Egy aids-es fiatalember gondolatai a halálról
hirdetés
Címlap / Psziché / Egy aids-es fiatalember gondolatai a halálról

Egy aids-es fiatalember gondolatai a halálról

Nyomtatás NYOMTATÁS konyvjelzo_ikon

HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2020-11-23

Halott vagyok-e már?- teszem fel gyakran a kérdést magamnak. Honnan számít? Az orvos szerint még élek, de ha a lehetőségeimre gondolok, már rég meghaltam. Vajon, honnan datálódik? 

A haldoklók számkivetettségében

Valószínűleg rajtatok múlik az egész, azon, hogy bántok velem, velünk. Én mindössze annyit érzékelek az egészből, hogy haldoklom, néha nagy hangon, máskor mély, depresszív apátiában.

Nem tudunk mit kezdeni egymással, nálunk nincs kultúrája sem a haldoklásnak, sem a halotthoz való viszonyulásnak Egy haldokló mindig nagyobb zavart okoz, mint egy halott.
Egy halottat lehet, illik megsiratni, egy haldokló sokkal inkább részvétet vált ki a környezetéből.

Részvét?

Már a szó is taszít, micsoda hülyeség! Ha egészséges emberek között vagyok, és kiderül, hogy halálos betegségben élek, szinte lebénulnak. Közhelyeket kezdenek puffogtatni, és igyekeznek rövid úton elsompolyogni, mintha szégyellenék tehetetlenségüket a halállal szemben.

Ezek az emberek, még csak nem is szívtelenek, egyszerűen, nem tanulták meg, miként kell viselkedni egy ilyen helyzetben. Kitől is tanulták volna?

Mennyivel egyszerűbb, kimenni egy temetőbe, mondjuk, egy évben egyszer, letámasztani egy csokor virágot, átnézni a szomszéd sírokra, és megállapítani magunkban, hogy ezek bizony, ugyanolyan szerencsétlenek, mint mi. Sírdogálni egy picit, aztán néhány, keserédes történetet felidézve kiballagni a temető rozsdás vaskapuján, a halomba dobált, rég elszáradt koszorúk mellett.

A halottak napjáról

A  halottak napja a megemlékezésről szól, mennyivel jobb lett volna nekik – nekünk –, ha addig emlékeztek volna ránk a szeretteink, amíg éltünk, élünk. Talán, nem lettünk volna, annyira magányosak, talán nem bámultuk volna mindig az ajtót, reménykedve abban, hogy valaki ránk nyitja még valaha.

A „megemlékezés napja”- engem ez a karácsonyra emlékeztet, az meg a „szeretet-napja. Szeretjük egymást, egy teljes napig, aztán még itt van a Húsvét, a Feltámadás ünnepe, akkor részegek vagyunk egy napig, mindenre van egy napunk, csak egymásra nincs, nincs egy percünk, hogy valóban figyeljünk a másikra.

Nincs halottaknak napja, a halottak naptalanok, mert a halál kortalan, időtlen, és mindig pontos, kegyetlen, mert végérvényes. Igazságtalan, mert megöl minket, igazságos, mert nem kivételezik.




Cikkünk folytatódik, lapozz!
 
 
[ 2085 ]
spacer
Szólj hozzá!
spacer 

 
 


Jóska Jósda
Hapci naptár
szerelmi_joslat
Szerelmi kötés
Önismereti jóslat
ciganykartya
szinjosda
slide-tarot
slide-tarot

 
x