Egy hospice 1 napja - rákbetegeknek reményt vitt
Címlap / Psziché / Egy hospice 1 napja - rákbetegeknek reményt vitt

Egy hospice 1 napja - rákbetegeknek reményt vitt

HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2022-05-29

Rákbetegek között kezdte meg szolgálatát harminchárom hospice-önkéntes nemrégiben egy főváros kórházban. Az önkéntesek, 25-70 éves korú asszonyok és férfiak- köztük e sorok írója is-, akiket az a szándék vezérel, hogy a súlyos betegek és haldoklók utolsó idejét megpróbálják egy kicsit szebbé tenni.  

A hospice szolgálatot Polcz Alaine, a nemrég elhunyt írónő és pszichológus indította el hazánkban. 

Az első naposok tanácstalansága
A portás nem tudott róla, hogy a hospice-ból jövünk. Mindössze annyit mondott, hogy üljek le és várjak, amíg valaki értem jön. Vártam ugyan fél órát, de mivel senki se jött, elkezdtem a portást kérdezgetni. Kiderült, hogy a C épületben voltak „valami hospice-ok”, de hogy vannak-e, arról ő nem tud semmit. Elbotorkáltam a C-be.
 
A főnővér adott egy kulcsot, amivel egy szekrénybe betehettem a ruháimat. Szekrény? Bár valóban volt ott benne egy köpeny számomra, mellette azonban jókora adag szemét is felhalmozódott. Ahogy körülnéztem, az érzésem támadt, mintha ez a helyiség és a bútor az őskorból maradt volna itt.

A főnővér később megmutatta a konyhát, ahol összebarátkoztam a takarítónővel, és ahol egy teás szekrényben végre találtam sokféle teát, főzőt, edényeket, műanyagpoharakat; így főzhettem zöldteát és gyümölcsteát a betegeknek.

Beszélgetések- találkozások
A betegekkel való találkozás során úgy tűnt, hogy mindenki  úgy fogadja el a dolgokat, a betegségét, ahogy kapja. Sokaknak már az élete is jóval nagyobb nehézséget jelentett, mint a kórház és a rák. 
Sokan fekszenek úgy az ágyban, mintha aludnának, míg mások az újságaikba temetkeznek. Némelyek becsukják az ajtajukat is, oda csak kopogással illik bemennem. A kopogásra azonban sokszor nem érkezik válasz, ezért aztán be kell nyitnom, ha valamiképp kapcsolatot szeretnék teremteni. Márpedig azért vagyunk itt, hogy létrejöjjenek társas kapcsolatok még a legnehezebb időkben is.

Testileg-lelkileg kimerülve
Egyik szobában egy fiatal férfi utánam nézett, így gondoltam, szívesen beszélgetne; végül mégsem vele elegyedtem szóba először, mert addigra már a laptopja felé fordult, hanem egy idősebb férfival a szobában, aki régebben rendőr volt.
A férfival a rendőrök nehéz munkájáról beszélgettünk: arról panaszkodott, hogy az e szolgálatot vállalók milyen korán kimerülnek testileg, lelkileg. Mindent elmondott a betegségéről, s elárulta:  tudja, hogy bár most hazaengedik, nemsokára újra vissza kell jönnie. Egyszóval fél életüket a kórházban töltik - ameddig élnek. Mi ehhez képest az a töredéknyi idő, amit itt töltök? –morfondíroztam magamban.

Zene és szorongás
Tovább sétáltam, s meglepetésemre a folyosón lévő kápolnában egy önkéntes épp operett dalokat játszott magnón. Titkon azt remélte, hogy a szép zenére bejönnek az emberek egy kicsit, de az itt lévők általában annyira tele vannak szorongással, hogy aki arra sétál, az is csak épp benéz. Mondtam neki, hogy én is szívesen vállalok egy kis ügyeletet.
 
Fiatal életek
Később visszasétáltam a fiatal fiúhoz, aki úgy tűnt, folyamatosan az internettel van elfoglalva: az autókat kutatja a világhálón. A fiúnak hererákja volt, ami miatt heréit el is kellett távolítani. Immár az áttétekkel, a folyamatos hányingerrel és fájdalommal küzd teste és lelke. Azután a repülőkről beszélgettünk, majd a versenyautókról- bár ebben még nem vagyok elég járatos, ezért inkább ő beszélt, mintsem én. De jó is volt ez így ...
 
Visszamentem teát kínálgatni, majd ebben a szobában beszélgettem a továbbiakban.
 
Aki nevetni is tud
Gyöngyike csípőficammal született, többször operálták, beültettek, kivettek mindenfélét a csípőjéből. A nehézségeket csak tetézte, hogy a férje magára hagyta két kisgyerekkel, de tudott dolgozni, s túlélte. Pedig nem volt könnyű: operálták, kemizálták, kopasz lett, most kezd kinőni a haja- még parókát hord. S folyamatosan szédül.

Mindezek ellenére nagyon kedves, nevetős, és azt mondja, nem bánja, hogy rákos. Kérdeztem, hogy befessem-e a haját, de csak nevetet: úgyis nemsokára hazamegy, és a lánya majd befesti.
 
Még visszamentem egy pillanatra a fiatal fiúhoz elköszönni. Ő is hazaindult ...

Dobosy Ildikó

(Kép: Zak Gollup - piqs.de)

Nyomtatás NYOMTATÁS konyvjelzo_ikon

Képforrás: Canva Pro adatbázis.


 
 
[ 2753 ]
spacer
Szólj hozzá!
spacer 

 
 


Hapci naptár
szerelmi_joslat
Szerelmi kötés
Önismereti jóslat
slide-tarot
 
 
x