket követni tudunk, hogy el ne tévedjünk, és egy sziklalépcsőn sokkal biztonságosabban mászunk fel, ha mellette megkapaszkodhatunk egy korlátban, mintha korlát nélkül, csak a szakadék venne körül minket.
A korlátok és keretek módszeres bevezetésével a gyermek biztonság érzete és bizalma felénk erősödik, hiszen a szülőt a gyermek minden körülmények között felértékeli; számára mi a Világot testesítjük meg.

Ha megadjuk a gyermeknek, hogy olyan helyzetekben, ami számára veszélytelen, közös döntést hozhasson velünk, például eldönthesse, melyik pólót veszi fel aznap, vagy felveszi e a sálat, vagy inkább nyakig felhúzza a kabátot, akkor sokkal könnyebben fog kompromisszumot kötni, amikor indulni kell, vagy épp érkezni. A számára veszélyes helyzetekben pedig könnyebben elfogadja majd a tanácsunkat, kérésünket, ha egyébként azt érzi, hogy tiszteletben tartjuk, sőt megkérdezzük az Ő véleményét, van döntési tere, és megdicsérjük, ha ügyes volt, ugyanakkor mindig következetesek maradunk, és az érzelemkitöréseket tudatosan kezeljük.
 
Nyomtatás NYOMTATÁS konyvjelzo_ikon

Képforrás: Canva Pro adatbázis.




 
 
[ 13991 ]
spacer
Szólj hozzá!
spacer 

 
 


Hapci naptár
szerelmi_joslat
Szerelmi kötés
Önismereti jóslat
slide-tarot
 
 
x