HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2018-08-18
Címlap / Otthon / Álom és valóság

Álom és valóság

Nyomtatás NYOMTATÁS konyvjelzo_ikon

HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2018-08-18

Az ökofalu-mozgalom az első évtized végén, Magyarlukafán. Falucska a Zselicben ahová a nyolcvanas évek elején költöztek fiatalok. A beköltözőket valamiféle népi-romantikus vonzalom vezette, s vezeti mindmáig.  

 

Az ökofalu-mozgalom az első évtized végén, Magyarlukafán. Falucska a Zselicben ahová a nyolcvanas évek elején költöztek fiatalok. A beköltözőket valamiféle népi-romantikus vonzalom vezette, s vezeti mindmáig.

Az akkori beköltözők ma már középkorúak, és egyesek közülük igencsak kommersz területeken mozognak, de az általuk létrehozott szellemiség továbbél, a vonzereje változatlan…

Kivonulók
A fellazuló szocializmus éveiben már meg-megjelent néhány alternatív kezdeményezés. Nem azokról van szó, akiket a késői 80-as évek retorikája ennek nevezett, akik a politikai status quo, az egypártrendszer vagy az ország szovjet megszállása ellen emelték fel szavukat – ma inkább ellenzékinek mondanánk őket, hanem azokról, akik valami közös gondolat vagy egyáltalán a közösség védelmében az akkori szocialista embertípus, és a mára kialakult polgári Magyarország ellen egyszerre tiltakoztak, bár ez utóbbit csak a Nyugatról hazaszivárgó és begyűrűző híradásokból ismerhették. Tiltakoztak tehát, méghozzá a lábukkal: ezek a jórészt értelmiségi fiatalok korábbi városi létüket hazugnak és értelmetlennek ítélve, kerestek egy másik helyet maguknak a világban, ahol hont foglaltak és országot építettek.

Magyarlukafa? Falucska a Zselicben ahová a nyolcvanas évek elején költöztek fiatalok. A beköltözőket valamiféle népi-romantikus vonzalom vezette: kézműves egyesületet alakítottak, tájházat, turistaszállást hoztak létre, amelyekre építve népi mesterségeket oktató tanfolyamokat, táborokat tartottak és tartanak mindmáig. Az akkori beköltözők ma már bizony legalább középkorúak, és egyesek közülük igencsak kommersz területeken mozognak, de az általuk létrehozott szellemiség továbbél, a vonzereje változatlan…

Stúdió K? A csoportot ma kísérleti színházi műhelyként ismerhetjük. A csoport művelődési házakban talált magára, és valami mást akaró emberekből állt össze, olyanokból, akik a hetvenes évek végén szűknek találták az egymásra és önmagukra találás akkor lehetséges színtereit. Kivonultak tehát, igaz, csak Pilisborosjenőig, itt házat építettek, közös életre rendezkedtek be, miközben a polgári szakmájuk mellett változatlanul folytatták a szabad színházi kísérleteiket.

Vágotpuszta? A Mecsek magaslatán, Pécstől nem messze található a kicsiny, mindössze pár házból álló falucska, amire jógás fiatalok találtak rá valamikor a nyolcvanas években. Ők is megvívták a maguk harcait, aztán a pár házból sok hozzájuk került, de maradtak a faluban más emberek is. A közösség elsősorban pécsi központú baráti társaság, a helyet elsősorban szabadidős célokra használják, de mindig akadnak a házaknak állandó lakói is.

A felhozott néhány példa persze tetszőlegesen bővíthető. „Életközösségek kialakulása a nyolcvanas években nem sikerült, de majd a kilencvenesekben” – mosolyog nemlétező bajusza alatt Maurer György barátom, az érthetetlen című Harmadik Part főszerkesztője 1989-ben írt írásában. Nos, Falazó barátom kétkedő mosolyára az évtized rácáfolt. Többen úgy gondolták nem is ki-, hanem inkább bevonultak, nem az isten háta mögé, hanem éppenséggel az Isten színe elé, és nem túlélési kísérletet folytatni, hanem a korábbi nagyvárosi túlélési kísérletüket végre abbahagyni. Nem túlélni, hanem ÉLNI. Megmozdult valami, a kilencvenes évek elején, mintegy a rendszerváltás szülötteként az országban több ökofalu-kezdeményezés is indult, amelyek ugyan javarészt még mindig távol állnak a kiteljesedéstől, viszont még mindig élnek. A jelen írás az eltelt bő évtized tanulságait igyekszik csokorba szedni, egyes pontokon nemzetközi tapasztalatokkal is összehasonlítást tenni…

A rendszerváltás és az ökofalu mozgalom
A dolognak a kilencvenes évek elején különös aktualitást adott a rendszerváltás. Addig ugyanis már a megelőző szervezkedés is a fennálló államrenddel szembeni politikai összeesküvésnek számíthatott, ezért csak egyes, kiváltságos helyzetű csoportok voltak képesek hosszabban fennmaradni. Nem volt igazán sok ilyen csoport, ha valaki tényleg akart, könnyen eltalált valamelyikükhöz, de hírzárlat alatt is álltak, ezért csak informális módon, szájhagyomány útján terjedt a hírük.

Ezekben az években mindezek csodálatosan felszabadultak, ami hirtelen többféle új utat is nyitott. Egyfelől hirtelen lehetővé vált mindenféle formális szervezetet megalakítani, nagy nemzetközi alapítványok hazai szervezetein keresztül pedig lehetőség nyílt pénzforrásokat is találni. Másrészt a földár zuhanórepülésre váltott, és először ekkortájt nem volt helyből politikailag gyanús az, aki a kétszáz négyszögöles hétvégi telek méreténél nagyobbat vásárolt.

A szocializmusnak nevezett kommunizmusnak nevezett diktatúra már megbukott – a helyette terjedő szabad versenyes kapitalizmus még csak csíráiban volt jelen. Sokak számára mindkét fejlődési irány halottnak tetszett, egy harmadik út, egy új fejlődési irány kijelölését szorgalmazták. Mindamellett a mozgalmak legfontosabb vezérelve – az ökológiai fenntarthatóság – a zöld mozgalmak igen erős hatását tükrözik. Talán éppen a rendszerváltás nyithatott ajtót az ilyen gondolatok terjedésének, talán a nyolcvanas évek végén az ökológiai síkon felmerülő hazai vészhelyzetek, pl. a bős nagymarosi gát kérdése adtak alapot az őket körülvevő, de már politikai irányultságú tiltakozó mozgásoknak, és talán az ezekre adandó pozitív válasz igénye volt az, ami fiataljainkat ilyen irányba indította. Nem elég valami ellen tiltakozni, valamit megtagadni, azt is tudni kell, hogy mit akarunk helyette, hogy hová megyünk.

Az idő kedvezett az ilyen törekvéseknek, szinte egyidőben jelentkeztek az egymással ma is szoros kapcsolatban levő ökofalu – később élőfalu kezdeményezések – Visnyeszéplak, Galgahévíz, Gyűrűfű – közöttük nem kevés személyes átfedés is kialakult. Emellett természetesen kialakultak a kicsit lazábban kapcsolódók is: Gömörszőlős, ahol Gyulai Iván miskolci székhelyű Ökológiai Intézete hozta létre kísérleti terepét vagy Agostyán, az ökofalvak előszobája, ahol az épülő gazdaságban „csupán” nyári tevékenység folyik, vagy éppen a somogyvámosi Krishna-völgy, ahol a hazai földbe elvetett idegen szellemi mag köré épül az ökologikus gazdálkodás és életmód egy teljesen ősi rendszere.

Stratégiák
A kilencvenes években megmozdult hazai ökofalvak indítékai és kiindulási feltételek szintén különbözők voltak. Ennek fényében szinte ahány magyar ökofalu, annyiféle fejlődési pályát futott be.

Gazdaságot előbb!
Galgahévízen szoros építésű ökofalut kívántak építeni, ahol a lakosok geometriailag legalábbis zártabb közösségben élnek, az ökofalu terve – ha jobban megnézzük – a beépítési sűrűség miatt valójában inkább icipici öko-városkára hasonlít. Mindazonáltal az elsődleges szempont a gazdasági fenntarthatóság volt. Ezért is van, hogy az ökofalu mindmáig szinte csak papíron létezik – a legelső lépések megtételénél tartanak csupán, viszont a kezdeményezőknek virágzó gazdaságot sikerült az eltelt évtized alatt kialakítaniuk.

A kezdeményezés személyi összetétele az elmúlt időszakban meglehetősen hullámzó volt. A kezdeményezésnek az induláskor komoly személyi holdudvara volt, de a hatalmas kezdeti energia itt is lecsengett. Később a csoportból sokan kiváltak; elsősorban azok, akik eltérő irányú vagy sebességű fejlődésről álmodtak, vagy akik a magas filozófiát csak fülelni jöttek, és esetleg más helyeken kívánták azt gyümölcsöztetni.

Sajnos a gazdaságépítés nehézségei háttérbe szorították a kezdeményezés közösségi oldalát, aminek az árát elsősorban most, a tényleges faluépítés megkezdésének idején kell megfizetni.

Osztott felelősség
Visnyeszéplak halódó falu volt a kilencvenes évek elején. Ebben a faluban fillérekért lehetett düledező falú házhoz, azt körülvevő kis földecskéhez jutni, amibe, ha a család nem volt nagyigényű, általában kis befektetés után, hamar be is lehetett költözni. A gyors beköltözés olcsósága azonban a ház átalakításának igényét is jelentette. Amit az újdonsült gazdák azonnal nem fizettek meg, azt az elkövetkező években apránként mégiscsak ki kellett fizetniük: házukat lassan-lassan át kellett építeniük, fel kellett újítaniuk ahhoz, hogy az otthonteremtés állandóságérzetét is megkapják.

A falu területe mindmáig a gazdák magántulajdonában van. Ennek hátulütője is van: egyetlen rendelettel nem tiltható meg ilyen vagy olyan káros viselkedés, pl. vegyszeres talaj- vagy növényvédelem, viszont mentes a központosítás mindenféle hátrányától. Vagyis nem is képzelhető el, hogy valamilyen véletlen folytán olyan emberek kerülnek döntési pozíciókba, akik önkényeskedésekkel a többi lakót és a falu létét magát is fenyegetik.

Központosítva
A gyűrűfűi falu területe a kezdeményezés indulásakor, 1991-ben még egyetlen kézben – termelőszövetkezeti tulajdonban volt. Logikusnak látszott, hogy a falu teljes – kb. 500 hektáros területéből annyit megvásárolnak, amennyit csak lehet, és a létrehozott tulajdon közös marad. Az elképzelés szerint a létrehozott alapítvány lett a föld tulajdonosa, a faluba költöző gazdák és magánszemélyek a gazdálkodáshoz valamint a házépítéshez szükséges területet pedig csupán bérelhetik az alapítványtól. Ez merőben gyakorlati szempontból meggátolja a spekulációs célú földvásárlást, másrészt viszont csodálatosan megfelel annak az alapelvnek, ami a földek piaci minőségét vitatja, és a közösségi földbirtoklás egyes helyeken hajdan virágzó hagyományát akarja újjáéleszteni.

A központosítás alapelve természetesen csak a közös döntéshozatallal együtt lehet teljes. Az alapítvány, mint jogi forma viszont erre a célra alkalmatlan, hiszen tagsága nincsen, vezetőségét pedig az alapítók nevezik ki. Ezt az ellentmondást tíz éven keresztül a Kuratóriumot informálisan kiegészítő falugyűlés működtetésével oldották fel, amely közfelkiáltással a Kuratórium fölé lett helyezve. Vagyis a Kuratórium a Gyűlésnek számolt be a tevékenységéről, amely lényeges kérdésekben döntéseket is hozott, sőt a Kuratórium tagjait és személyüket illetően az alapítók felé javaslatokat is tett, amit azok el is fogadtak. A helyzet magában rejtette az alapellentmondását: mi történik, ha a Kuratórium markánsan más véleményen van, mint a Gyűlés, és a közfelkiáltás jogszerűsége kevésnek bizonyul. A kimondatlan elvárás ilyen esetben a Kuratórium lemondása volt, ehhez először 2002 tavaszán nem fűlött a foga az éppen aktuális vezetőségnek, és ugyanekkor tagadta meg először az alapítói testület a falu által javasolt vezetőség kinevezését is. A következmény a falu és az Alapítvány kettészakadása és az emberi viszonyok végletes polarizációja lett, amit kb. tucatnyi bírósági eljárás követett.

A kezdeményezés a közösségépítés során szintén több fázison ment keresztül. Az első időszakban a dolognak nagy népi sátortábor jellege volt, ahol alkalmanként – és az önkéntes munkáért ellátás fejében – 50-100 ember is megfordult. A dolog ilyen, közösségi indulása azonban lassan felbomlott. Elsősorban azért, mert a területre költöző emberek egymással egy lényegesen szorosabb közösséget alkottak, és a nyáron egy-két hétre ideköltöző barátok jelentősége csökkenni kezdett. Másrészt viszont egyes építési feladatokat önkéntesekkel lehetetlen volt megoldani. Legvégül pedig a jogi akadályok rendezése után megkezdődött a magánházak építése is, ami a kezdeményezőknek pár évre igen kötött nyári elfoglaltságot adott, ami mellett alig jutott volna idő a társadalmi események, de még építőtáborok szervezésére sem.

Manapság a lakók által az Alapítvány mellett létrehozott Gyűrűfű Egyesület éppen ezt, a korábban elhanyagolt közösségi funkció ismételt fellendítését tekinti legfontosabb feladatának. Előadásokat, találkozókat, és más oktatási és közösségi programokat szerveznek, amelyekre a falu lakosságán kívül külső vendégeket is meghívnak. Sajnos a falu megosztottsága miatt a tevékenységek szinte ellenszélben folynak, a korábbi támogatói kör ismételt felépítése igen nehéz.

Technológiák
A hazai ökofalvainkban alkalmazott technológiák meglehetősen hasonlatosak egymásra, de nem teljesen igaz ez a nemzetközi összehasonlításban is. A technikailag jobban felkészült nyugati országokban általában az öko-technikák is magasabb szintűek – nálunk inkább az évezredes vagy évszázados paraszti műveltség kikristályosította módszerek, vagy azok csupán kismértékű továbbfejlesztései maradhattak sikeresek. A technológiák kérdésében azonban megint a peremfeltételek is döntőek lehetnek – egy elhagyott laktanyát párszáz emberrel birtokba vevő csoport már csak a különböző népsűrűség okán is, - nyilvánvalóan más megoldásokat választ, mint egy elhagyott falu esetleg csupán néhányszor tíz személyt kitevő új honfoglalói.

Energiaviszonyok
Az energiákat illetően elsősorban a villamos energia kérdésében a legmélyebbek a különbségek. Villamos energia kisléptékű előállítása csúcstechnológia szintű műszaki feladat, akár a szélkerekek, akár a fényelemek alkalmazását nézzük is. Ezek az eszközök részben még ökológiailag is aggályosak, például a várható élettartam ismerete nélkül igencsak kérdéses, hogy egy fényelem képes-e annyi energiát megtermelni, amennyit az előállításába belefektettek. Viszont az ár és költségviszonyok különbsége éppen elegendő ahhoz, hogy ilyen szerkezetek hazánkban és a kelet-európai oldalon gyakorlatilag ne tudjanak elterjedni.

Elterjedtek viszont a különböző passzív napenergiahasznosítási megoldások – a házak vastag vályogfala önmagában is kiváló hőszigetelő képességű, amelyet kívülről még nádpalló réteg fokozhat, és az ablakok is a legtöbbször nem is csak kettő-, hanem éppenséggel három rétegűek.

A legtöbb helyen használnak napkollektoros vízmelegítést is. A legegyszerűbb és legolcsóbb megoldás a Rózsa Sanyi ökobetyár által készített tartálykollektor, ami májustól szeptemberig víznyomás és egyéb műszaki elemek nélkül is az idő 90%-ában kellően meleg vizet szolgáltathat. A megoldás kritikus és javíthatatlan pontja maga a tartály, ami miatt a berendezést néhol szidják is, mert a tartály kilukadt, máshol viszont évek óta tökéletes a működés.

A napkollektoros vízmelegítés drágább, de jobb hatásfokú megoldása a síkkollektorok alkalmazása. A drágaság indoka: a technológia a kétkörös vízrendszerrel lényegesen komolyabb. Egyrészt ugyanis a téli üzemre is gondolva a kollektorban fagyálló folyadék is keringhet, másrészt viszont a rendszerhez hozzátartoznak a nyomáskapcsolók, keringető szivattyúk, hőcserélők, kiegyenlítő tartályok, vagyis az egész masszív csúcstechnológiát igényel villanyfüggőséggel egyetemben. Viszont egy ilyen rendszer lényegesen hatékonyabb a tartálykollektornál, télen is működik, hője pedig fűtésre, pl. nem lakott házak vagy házrészek téli fagymentesítésére is felhasználható. Ilyen is található jó néhány helyen, és ezzel kapcsolatban is igaz, hogy minden gazda a maga kollektorát dicséri.

A fűtés ökofalvainkban szinte százszázalékosan fával történik, a fatüzeléses kemence pedig a legtöbbször egybe van építve a vízmelegítésre szolgáló kazánnal is. Ez egyrészt a ház távolabbi helységeinek radiátoros fűtését jelentheti, másrészt viszont a téli melegvízellátás is ilyen módon történik.

Érdekes kezdeményezés egyes nyugati ökofalvakban a központi fűtés: a faluhoz egyetlen kazánház tartozik, amely faaprítékkal működik. A faapríték ebből a szemszögből folyadékjellegű, vagyis a kazán az elért hőfok leesésekor automatikusan táplálja önmagát, és így az egész rendszer csupán pár dolgozó felügyeletét igényli.

Víz és szennyvíz
A legnagyobb ökológiai anyagkörforgalom a vízé. Nem csoda, hogy a használati és ivóvíz biztosítása, valamint a használt szennyvíz tisztítása a legkomolyabban vett alapfeladatok, sőt egyenesen a falukezdeményezések buktatókérdései közé tartozik.

Vizet alapvetően háromféle forrásból lehet szerezni: kutakból kiszivattyúzni, esővizet összegyűjteni és felszíni vízfolyásokból vizet nyerni. Ezek közül az utolsó igazából nem üzemszerű megoldás, mert egy házon belül is megoldható feladatra annál nagyobb léptékű megoldást ad. A kutakból történő kivétel esetén a víz nagyobb mennyiségű tárolására az ismeretlen kiterjedésű és vízmozgású és utánpótlású vízadó réteget használjuk. Az utánpótlás kérdésében a legfelső vízadó réteg helyzete a legegyszerűbb: könnyen pótlódik, de könnyen ki is merülhet egy-egy szárazabb nyár vagy erősebb vízkivétel esetén. Minthogy ilyen eset gyakorlatilag nem tervezhető, az egészet egy víztároló ciszternarendszerrel célszerű egybeépíteni, ahol akár összegyűjtött esővizet, vagy vészhelyzetben máshonnan, patakból vagy tóból kivett vizet is tárolhatunk.

A fogyasztás szempontjából döntő a víz minősége. Emiatt sok helyen kétféle vizet is használnak. Más a minőségi követelmény a használati víz esetén, amivel mosunk, mosakodunk, esetleg mosogatunk vagy főzünk is, és más ivóvíz esetén. A kezdetben kitalált „kétkörös vízrendszer” eszméje tisztán nem sok házban valósult meg, ahol pedig mégis, ott leginkább olyan módon, hogy a tiszta ivóvízszükségletét a család megbízható forrásokból(!), esetleg kívülről szerzi be, és kannákban tárolja. Másrészt viszont figyelni kell a vízcsapból folyó víz minőségét: főzésre legtöbbször minden további nélkül használható, de néha ivásra is.

A vizes ügyek másik oldala a szennyvízkezelés. Mivel a vizek a vízöblítéses toalettekben szennyeződnek leginkább, ezek használata a legtöbb ökofaluban nem javasolt. Aki mégis ilyet akar használni, vagy akinek jogszabály ilyet ír elő, annak is létezik azonban elfogadható műszaki megoldás, csakhogy az ilyenek általában drágábbak. Lehetőség van a fekabacival szennyezett víz oldóaknában, különleges baciadagokkal fűszerezett kezelésére, és lehetőség van a víztisztító berendezés kapacitásának növelésére is.

A víztisztítást egyes helyeken közös csatornázással, de leggyakrabban egyedileg, családonként oldják meg. Az alkalmazott megoldás a nádágyas-füzes szennyvíztisztítás. Nádágyból személyenként pár négyzetméter is elegendő telepíteni akkor, ha nincs vízöblítéses vécé. Egyébként a szükséges mennyiség körülbelül a háromszorosára nő.






Cikkünk folytatódik, lapozz!
 
 
[3761]
spacer
Szólj hozzá!
spacer 

 
 


Jóska Jósda
Hapci naptár
szerelmi_joslat
Szerelmi kötés
Önismereti jóslat
ciganykartya
szinjosda
slide-tarot
slide-tarot

 
 




 



ciganykartya
joskajosda
szerelmi_joslat
szinjosda
slide-tarot



A Harmonet üzemeltetője az Harmopress Kft.
1999-2016 © Minden jog fenntatva
HarmoNet 1999 óta minden nőnek bejön!
x