Miért nem vigad a magyar?
hirdetés
Címlap / Psziché / Miért nem vigad a magyar?

Miért nem vigad a magyar?

Nyomtatás NYOMTATÁS konyvjelzo_ikon

HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2021-01-18

Csak ülnek - néznek, hallgatják. Még csak a szájukat sem mozdítják, pedig szinte mindenki tudja, hogy ha Dunáról fúj a szél, "szegény embert mindig ér". Mintha kínos volna, hogy ismerik a dalt, mintha szökve kéne hallgassuk, nézzük, s mintha tilos volna a vigalom. Mintha valami bűn lenne.  

Amikor járok-kelek a világban, vagy csak idehaza bemegyek egy görög, latin, vagy bármilyen táncházba, soha nem tapasztalom azt, amit mi, magyarok csinálunk.

Amikor megszólal a zene, a görögök körbe rendeződnek, megfogják egymás vállát, és nem nézik, hogy a mellettük álló egy 19 éves nagymellű csaj, egy 190 kilós izzadt hónaljú bajszos görög, vagy éppen egy 91 éves nagymama-e. Olyankor csak az számít, hogy mindannyian görögök, és hogy együtt lehet táncolni. Indul a zene, szinte rögvest mozdul a táncoló sor, észre sem venni, ha valaki kiáll, vagy bekapcsolódik. Nagyjából egyszerre modzulnak a lábak, de még csak az sem olyan fontos, ha nem ismered a lépést, akkor is húz a sor, érzed merre lépj.

Ha a spanyoloknál jársz, és bárhol megszólal egy gitár, azonnal táncra perdül az utcai tömeg. Nagyjából - közelítőleg mindenki ismeri a lépést, öreg-fiatal és gyerek a nyílt utcán táncol. Fiesta. Egyszerűen élvezik az életet, mernek örülni annak, hogy süt a nap, és nem keresnek ürügyet ahhoz, hogy egy kicsit mulassnak.


A múltkoriban, a Teleki piac sarkán vártuk a villamost. Egy öreg, kalapos roma, kimustrált, alig-húros gitárral zenélni kezdett, egy régi nótát. Valaha cimbalomra-hegedűre szánhatták, de most jó volt gitáron is. Fényes nappal, a tér sarkánál, egy cigányasszony azonnal rázendített a nótára. Kristálytiszta hangon, olyan derűvel, és vidámsággal, amit egyáltalán nem igazolt egyszerű ruházata, sem a félkiló krumpli az amúgy üres kosarában. Egyből odakavarodott még két idősebb ember, s ők is tánca perdültek. Kicsiny életkép a fővárosban. Vidámság az utca sarkán. Akár furcsán nézhetünk rájuk, megszólhatjuk az utcai csendháborítókat.
Ám mi lenne, ha inkább megtanulnák tőlük újra élni, újra mulatni?

A hétvégén meghirdették a könyvvásárt Újbudán. A Fonó meghívott néhány magyar zenekart is. Népzenét játszottak, ismert - és ismerős - nevek és arcok. A Téka zenekar, meg a Kolompos is muzsikált, igazi, országot körbejárós éneklős, táncolós-búsongós magyar népzenéket. A gyerekek azonnal kipattantak a színpad elé, s a maguk módján járni kezdték a táncot.

A lányom hívott: - Anya gyere! Táncoljunk! Olyan jó lett volna, ha eleget tehetek a kérésének. Nem tudok ám táncolni! Sosem voltam a parkett ördöge, sőt eléggé tisztelem a ritmust ahhoz, hogy ne lépjek rá. De azért, ha görögül kell táncolni, engem is elhúz a sor, és vidáman ugrálok a fiestában is, és kicsit irigylem a romákat, meg a tévében a törzsi kultúrákat. Mert ők tudják a táncok nemzet-összetartó mágiáját. Mernek táncolni. Mert a tánc a nemzet része. A magyar csárdás még csak nem is túl bonyolult. "Legszebb tánc a csárdás, járja minden csámpás."  Mindenki ismeri ezt a mondást.  Kettőt jobbra, kettőt balra. Néha valami forgás. Ettől aztán meg sem kell riadni. De a mi népünk csak ül - minden téren. Néz előre, hallgatja a zenét, de még csak dalt sem dúdolja magában. Pedig éppen Dunáról fúj a szél, a valóságban is, nem csak a dalban. S lehet, hogy épen ez a baj. Mert ha Dunáról fúj a szél, szegény embert mindig ér ...
Mostanában pedig mintha valahogy mindig a Dunáról fújna.


A magyar nem táncol. Itt bizony csak a gyerekek kerekednek fel a táncra. A magyarnak már nem divat, nem szokás, hogy a saját zenéjét ne az idegenek érdeklődő műélvezetével hallgassa, hanem életre merje kelteni a szívében. Merje kitáncolni, merje vállalni, hogy olyasmit tesz, amit évekig tilos volt: gyülekezni és táncolni az utcán.
Úgy mint, ahogy a régi időkben, a fonók, bálok idejében. Talán majd jövőre lejön a színpadról valaki csak úgy, a nép közé, és beáll a gyerekekhez, magával hívja az anyákat meg az apákat, s az anyák és apák a nagyapákat, és az utca népét. És talán újra, sok év múlva majd ha megszólal a muzsika, a tekerő, vagy a citera, akkor a magyarok is tándolni kezdnek majd. Már ha addig maradnak még népzenészek, s maradnak még magyarok ...

Gáspár Katain


 
 
[ 1617 ]
spacer
Szólj hozzá!
spacer 

 
 


Jóska Jósda
Hapci naptár
szerelmi_joslat
Szerelmi kötés
Önismereti jóslat
ciganykartya
szinjosda
slide-tarot
slide-tarot

 
x