A halálba kísérés spirituális útja
Címlap / Psziché / A halálba kísérés spirituális útja

A halálba kísérés spirituális útja

Nyomtatás NYOMTATÁS konyvjelzo_ikon

HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2021-10-24

Marie de Hennzel francia pszichológusnő nevezi így azt, amikor azok, akik a haldokló mellett vannak, tisztelettel fordulnak feléje, ha nem pusztán egy szenvedő testet látnak benne, hanem meglátják személyisége láthatatlan részeit. Bensőségességét, személyisége titkát, ha minden látszat ellenére bíznak a benne munkálkodó belső erőben. Ez lényegében azt jelenti, hogy képes változni, fejlődni, még az agónia közepette is. Bízunk a haldokló jövőjében! 


Rendezvénynaptár
Marie de Hennzel francia pszichológusnő nevezi így azt, amikor azok, akik a haldokló mellett vannak, tisztelettel fordulnak feléje, ha nem pusztán egy szenvedő testet látnak benne, hanem meglátják személyisége láthatatlan részeit. Bensőségességét, személyisége titkát, ha minden látszat ellenére bíznak a benne munkálkodó belső erőben. Ez lényegében azt jelenti, hogy képes változni, fejlődni, még az agónia közepette is. Bízunk a haldokló jövőjében!

Indulás a halálba
Vannak rendkívüli élethelyzetek. Ha valakiről tudod, hogy elindult a halálba. Nem tudod, mi az a halál. Hisz még – emlékezeted szerint – soha nem haltál meg. Nem érted, tartasz tőle, de tudod, hogy elkerülhetetlenül meg fog majd történni veled is. Ilyenkor sokkal több érzékenység kívánatos. A gyógyíthatatlan beteg kisgyermekkel, vagy a kilencvenkilenc éves apókával éppen úgy, mint a hat gyerekes rákos édesanyával éppen olyan módon kell megosztanod magad. A hatékony kommunikáció alapelvei – bár minden társas interakcióra egyaránt érvényesek – mégis nehezebbek bizonyos helyzetben.

A tehetetlenség
A gyógyíthatatlan beteggel szemben tehetetlenséget érzünk. Van, akikben ez szánalmat, másokban a tettvágy akadályoztatásának dühödt frusztrációját váltja ki. Segíteni vágyunk, és keserűen állapítjuk meg: semmit nem tehetünk. Legtöbb, amit megtehetünk: jelenlétünk és figyelmünk. Nem mindegy tehát, hogy ezt a keveset milyen minőségben tesszük.

A jelenlétről
A jelenlétednek számtalan módja van. Egy látszólagos, testi jelenléttől kezdve az érzékeny odafigyelésig, az odaadó, intenzív részvételig, a rendelkezésre állásig sok lehetőség adott. A halál felé tartó emberek érzékenysége felerősödik. Figyelme középpontjába önmaga kerül. Egyre inkább befelé figyel, eddig rejtett dimenziókat fedez fel magában, mélyebbre és mélyebbre ás, keresi önmaga legbelső igazságát. Ha ebben a folyamatban segíteni próbálunk, azzal segíthetjük, ha tiszteletben tartjuk ezt a törekvését, és szerető jelenlétünkkel biztonságos, támogató légkört teremtünk önfeltáró munkájához.

A haldokló hallgatása
Kizárólag az empatikus figyelem segítségével érhetjük el, hogy hidat találjunk a beteghez, hogy ne záródjon magánya börtönébe. Fontos, hogy megmaradjanak kötődései az emberekhez, a külvilághoz, de önmagához is. A haldoklás a számvetés ideje is egyben, feltesszük magunknak a kérdést: Jól csináltam ezt, vagy azt? A válasz olykor gyötrően fájó: bizony nem minden esetben.

A halál küszöbén
Az embert a halál küszöbén áthatja valami filozofikus gondolkodás. Misztikum, spiritualitás, valami, aminek kifejezése nem könnyű. Támogatásunk e bizonytalanságban azt jelentheti, segítünk felszínre hozni azt, amit az elmenni készülő csak sejt. Ilyenkor nem kész válaszokra vágyik, inkább emberi közelségre, szerető, támogató atmoszférára, mely segíti őt abban, hogy önmaga legbelső lényegéhez kerülhessen közel.

Mit tehet a barát, a családtag, a segítő?
Akkor tudja legtöbbet nyújtani, ha ráhangolódik erre a belső folyamatra. Érzékenyen figyelve, főleg intuitív módon érzékelve a betegben végbemenő lelki folyamatokat, társul szegődik ezen az úton. A teljes szívvel való jelenlét ösztönösen hozza azokat a jó válaszokat, jó hallgatásokat, szenzitív figyelmet, humánus cselekedeteket, melyek hozzájárulnak a haldokló belső békéjéhez, a belső nagy és titkos utazás megteremtődéséhez. A hozzátartozók többnyire nem tudják, nem merik megtenni ezt a lépést, vagy félreértelmezett humanizmusból nem képesek ráhangolódni az elmenő belső történéseire. Szorongással, zavartsággal telt jelenlétük nem segítség egy távozó lény számára.

Segítsük a haldoklót!
Nem segítjük a haldokló dolgát akkor sem, ha ellenszegülünk, ha mindenáron fenn akarjuk tartani a látszatot, holott ő már biztosan tudja, hogy meg fog halni. Ártunk, ha visszatartjuk, erővel kapaszkodunk belé. A reflexszerű tiltakozás: - „Nem! Nem fogsz elmenni!” – csak gátat szab a búcsúnak. A betegnek ilyenkor már se ereje, se kedve harcolni, bizonygatni, csak fáj neki a meg nem értés hiánya.

Az öntudatlanságból távozó ágyánál
Bizonyított tény, hogy az öntudatlan állapotban fekvő beteg környezetéből sokkal több információt vesz fel, mint feltételezzük. Az érintés, a simogatás, kezének szorítása, a hozzá intézett kedves szavak, bár viszonzatlan csendbe hullanak, nem szabad, hogy elhaljanak. Ha pedig úgy érezzük, a hallgatás ideje van itt, nem szükségesek a szavak, akkor is ugyanazt a belső figyelmet kell nyújtani az elmenőnek.

Akárhogyan is, jelen lenni, azaz fizikailag, lelkileg, érzelmileg is ott lenni a jelenben, az a kívánatos. Így válhat csak a halálba kísérés közös élménnyé, nem pedig egy térben lévő emberek magányos szomorúságává.

Singer Magdolna: „Cselekvő csend” című írása alapján

Singer Magdi hospice várja a segítségre vágyók kérdéseit a tanácsadók oldalán.

Képforrás: Canva Pro adatbázis.



 
 
[ 5553 ]
spacer
Szólj hozzá!
spacer 

 
 

/img/hirdetes/2021/9honap_banner-300x250-logo.jpg
 

Hapci naptár
szerelmi_joslat
Szerelmi kötés
Önismereti jóslat
slide-tarot

 
x