HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2018-09-22
Címlap / Psziché / Idézetek özöne a meghívókba

Idézetek özöne a meghívókba

Nyomtatás NYOMTATÁS konyvjelzo_ikon

HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2018-09-22

Többszáz idézettel segítjük azokat a jegyeseket, akik még nem találtak esküvõi meghívójukba megfelelõt. Akiknek még ez sem lenne elég, azok a Versrovat oldalon is folytathatják a keresést!  

 

Többszáz idézettel segítjük azokat a jegyeseket, akik még nem találtak esküvõi meghívójukba megfelelõt. Akiknek még ez sem lenne elég, azok a Versrovat oldalon is folytathatják a keresést!

Idézetgyûjtemény:

„De most megjártad, kedves, most az egyszer.
Ezüsthálóval foglak, nem menekszel
A csillagos ég hálójába foglak,
nekem fogadsz szót, meg a csillagoknak.
Az volt a veszted,
mindakettõnk veszte,
az a csillagos júniusi este…
…Csak a csillagok voltak és mi ketten!
A csillagok közt szálltunk! És ijedten
és görcsösen fogtuk egymás kezét."
(Nadányi Zoltán)

„A szerelem buzgó megfeledkezés mindenrõl, ami rajta kívül van."
(Victor Hugo)

„Nincs nagyobb boldogság, mintha szeretnek bennübket"
(Charlotte Brontë)

„Házasodj meg, meg fogod bánni;
ne házasodj meg, ezt is meg fogod bánni;
házasodj vagy ne házasodj, mindkettõt meg fogod bánni;
vagy megházasodsz, vagy nem, mindkettõt megbánod."
(Kierkegaard)

„… a szerelmes
Csillagot hordoz szemében:
Annak nincs sötét s homály;
Bár bolyongjon éj felében,
Kedvesére rátalál."
(Vörösmarty)

„Hazugság, mit tartanak közönségesen,
hogy házasságban megszûnik a szerelem!"
(Petõfi Sándor)

„Ne néz, ne nézz hát vágyaid távolába:
Egész világ nem a mi birtokunk;
A’ mennyit a’ szív felfoghat magába,
Sajátunknak csak annyit mondhatunk."
(Vörösmarty M.)

„A szerelem a lélek selyme, a szív bársonyvirága,
melynek magvát minden szívben elültette a teremtés,
de amely csak minden ezredik szívében
érik meg igazán pompázó virággá."
(Rabinranath Tagore)

„Az vagy nekem, mint testnek a kenyér
s tavaszi zápor fûszere a földnek;
lelkem miattad örök harcban él,
mint a fösvény, kit kincse gondja öl meg."
(William Shakespeare)

„…két boldog szerelmes
Kis kunyhóban is megfér."
(Friedrich Schiller)

„…a szerelem olyan, mint a fa:
magától növekszik,
mély gyökeret ereszt egész valónkba,
és gyakran tovább zöldül a szív romjain."

(Victor Hugo)
„A szerelem olyan bûn,
amelyben nem lehetünk meg cinkostárs nélkül."
(Baudelaire)

„A szerelemnek még bolondsága is
nagyobb bölcsesség, mint a
filozófusok minden tudománya"
(Jókai Mór)

"Amikor a szeretet int felétek, kövessétek õt,
Jóllehet minden útja nehéz és meredek.
És mikor szárnyai átölelnek,
engedjétek át néki magatokat,
Jóllehet a belsejében rejlõ kardok
sebet ejthetnek rajtatok.
És amikor szól hozzátok, higgyetek
szavának, Jóllehet hangja összetörheti
álmaitokat, miként az északi szél
pusztára sepri a kertet."
(Khalil Gibrau: A Próféta c. kötetébõl)

"Szerelem: meghódítani, bírni és megtartani
egy lelket, amely annyira erõs, hogy fölemel
bennünket és annyira gyönge, hogy éppoly
szüksége van reánk, mint nekünk õreá."
(Paul Géraldy)

"Örömöm sokszorozódjék a te örömödben.
Hiányosságom váljék jósággá benned."
(Weöres Sándor)

"Ismételd... szeretsz... Ki fél,
hogy a rét túlsok virággal veres
s az ég túlsok csillaggal ékszeres?

Mondd, szeretsz, szeretsz... Hangod úgy zenél,
mint ezüst csengõ, ujrázva... Beszélj:
de ne feledd, hogy némán is szeress!"
(Elisabeth BarrettBrowning)

Öleljük meg egymást,
szívesen, meghitten,
és szeressük egymást:
úgy áld meg az Isten.
(Arany János)

Ismerem azokat a szavakat,
amelyeket még ki sem ejtettél.
Már tudom hová tartasz,
mikor még el sem indulsz.
Tudok a féltett titkaidról,
amiket mélyen elrejtesz.
Mindent tudok rólad, kedvesem,
nem vagyok kém, csak szeretlek!
(Jim Morrison)

"Akit párodul melléd rendelt az ég,
Becsüld meg, szorítsd meg kezét,
És ha minden álmod valósággá válik,
Akkor se feledd el, Légy hû mindhalálig"
(Madách)

...nincs más, nem is akarok más gyönyört
csak amit Tõled kaptam, s még kapok.
Koldus - szegény királyi gazdagon:
részeg vagyok és mindig szomjazom.
(Shakespeare: 75. Szonett)

"Valakit szeretni annyit jelent,
mint egyedül gyönyörködni olyan csodában,
amely mindenki számára láthatatlan/érthetetlen."
(Mauriac)

"Sorsunk egybeforr, együtt megyünk tovább.
Az élet viharában te vigyázol rám.
Köszönöm, hogy szeretsz, s hogy hiszel nekem,
S hogy megosztod az életed velem."
(Vörösmarty)

Bizony mondom, elmúlik e világ.
És bizony mondom, megmaradok én.
S bizony, ha két szív egy ütemre dobban,
Az egy-ütemben ott dobbanok én.
(Reményik Sándor: Egy Hymen-hírre)

"Megálljatok, kik halkan jártok itt,
A fák alatt, ti kedvesek.
Kik értitek az erdÕ titkait,
Rám nézzetek.
Párommal én az erdÕ ünnepén,
Szentséges édes alkonyon,
Csendben, harmatban, lilán és üdén
Harangozom."
Sík Sándor: Harangvirág

A szeretet mindent eltûr,
mindent elhisz, mindent remél,
mindent elvisel.
S a szeretet nem szûnik meg soha.
(Szent Pál / Kor 13)

Én sem volnék, ha nem volnál,
ha te hozzám nem hajolnál,
te sem volnál, ha nem volnék,
ha én hozzád nem hajolnék.
Osztódom én, osztódol te.
Só vagy az én kenyeremben,
mosoly vagy a bajuszomon,
könny vagyok a két szemedben.
Köt a véred, köt a vérem:
szeretõm vagy és testvérem.
Köt a vérem, köt a véred:
szeretõd vagyok s testvéred.
Szellõm vagy, ki megsimogatsz,
viharom, ki szerteszaggatsz,
szellõd vagyok, ki simogat,
viharod, ki szétszaggatlak.
Ha nem volnék, te sem volnál,
én sem volnék, ha nem volnál.
Vagyunk ketten két szép nyárfa,
s búvunk egymás árnyékába.
Kányádi Sándor: Két nyárfa

"...Ím szerelmem ekkép változik, de
soha meg nem szûnik mindig él,
S nem gyöngül, ha néha szelídebb is...
Gyakran csendes a folyó, de mély!"
Petõfi Sándor

"Szeretlek, mint anyját a gyermek,
mint mélyüket a hallgatag vermek,
szeretlek, mint a fényt a termek,
mint lángot a lélek, test a nyugalmat!
Szeretlek, mint élni szeretnek
halandók, amíg meg nem halnak."
József Attila

"és fogadom: legigazabb vágyam, hogy sose hagyjalak el,
hogy veled végre magammá lehessek,
és nem fogadom, hogy iszonyúan szeretlek.
Csak szeretlek."
Baranyi Ferenc: Fogadom c. versébõl

"Boldogan elfutnék veled én egy sûrû vadonba,
hol soha ember még nem taposott utakat.
Mert te a búban öröm s ragyogás vagy az éji sötétben,
társ a magányban, csönd, s gondok után pihenés."
Tibullus - Hûség (Radnóti M. fordításában)

"Egyedül félszárnyú angyalok vagyunk,
s csak úgy tudunk szárnyalni, ha összekapaszkodunk"

"Te vagy az egyetlen a földön,
Akiért mindent megteszek,
Veled életemet töltöm,
Nem csak a múló perceket.

Nem ígérek kincset, csillagot,
Csak hû szívet adhatok,
Érzem másé nem lehetsz,
Én is csak a Tied, ha igazán szeretsz."
Goethe

Összedõlhet fenn a magas ég,
Leomolhat minden ami ép,
Egy a fontos, hogy Te szeress,
Minden más csak semmiség

Örök életet élsz velem,
Vár ránk a kéklõ végtelen,
Mert a sors egymásnak szánja
Kiket összeköt a szerelem.
Edith Piaf

"Igézve álltam, soká, csöndesen,
És percek mentek, ezredévek jöttek-
Egyszerre csak megfogtad a kezem,
S alélt pilláim lassan felvetõdtek,
És éreztem: szivembe visszatér
és zubogó, mély zenével ered meg,
Mint zsibbadt erek útjain a vér,
A földi érzés, mennyire szeretlek!"
Tóth Árpád

"Amikor megszólal az orgona zenéje,
Elhangzik mindkettõnk ajkán az igen,
Sorsunk ekkor eggyé forr majd össze,
Szeretni akarlak és megtartani, mindörökre."
Kezem feléd nyújtom, szívem neked adom,
Melyet soha vissza nem kérek,
Szeress egy életen át úgy, mint ahogy én téged,
Akkor is, ha megöregszünk, és
Akkor is, ha már nem élek."
Ady Endre

"Lelkünk tiszta szerelmével oltár elé megyünk,
hogy egymásnak hûségesküt tegyünk,
S ha szerelmünk lángja parázzsá csitulna,
Gyermekünk szemében újra, s újra lobogna."
"Tedd a kezed homlokomra,
Mintha kezed kezem volna.
Úgy õrizz, mint ki gyilkolna,
mintha éltem élted volna.
Úgy szeress, mintha jó volna,
mintha szívem szíved volna."
József Attila

Tudnál-e engem új világra hozni,
iparkodván szerelmes türelmemmel,
hogy legyen erõm ismét adakozni
s eltölteni a gonoszt félelemmel?"
József Attila

"Öregedjünk meg együtt,
A sors bármit is rendel.
Így állunk elébe mi,
Ketten, egy szerelemmel."
John Lennon

"Ismételd... szeretsz... ki fél,
hogy a rét túlsok virággal veres
s az ég túlsok csillaggal ékszeres?

Mondd, szeretsz, szeretsz... Handod úgy zenél,
mint ezüst csengõ ujjrázva... Beszélj:
de ne feledd, hogy némán is szeress!"
Elisabeth Barret Broiwning

"Együtt születtetek és együtt is maradtok mindörökre.
Együtt lesztek akkor is, amikor a halál fehér szárnyai szétszórják napjaitokat.
Bizony mondom, együtt lesztek, még az Isten csöndes emlékezetében is."

"A szeretet nem ad egyebet, mint önmagát, és nem vesz el semmit, csupán önmagából.
A szeretet nem birtokol, és nem birtokolható.
Mert a szeretetnek elég a szeretet. ...
A szeretet nem vágyik egyébre, mint beteljesíteni önmagát."
Kahlil Gibran: Próféta

Juhász Gyula: Szerelem?
Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,
Elrévedezni némely szavadon,
Mint alkonyég felhõjén, mely ragyog,
És rajta túl derengõ csillagok.
Én nem tudom, mi ez, de édes ez,
Egy pillantásod hogyha megkeres,
Mint napsugár ha villan a tetõn,
Holott borongón már az este jön.
Én nem tudom, mi ez, de érezem,
Hogy megszépült megint az életem,
Szavaid selyme szíven simogat,
Mint márciusi szél a sírokat!
Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,
Fájása édes, hadd fájjon, hagyom.
Ha balgaság, ha tévedés, legyen,
Ha szerelem, bocsásd ezt meg nekem!

William Shakespeare: LXXV. szonett
Az vagy nekem, mi testnek a kenyér
s tavaszi zápor fûszere a földnek;
lelkem miattad örök harcban él,
mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg;
csupa fény és boldogság büszke elmém,
majd fél: az idõ ellop, eltemet;
csak az enyém légy, néha azt szeretném,
majd, hogy a világ lássa kincsemet;
arcod varázsa csordultig betölt,
s egy pillantásodért is sorvadok;
nincs más, nem is akarok más gyönyört,
csak amit tõled kaptam s még kapok.
Koldus-szegény királyi gazdagon,
részeg vagyok és mindig szomjazom.

Tóth Árpád: Esti sugárkoszorú
Elõttünk már hamvasság vált az út
És árnyak teste zuhant át a parkon,
De még finom, halk sugárkoszorút
Font hajad sötét lombjába az alkony:
Halvány, szelíd és komoly ragyogást,
Mely már alig volt fények földi mása,
S félig illattá s csenddé szûrte át
A dolgok esti lélekvándorlása.
Illattá s csenddé. Titkok illata
Fénylett hajadban s béke égi csendje,
És jó volt élni, mint ahogy soha,
S a fényt szemem beitta a szivembe:
Nem tudtam többé, hogy te vagy-e te,
Vagy áldott csipkebokor drága tested,
Melyben egy isten szállt a földre le
S lombjából felém az õ lelke reszket?
Igézve álltam, soká, csöndesen,
És percek mentek, ezredévek jöttek, -
Egyszerre csak megfogtad a kezem,
S alélt pilláim lassan felvetõdtek,
És éreztem: szivembe visszatér,
És zuhogó, mély zenével ered meg,
Mint zsibbadt erek útjain a vér,
A földi érzés: mennyire szeretlek!

Juhász Gyula: Emlék
Egy nyári éjre emlékszel-e még?
Mint csillag fénye a lelkemben ég.
Egy nyári csókra még emlékszel-e?
A télben is melenget melege.
Egy nyári éj volt és egy nyári csók.
Édes valóság és boldog titok.

Vagy mese volt csak, álom? Nem tudom.
Már ballagok a temetõ uton.
Mese volt, álom, káprázat? Lehet!
Megszépítette bús életemet!

József Attila: Óda
Óh mennyire szeretlek téged,
ki szóra bírtad egyaránt
a szív legmélyebb üregeiben
cseleit szövõ, fondor magányt
s a mindenséget.
Ki mint vízesés önnön robajától,
elválsz tõlem és halkan futsz tova,
míg én, életem csúcsai közt, a távol
közelében, zengem, sikoltom,
verõdve földön és égbolton,
hogy szeretlek, te édes mostoha!
Szeretlek, mint anyját a gyermek,
mint mélyüket a hallgatag vermek,
szeretlek, mint fényt a termek,
mint lángot a lélek, test a nyugalmat!
Szeretlek, mint élni szeretnek
halandók, amíg meg nem halnak.
Minden mosolyod, mozdulatod, szavad,
õrzöm, mint hulló tárgyakat a föld.
Elmémbe, mint a fémbe a savak,
ösztöneimmel belemartalak,
te kedves, szép alak,
lényed ott minden lényeget kitölt.
A pillanatok zörögve elvonulnak,
de te némán ülsz fülemben,
Csillagok gyúlnak és lehullnak,
de te megálltál szememben.
Ízed, miként a barlangban a csend,
számban kihûlve leng
s a vizes poháron kezed,
rajta a finom erezet,
föl-földereng.

Szabó Lõrinc: Szeretlek
Szeretlek, szeretlek, szeretlek,
egész nap kutatlak, kereslek,
egész nap sírok a testedért,
szomorú kedves a kedvesért,
egész nap csókolom testedet,
csókolom minden percedet.
Minden percedet csókolom,
nem múlik ízed az ajkamon,
csókolom a földet, ahol jársz,
csókolom a percet, mikor vársz,
messzirõl kutatlak, kereslek,
szeretlek, szeretlek, szeretlek.

Szabó Lõrinc: Valami örök
Valami örök tovasuhogás
valami csöndbe, puha végtelenbe,
valami tegnap, mely mintha ma lenne,
valami vízalatti ragyogás,
valami messze, panasznéma gyász,
valami jaj, melynek már nincs keserve,
valami vágy s a vágy tilalma benne,
valami könnyû, szellõhalk varázs,
valami, ami nem is valami,
valami még kevesebb, az, ami
valami tûntén kezd csak sejleni,
valami lassú, árnyhûs rejtelem,
valami, ami újúl szüntelen,
valami gyors, lõtt seb a szívemen.

Shakespeare: LXXXIV. szonett
Mondjon legtöbbet, ki mond többet annál
a gazdag bóknál, hogy te csak te vagy?
Annyi kincsre hol és kiben akadnál,
hogy versenyre hívd benne másodat?
Kár ínség lakja a pennát, amely
semmi dicsfénnyel nem emeli tárgyát,
de aki rólag csak azt mondja el,
hogy te te vagy, már örök glóriát ád.
Másolja csak, mi beléd íratott
s ne rontsa meg természetes derûd:
szellemét oly képmás hirdeti, hogy
ámulat lesz stílusa mindenütt.
Te szép áldásod átokal tetézed:
dicsvágy, dicsfényed rontja a dicséret!

Nádányi Zoltán: A két szemed szeretett legtovább
A két szemed szeretett legtovább.
Be furcsa szerelem.
A szád már néma volt, de a szemed,
az még beszélt velem.
A kezed már hideg volt, jéghideg,
nem is adtál kezet,
de a szemed még megsímogatott,
nálam feledkezett.
És lándzsákat tûztél magad köré
hideg testõrökül,
de a szemed még rámleselkedett
a zord lándzsák mögül.
És ellebegtél és a hegyes
lándzsák maradtak ott,
de a szemed mégegyszer visszanézett
és mindent megadott.
A két szemed szeretett legtovább,
még mostan is szeret.
Még éjszakánkint zöldes csillaga
kigyúl ágyam felett.

Szabó Lõrinc: Pillanat a "Tücsökzené"-bõl
Mint kagylóból bontottalak ki, mint
héjból; s nemcsak ruháidtól: amint
felnéztél rám, a végsõ pillanat
elõtt, mikor megláttad sorsodat,
de még tiltakoztál, igen: amint
felnéztél, akkor már, s lélek szerint
te vetkõztél tovább: hívó szemed
úgy menekült, oly kétségbeesett
álmot tükrözött s oly belsõ csatát,
hogy a szívem elszorult. De a vágy
gyõzött lassan: fájdalmas bizalom
mosolya remegett át ajkadon
s a gyõzelmes, halálos gyönyöré,
karod emelted a nyakam köré;
be szép voltál! Azt a tekintetet,
mellyel vállaltad titkod-szégyened,
s mely jövõd és szíved bontotta ki,
sose tudtam többé felejteni.
Kányádi Sándor: Szemed
Mióta fürkész ez a szempár,
hány ezer év óta követ?
Sugaraitól hasadtak már
atomjaikra fák, kövek,
mérgezõdtek tengerek tõle,
hamvadtak lábon dzsungelek;
csak én állom még egyelõre
s csalok belõle könnyeket.

Szabó Lõrinc: Ujjaink
Úgy bujtak össze ujjaink,
csókolva egymást kétszer öt
combjukkal, mint szeretkezõ,
fantasztikus kis állatok;
úgy foldokoltak ujjaink
egymásban tehetetlenül,
mint elitélt, vak rabok a
halál ketrec-vasai közt;

irigyeinktõl ujjaink
mégis oly percet loptak el,
hogy hosszú, boldog éjszakát
álmodtunk végig azalatt;
aztán a két kéz úgy pihent
egymásban mozdulatlanúl,
mint két öngyilkos szeretõ,
akit már együtt fed a föld.

Simon István: Csillagot láttam
Csillagot láttam a szemedben -
egy könnycsepp volt kibuggyanóban,
még rá is csodálkoztam hosszan,
és fájdalmasan megszerettem,
mert én okoztam.
Mert az életem annyi botlás,
és mennyi álmom a romhalmaz;
a könnyed kellett, amíg hallgatsz,
egy tiszta csillag, hogy azon láss
és légy irgalmas.

Kis csepp, a harmaté ha ennyi,
áru benned fájdalmad a tenger,
mégis tûrted, hogy hideg szemmel
ne itéld azt, akit szeretni
akarsz, mert ember.
S éreztem, megszorítva formás
kezedet - mellyel letörölted -
hogy oly kapocs rajta a könnyed,
mint ami kicsit forrást
óceánokkal összeköthet.

Szilágyi Domokos: Ha nem vagy itt
Vagy a levegõ, amelyet beszívok,
a táplálék, amelyet visz a vér,
a látásom vagy - tán meg is lepõdném,
ha tenszemeddel rám tekintenél - ;
vagy, észrevétlen, mint ahogy a kéz,
a szív, azagy, a gondolat, akármi,
életem része, melyet bármikor
keresetlen is meg tudok találni; -
a smint a bonyolult óramû, ha elvész
egy alkatrésze, s tiktakja kihagy,
olyan lennék nélküled; és csak akkor,
csak akko tudnám igazán: ki vagy.

Bella István: Maradj velem
Dobol az esõ. Hogy esik
Maradj velem még reggelig
akad talán számodra ágy
szék is rárakni ruhád

Mellém is fekhetsz. Fekhelyem
mert itt vagy puhábbra vetem
csönddel bélelem boldogabb
holdakat gyújtok mint a nap
És hallgatok mert jól esik
hallgatom szívveréseid
mint csitul némul el a harc
amíg hajadal betakarsz
Már nem is kéne mondani
csak hallani csak hallani
Dobol az esõ. Hogy dobog
Benned zuhog. Bennem zuhog

Buda Ferenc: Ne rejtõzz el...
Ne rejtõzz el, úgyis látlak!
Rádcsukom a szempillámat.
Benn zörömbölsz a szivemben,
s elsimulsz a tenyeremben,
s elsimulsz az arcom bõrén,
mint vadvizen a verõfény.
Nagyon jó vagy, jó meleg vagy,
nagyon jó így, hogy velem vagy.
Mindenekben megtalállak,
s öröm markol meg, ha látlak.
Nézz rám, szólok a szemednek,
ne fuss el, nagyon szeretlek!

Johann Wolfgang Goethe: A kedves közelléte
Rád gondolok, ha nap fényét füröszti
a tengerár;
rád gondolok, forrás vizét ha festi
a holdsugár.
Téged látlak, ha szél porozza távol
az útakat;
s éjjel, ha ing a kis palló a vándor
lába alatt.
Téged hallak, ha tompán zúg a hullám
és partra döng;
a ligetben ha néma csend borúl rám,
téged köszönt.
Lelkünk egymástól bármi messze válva
összetalál.
A nap lemegy, csillag gyúl nemsokára.
Ó, jössz-e már?!

Heinrich Heine: Oly kedves, tiszta, szép vagy...
Oly kedves, tiszta, szép vagy,
akárcsak egy virág;
elnézlek, és a szívem
halk bánat járja át.

Kezem fejedre tenném
esdeklõn, hogy az ég
tartson meg így örökre,
te kedves, tiszta, szép.

Francesco Petrarca: A szem, amelyrõl oly forrón daloltam
A szem, amelyrõl oly forrón daloltam,
a kar, a kéz, a lába, arca, keble,
melyeknek láttán magam is feledve
az emberek közt elmagányosodtam,
a színarany haj, száz fényes bodorban,
angyal-mosolyt villantó játszi kedve
s mi még földünk menyországgá tehette:
most ott hever mind egy maroknyi porban.
S én mégi élek! Búban és haragban,
mert elhagyott a fény, mit úgy szerettem,
s romlott hajóm vihar tépázza-rázza!
A szerelem dalát így abbahagytam:
az ér kiszáradt bennem, és rekedten
csap át kifáradt lantom is sirásba.

Dsida Jenõ: Tavalyi szerelem
Emléke visszacsillog
s olykor arcomra tûz,
arcomra, mely fakó
s elmúlt évekbe néz.
Fényes volt, mint a csillag,
forró volt, mint a tûz,
s édes volt, mint a méz.
Még néha visszacsillog,
de már nem bánt, nem ûz,
enyhén simogató,
mint hûs, testvéri kéz:
Lehullott, mint a csillag,
elhamvadt, mint a tûz,
elolvadt, mint a hó,
s megromlott, mint a méz.

Szabó Lõrinc: Szakítás
Tudod mit? Nem védekezem.
Nincs rád idõm.
Hazudj, ravaszkodj, õrjöngj. Mit tegyek?
Átnézek rajtad, mint a levegõn.
Elég volt annyi éven át remélni
és várni kiméletesen;
már nem kiméllek: nem is figyelek rád.
Vállallak, és léted megszüntetem.
Ha barát akarsz lenni, elfogadlak,
de kibírlak, mint bármi mást:
úgy néztelek, mint elmult örömöt,
nézlek majd, mint egy sorscsapást.
Téged csak a magad fájdalma izgat,
ma is csak a dühödnek élsz;
nincs rád idõm. Majd beszélgetünk ujra,
egyszer, talán, ha észretérsz.


Érted vagyok, és Te értem vagy
Te értelmet és fényt adsz minden napnak
Szeretlek én és kettõnk dolgán
Nem változtat többé semmi már.
/Thomas Hardy/

A szerelemben nincsenek évek
A szerelemben csókok vannak.
A szerelemben jaj a fösvénynek!
A szerelemben csak azok élnek,
Kik szerelembõl mindent odaadnak.
/Gyónyi Géza/

Kis hajó az élet tengerén,
ketten vagyunk, csak te meg én,
viharban, forró napsütésben.
Halálig együtt az élet tengerében
szeretni kell, nagyon szeretni,
s minden vihart könnyebb elviselni.
S ha majd egyszer véget ér az élet,
utolsó mondatom: szeretlek téged."

Köszönöm az életnek, hogy Téged megadott
Köszönöm a sorsnak, hogy hozzám elhozott,
áldom az utat, amelyre most léptünk
vigyázz rá, hogy róla soha le ne térjünk.

Tégy örökké boldoggá engemet,
Néked adom tiszta lelkemet,
Légy hozzám kedves és türelmes,
Mert együtt élni csak így érdemes.

Ne rejtõzz el, úgy is látlak!
Rád csukom a szempillámat.
Benn dörömbölsz a szívemben,
s elsimulsz a tenyeremben,

s elsimulsz az arcom bõrén,
mint vadvízen a verõfény.
Nagyon jó vagy, jó meleg vagy,
nagyon jó így, ha velem vagy.
Mindenekben megtalállak,
s öröm markol meg, ha látlak.
Nézz rám, szólok a szemednek,
ne fuss el, nagyon szeretlek.

Sírok, ha sírsz, ha ragyogsz, ragyogok,
néma barátod, rabszolgád vagyok,
alázatos és bizalmas barát,
aki nem kér semmit, csak néz és imád,
és nem akar lenni csak általad,
csak az árnyéka annak, ami vagy.
/Szabó Lõrinc/

Vagyok, mint megszegendõ kenyered,
Mint színt adó tüzed, s mint tiszta csermely,
Ki holtadig kísér utad hõ társaként.
/Yves Bonnefoy/

Jó érezni azt, hogy szeretlek,
nagyon és egyre jobban.
Ott bujkálni a két szemedben,
rejtõzködni a mosolyodban.
Érezni, hogy szemeid már szememben
élnek és néznek.
S érezni azt, ha szép, veled szép,
s csak veled teljes az élet,
Mert hisz csak egymást szeretve
lehetünk boldogok.
/Illyés Gyula/

....Szél vagy zápor talán,
vagy egyszerûen az, hogy létezel
mozdítja meg itt és most a világot.
/Pilinszky János/

Az öröm ott kezdõdik, amikor
abbahagyod saját boldogságod keresését
azért, hogy megkísérelj másokat
boldoggá tenni.
/Michel Quoist/

Elmúlt mint száz pillanat,
S tudjuk mégis, hogy múlhatatlan,
mert szívek õrzik, nem szavak.
/Végh György/

A boldogságot nem lehet ajándékba kapni,
Egyetlen titka: adni, mindig csak adni,
Jó szót, bátorítást, mosolyt, hitet,
És sok, sok önzetlen, tiszta szerelmet.
/Goethe/

Amikor megszólal az orgona zenéje
Elhangzik mindkettõnk ajkán az igen
Sorsunk ekkor eggyé forr majd össze
Szeretni akarlak, megtartani mindörökre
Kezem feléd nyújtom, szívem neked adom
Melyet vissza soha nem kérek
Szeress egy életen át, úgy, mint én téged
Akkor is ha megöregszünk
És akkor is, ha már nem élek.
/Ady Endre/

Tiéd volt a szív tavaszán nyílott elsõ érzelem,
Az utolsó dobbanás is a Tiéd lesz kedvesem.
Te azért születtél, hogy szeressenek,
Én azért, hogy Téged szeresselek,
És csak annyit ér az életem,
Amennyi boldogságot E adsz énnekem.

A csókod festi kékre az eget,
szemed színétõl zöldülnek a fák.
Nélküled üres minden képkeret
és világtalan az egész világ.
/Weöres Sándor/

Semmi sem édesebb a szeretetnél,
semmi sem erõsebb,
semmi sem magasabb, tágasabb,
semmi sem kedvesebb, tökéletesebb
és jobb az égen és a földön.
/Kempis Tamás/

Szerelem: meghódítani, bírni és megtartani
egy lelket, amely annyira erõs, hogy fölemel
bennünket s annyira gyönge, hogy éppoly
szüksége van reánk, mint nekünk õreá.
/Paul Géraldy/

Örömöm sokszorozódjék a te örömödben.
Hiányosságom váljék jósággá benned.
/Weöres Sándor/

sorsunk egybeforr, együtt megyünk tovább,
Az élet viharában Te vigyázol reám.
Köszönöm, hogy szeretsz, s hogy hiszel bennem,
S hogy megosztod az életed velem.
/Ady Endre/

Az vagy nekem, mint testnek a kenyér
a tavaszi zápor fõszere a földnek;
lelkem miattad örök harcban él,
mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg;
csupa fény és boldogság büszke elmém,
majd fél: az idõ ellop: eltemet;
csak az enyém légy, néha azt szeretném,
majd, hogy a világ lássa kincsemet;
arcod varázsa csordultig betölt,
s egy pillantásodért is sorvadok;
nincs más, nem is akarok más gyönyört,
csak amit tõled kaptam s még kapok.
Koldus-szegény királyi gazdagon,
részeg vagyok és mindig szomjazom.
/Shakespeare/

Ígérd meg azt, hogy kezed kezembõl vissza nem veszed,
s akkor is szeretni fogsz, mikor már én is vén leszek.

Az élet csak egy jót ad nekünk:
Azé lehetünk, akit szeretünk."
/Lope de Vega/

Most valóság lesz minden édes remény
Mely ott él szívünk rejtekén
Az élet és a szerelem tárt karokkal vár,
S hogy szép lesz-e csak rajtunk áll."
/Fagyejev/

Nem az a szerelem tesz boldoggá bennünket,
amit kapunk, hanem amit adunk.
/Nagy Endre/

Igézve álltam, soká, csöndesen,
És percek mentek, ezredévek jöttek
Egyszerre csak megfogtad a kezem,
S alélt pilláim lassan felvetõdtek,
És éreztem: szívembe visszatér,
És zuhogó, mély zenével ered meg,
Mint zsibbadt erek útjain a vér,
A földi érzés: mennyire szeretlek!
/Tóth Árpád/

Az élet rögös útján nekünk találkozni kellett,
hogy hitben, szeretetben éljünk mi egymás mellett.
Fogd meg hát kezemet, és én Veled megyek,
reád bízom magam, mert nagyon szeretlek.


Megfogom kezedet, s megígérem Neked,
hogy az élet rögös útján végig elkísérlek.
Boldogok leszünk, hisz én is szeretlek,
amíg szívem dobogni fog, hozzád mindig hõ leszek.

Nem tudjuk még, de mégis jó nagyon,
Itt vagy velem, s kezedet foghatom,
Ezer veszély, szakadék mélye vár
Le fogjuk gyõzni, hiszen ketten vagyunk már.

Ha valaki szeret egy virágot,
amely csak egyetlen példányban
létezik csillag milliókon:
ez épp elég neki, hogy boldog legyen...
/A.de Saint-Exupéry/

Megérteni egymást örömben, szenvedésben,
segíteni ha csak egy szóval, egy gondolattal is,
nagyobb mûvészet, mint végig barangolni a világot,
gazdagnak lenni és szórni a pénzt.
Mert lelkeink kincse talán a legnagyobb ajándék
és legszebb öröm, amit egymásnak adhatunk,
s amiért nem tudjuk elégszer mondani, hogy...KÖSZÖNÖM."

A tengerpartot járó kisgyerek
mindig talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktõl fogva az övé,
és soha senki másé, nem is lenne.
/Pilinszky János/

Szerelemünk táplálja a tüzet,
Lángjai korbácsolják az eget,
Fénye dacol a messzeséggel,
A tomboló vihar sem olthatja el!"

"A boldogság nem a dolgokban, hanem hajlamunkban rejlik;
s attól vagyunk boldogok, hogy azt mondhatjuk magunkénak,
amit mi szeretünk,
nem pedig azt, amit mások vélnek szeretetre méltónak."
(La Rochefoucauld)

"A boldogságot nem lehet ajándékba kapni,
Egyetlen titka: adni, mindig csak adni.
Jó szót, bátorítást, mosolyt, hitet
És sok-sok önzetlen tiszta szeretetet."
(Goethe)

"A házasság olyan valami,
mint amikor az ember
használati utasítás nélkül kezd el legóból építkezni."

"A játszótársam, mond akarsz-e lenni,
akarsz-e mindig játszani,
Akarsz-e élni, élni mindörökkön,
játékban élni, mely valóra vált."
(Kosztolányi Dezsõ)

"Aki halandó, csak halandót
szerethet halhatatlanul."
(József Attila)

"Aki férjet vagy feleséget választ magának,
elhagyja apját, anyját, és követi azt."
- Bibiai idézet -

"Akit párodul melléd rendelt az ég,
Becsüld meg, szorítsd meg a kezét,
És ha minden álmod valósággá válik,
Akkor se feledd el,
Légy hû mind halálig."
(Madách Imre)

"Amikor megszólal az orgona zenéje,
Elhangzik mindkettõnk ajkán az igen,
Sorsunk ekkor eggyé forr majd össze,
Szeretni akarlak és megtartani mindörökre.
Kezem feléd nyújtom, szívem Neked adom,
Melyet vissza soha nem kérek,
Szeress, egy életen át, úgy mint én téged,
Akkor is, ha megöregszünk és
akkor is, ha már nem élek."
(Ady Endre)

"Amit szívedbe rejtesz,
szemednek tárd ki azt,
amit szemeddel rejtesz
szíveddel várd ki azt."

"A szerelembe - mondják -
belehal, aki él.
De úgy kell a boldogság,
mint egy falat kenyér."
(József Attila)

A napjaid, e bennem átélt
napok átfolynak szememen,
mint hosszú sorok. S úgy állt össze
közös könyvünk: a szerelem.
S ahogy fejlik meséje
hõsnõm vagy benne és hõsöd én.
Bármi legyen, rossz vagy jó végünk,
Életnek szép e dús regény.

"Arra születtem, hogy megszeressenek,
S megszeressem én is azt, akit lehet.
Arra születtem, hogy boldog is legyek,
S tovább adjam egyszer az életemet."
(Adamis Anna)

"A szellem szépsége csodálatot, a léleké tiszteletet, a testé
pedig szerelmet ébreszt. A tisztelet és a csodálat mértékletes;
csak a szerelem szertelen."
(Fontenelle)

"A szerelem gyönyörûséges virág,
de meg kell lennie bennünk a kellõ bátorságnak,
hogy irtózatos szakadék szélén szedjük."
(Stendal)

"A szerelemben nincsenek évek,
A szerelemben csak csókok vannak.
A szerelemben jaj a fösvénynek!
A szerelemben csak azok élnek,
Kik szererelmbõl mindent odaadnak."
(Gyóni Géza)

"Az élet egy, csak egy jót ad nekünk:
Azé lehetünk, akit szeretünk."
(Lope de Vega)

Az élet remény, küzdelem, bukás,
Sírig tartó vágy, versenyfutás.
Keresni mindig a jót, a szépet.
Tudom, ez az élet!
Az élet rögös útján nekünk találkozni kellett,
hogy hitben, szeretetben éljünk mi egymás mellett.
Fogd meg hát kezemet, és én Veled megyek,
reád bízom magam, mert nagyon szeretlek.
Megfogom kezedet és megígérem Neked,
hogy az élet rögös útján végig elkísérlek.
Boldogok leszünk, hiszen én is szeretlek,
amíg szívem dobogni fog, hozzád mindig hû leszek.
"Az életet véges végig együtt kell leélni,
Úgy válik el mit ér a nõ és a férfi.
Jót és rosszat megosztani, kacagni és sírni,
a szerelem dal, melyet együtt kell megírni."
(Sztyepan Soripacsov)

"Az ember egy napon rádöbben arra,
hogy az életben igazán semmi sem fontos.
Sem pénz, sem hatalom, sem elõrejutás, csak az,
hogy valaki szeresse õt igazán."
(Goethe)

" Az vagy nekem, mi testnek a kenyér
S tavaszi zápor fûszere a földnek;
Lelkem miattad örök harcban él,
Mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg.
Csupa fény és boldogság büszke elmém,
Majd fál: az idõ ellop, eltemet;
Csak az enyém légy, néha azt szeretném,
majd, hogy a világ lássa kincsemet;
Arcod varázsa csordultig betölt,
S egy pillantásodért is sorvadok;
nincs más, nem is akarok más gyönyört,
csak mit tõled kaptam s még kapok.
Koldus szegény királyi gazdagon,
Részeg vagyok és mindig szomjazom."
(Shakespeare)

"Bármily csodálatos is az elsõ szerelem,
semmi nem olyan felkavaró, mintha az ember
kap egy második esélyt is a boldogságra."
"Boldogságban Veled élni,
Ezt sohasem felcserélni,
Így legyen."
(Berecky Dénes)

"Csak egy lány meg egy fiú - a dicsõ
Gyõzelmi krónika,
Az semmivé lesz, de az õ
Történetük soha."
(Thomas Hardy)





Cikkünk folytatódik, lapozz!
 
 
[15268]
spacer
Szólj hozzá!
spacer 

 
 


Jóska Jósda
Hapci naptár
szerelmi_joslat
Szerelmi kötés
Önismereti jóslat
ciganykartya
szinjosda
slide-tarot
slide-tarot

 
 




 



ciganykartya
joskajosda
szerelmi_joslat
szinjosda
slide-tarot



A Harmonet üzemeltetője az Harmopress Kft.
1999-2016 © Minden jog fenntatva
HarmoNet 1999 óta minden nőnek bejön!
x