Boldog akarok lenni! Elegem van a szenvedésből!
hirdetés
Címlap / Psziché / Boldog akarok lenni! Elegem van a szenvedésből!

Boldog akarok lenni! Elegem van a szenvedésből!

Nyomtatás NYOMTATÁS konyvjelzo_ikon

HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2020-10-24

Már sokan írták, hogy legtöbbünknek a boldogság a célja. És szerinted hogyan haladunk ennek elérésében? Mert szerintem többnyire siralmasan. Persze társadalmunk nem arra van optimalizálva, hogy minden tagja hamarosan a teljes boldogság állapotába jusson.  

 

Rendezvénynaptár

Mások hosszantartó boldogsága

Ez nem is lenne logikus, mert többnyire a hatalommal (értsd: rengeteg pénzzel) rendelkezők formálgatják társadalmi rendszereinket, és mivel nekik is hosszantartó boldogság a céljuk (nem a mi hosszantartó boldogságunk, hanem a sajátjuk!), erre sok munkaerőre van szükségük. És ki akarna sokat dolgozni (főleg alantasabb típusú munkát végezni) egy teljességgel boldog társadalomban?

Tehát társadalmunk inkább az alapszükségletek lehetséges kielégítésének reményére van hangolva (ami azt jelenti, hogy legtöbbünknek joga van abban reménykedni, hogy talán egyszer majd a vágyaink beteljesülnek – de persze előbb még sok-sok évet le kell dolgoznunk... Ez már jobban néz ki a gazdagok szempontjából.

Boldogság-beállítódásaink

Mondanom sem kell, hogy rengeteg dolog (olcsó és drága egyaránt) létezik a szenvedés elkerülésére, amit nagyon is könnyű megszerezni. Az a bajuk, hogy (legalábbis huzamosan) nem működnek. Nekem az a tapasztalatom, hogy boldogságunk hiánya nem az életkörülményeinkben, hanem az életkörülményeinkhez való viszonyulásunkban rejlik. És ez inkább egyfajta viselkedési szokás, és minden berögződött szokást kemény munka megváltoztatni.

Az élet művészete meditációja

Néhány éve részt vettem egy tíz napos tanfolyamon egy közeli meditációs központban, ami Vipassanát tanít. Ez a fajta meditáció arra irányul, hogy gyakorlásával megtanuljuk a dolgokat úgy látni, ahogy azok valójában vannak. Mások az „élet művészete” meditációjának is nevezik. Azt mondja, hogy nem tudjuk, de megtanulhatjuk, hogyan éljük életünket okosabban. És innentől ez teljesen standard Buddhizmus: Hogy életünket boldogabban éljük, a problémánkat (a boldogság hiányát) a gyökerénél kell megtámadnunk.

A négy nemes igazság

Először is be kell látnunk, hogy igenis szenvedünk (első nemes igazság). És hogy szenvedésünknek oka van. Ennek belátása a második nemes igazság. A harmadik arról szól, hogy ezen lehet változtatni, a negyedik írja le azt, hogy hogyan.

Számomra ebben az a meglepő, hogy habár ezek egyszerű igazságok, a bennük rejlő titok a nemes igazságok a végletekig való megértésében rejlik. Persze azt könnyű belátni, hogy: az emberi szenvedés létezik, ennek van egy oka, és ha megszüntetjük az okot, megszűnik a szenvedés. Ha a világot úgy tanuljuk meg látni, ahogy az igazából létezik, az ok (és ezzel a szenvedés is) megszűnik. Úgy is mondhatnám, hogy a szenvedés ezáltal mintegy bölcsességbe merül. (Igen, a negyedik egy kissé ködös, de a szenvedés okának a végletekig való megértéséből, következik. De ez a négy pont ahhoz nekem mindig is túlságosan elvont volt, hogy a fontosságuk igazán a csontomig átitasson. Az azonban biztos, hogy teljes megértésükkel az életem teljes egészében megváltozna, vagy inkább áttranszformálódna (ne értsd félre, ez még nem történt meg, de azt hiszem elég jó, ámbár hosszú úton vagyok).

Állítsd le!

Ami fontos volt, az az, hogy a Vipassanán keresztül megértettem azt az eléggé összetett folyamatot, ahogy a szenvedés keletkezik, és azt, hogy ez a folyamat meggátolható azzal, hogy úgymond egy láncszemét eltörjük, a folyamat egyik összetevőjének működését megakadályozzuk.

Persze ennek pusztán mentális felfogása nem jelent megoldást, csak arra inspirálhat bennünket, hogy mélyebben belenézzünk a dologba, és tegyünk valami hasznosat szenvedésünk elkerülése érdekében. Engem ennek a folyamatnak megértése abban segített, hogy ha van kedvem, ha nincs, minden reggel, és legtöbb este leüljek és meditáljak, még akkor is, ha fáradt, unott, kedvetlen, nemtörődöm, elkeseredett, megviselt, lehangolt, felhergelt, átvágott, megfázott, kiélt, belegázolt vagy elodázó vagyok.

 

Jó és rossz érzések

A világgal különböző érzékszerveinken keresztül tartjuk a kapcsolatot (szem – látás, fül – hallás, száj – ízérzékelés, orr – szaglás, bőr – tapintás és a tudat, ami ezeket az érzékeléseket értelmezi). Vannak olyan érzékelések, amiket (a tudat értelmezése miatt) szeretünk, és olyanok is, amiket nem. A kedvelt érzékelésekből szeretnénk többet, a nem kedveltekből kevesebbet kapni, vagy azokat általánosan elkerülni. Ezeket a vágyakat és ellenérzéseket olyannyira kifejlesztjük (a végletekig!), hogy végül is függőekké válunk tőlük.

A jó érzések érzékelését nemcsak kedveljük, hanem minden áron akarjuk. A nem kedvelt érzékelés (fájdalom például) elkerüléséért pedig mindent megteszünk, nem számít, mibe kerül. Még akkor is, ha tudjuk, hogy tudatunk koncentrálása az önfejlesztésnek egyik leghasznosabb módszere, és a fájdalom például az egyik leghatásosabb tudatkoncentráló.

A szenvedés elindításának folyamata

Tehát látható, hogy a szenvedés elindításának a folyamata is valaminek a végletekig való véghezvitelét igényli. De mi is történik a folyamat során?

Szenvedésünk ebből a jó dolgok érzékeléséhez és rossz dolgok nemérzékeléséhez való ragaszkodásból ered. Nem azt kapom, amit akarok, tehát szenvedek. A ragaszkodás magából az érzékelésből ered. Ha nem érzékelnénk, nem ragaszkodnánk.

Mitől érzékelünk? Attól, hogy a külvilághatással van az érzékszerveinkre. A fény a szemünkre, a hang a fülünkre, a tapintás a bőrünkre, stb. Amint a testünk a külvilág bármely részével érintkezik, érzékelés történik: kellemes, kellemetlen, vagy közömbös. Mi az oka ennek az érintkezésnek? A külvilág, nincs mese, tele van érzékelhető dolgokkal. Ha vannak érzékszerveink, kapcsolatba jönnek a külvilág általuk érzékelt részével, és érzékelik azt.

De miért vannak érzékszerveink?

Érzékszerveink életünk elválaszthatatlan részét képezik. Amint megszületünk, vannak érzékszerveink. De miért születünk meg? A fizikai értelemben szüleink miatt, de egy magasabb értelemben ez a tudatosság vég nélküli létezéséből jön, percről percre, életről életre. De miért létezik a tudatosság ilyen folyása, történése? Ez a reagálásunkból jön. Minden reakciónk egy kis lökést ad tudatosságunk továbblétezéséhez. A tudatosságunk ezektől a reakcióktól kapja lendületét, továbbtörténési energiáját. De miért reagálunk mindenre? Tudatlanságunk miatt. Nem tudjuk mi a reakcióink következménye, nem tudjuk, mit csinálunk, amikor reagálunk dolgokra.

Ezen dolgok belátásához sokkal jobb egy meditatív tudatállapot. Az egészet olyan jól értettem néhány napon keresztüli 10-11 órai meditálás után. Most már csak elhiszem, mert akkor értettem. De nem vádollak, ha nem hiszel nekem, ha soha sem értettem volna, most rengeteg piszkálódós kérdésem lenne ezzel a folyamattal kapcsolatban. Talán ha hiszünk a felvilágosodott elmék bölcsességében, most egy rövid ideig megelőlegezhetjük ezt a bizalmat.

A szenvedés oka a tudatlanságban található

Szóval nagy vonalakban szenvedésünk legmélyebb oka a tudatlanságunkban rejlik. Tudatlanságunk miatti reakcióink okozzák azt a nagyméretű szenvedést, amit életünkben kívül belül tapasztalunk. De mit tehetünk annak érdekében, hogy megakadályozzuk ezt a folyamatot. Meg nem születni késő, mert már megtörtént. Öngyilkosságot nem érdemes elkövetni, mert azzal csak további szenvedést gyártunk mind magunk mind mások számára. Az érzékszerveinket sem semmisíthetjük meg anélkül, hogy önmagunkat meg ne ölnénk. És ha az érzékszervek léteznek, a külvilággal érintkezésbe lépnek, és érzékeléseinket elkerülhetetlenül és azonnal továbbítják számunkra.

Az érzéki információnkra meg reagálnunk kell, mert eddig még mindig is azt tettük. De tényleg kell-e mindig reagálnunk? Ezt tanítja a Vipassana meditáció. Ha csak megfigyeljük azt, hogy mit érzékelünk, de aztán tudatosan nem reagálunk rá, egy egészen különböző viselkedési forma szerint éljük életünket. És mint azt már oly sokszor megtapasztaltam, különböző viselkedési formák különböző eredményre vezetnek. Az őrület egyik definíciója az, hogy ha ugyanannak a cselekedetnek ismétlésétől ez eddigitől eltérő eredményt várunk. Tehát, kedves olvasó, ne légy őrült. Ha eddigi reagálásaid nem tettek boldoggá, adj a nemreagálásnak most esélyt.

Egy életen át fenntartott függőségek

Igen, érzékeljük a világot. De aztán eldöntjük, mit szeretünk belőle, mit nem. Milyen összetett szabályok alapján hozzuk ezt a döntést meg? Milyen arányban döntünk mi saját magunk, és milyen szerepet játszanak mások, a társadalmi szokások ebben? És aztán honnan nyerjük az energiát, a kitartást ahhoz, hogy ragaszkodásainkból, nemszeretemségeinkből a szó szoros értelmében függőséget alakítsunk ki? És ezt a helyzetet kellemetlensége ellenére egy életen át fenntartsuk. Káprázatos, ugye?

Kép: Sachu Sanjayan / Pixabay
   





 
 
[ 14043 ]
spacer
Szólj hozzá!
spacer 

 
 


Jóska Jósda
Hapci naptár
szerelmi_joslat
Szerelmi kötés
Önismereti jóslat
ciganykartya
szinjosda
slide-tarot
slide-tarot

 
 




 



ciganykartya
joskajosda
szerelmi_joslat
szinjosda
slide-tarot



A Harmonet üzemeltetője az Harmopress Kft.
1999-2016 © Minden jog fenntatva
HarmoNet 1999 óta minden nőnek bejön!
x