Mit adhatunk az elmenőknek?
hirdetés
Címlap / Psziché / Mit adhatunk az elmenőknek?

Mit adhatunk az elmenőknek?

Nyomtatás NYOMTATÁS konyvjelzo_ikon

HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2020-11-27

Óriási hasa hatalmas teherként lóg le a combjára. Erzsike néni szerint sok víz van benne, lehet, hogy az is van, de túlsúly is van jócskán. Ül az ágy szélén, rosszkedvű, csapzott haja. Elkeseredetten panaszkodik, hetedik hete van kórházban, nem tudni, mi a baja, az orvosok sem tudják, most haza akarják már küldeni, de hogyan is gondolják, hiszen beteg, nagyon beteg… 

Óriási hasa hatalmas teherként lóg le a combjára. Erzsike néni szerint sok víz van benne, lehet, hogy az is van, de túlsúly is van jócskán. Ül az ágy szélén, rosszkedvű, csapzott haja szerteszét mered az égre. Elkeseredetten panaszkodik, hetedik hete van kórházban, nem tudni, mi a baja, az orvosok sem tudják, most haza akarják már küldeni, de hogyan is gondolják, hiszen beteg, nagyon beteg…

Kérdezgetem, mégis, mit gondol? Hát ötlete sincs, csakúgy, mint az orvosoknak.

De ő mit érez, valamit csak gondol? Igen, talán rák, lehetséges.
A tapasz a hasán fájdalomcsillapító, most cserélte, talán ez erősebb, de sok bajt csinál, sebes lett a szája, keserű ízt érez, hányingere van.

Megkérdezem, megfésülhetem-e. Kapva kap rajta, keresi a fésűt. Elkezdem óvatosan fésülni. Azonnal elérzékenyül, kéri, hogy még, tovább, fésüljem csak, fésülgessem. Feltör belőle a sírás: jaj, olyan jók hozzám, otthon is, a lányom is, hétvégén otthon voltam, annyi szeretetet kapok, meg itt is, a kórházban. Gondosan babráló kezem alá simul, mint egy szeretetre éhes kisgyermek. Nem is titkolja, nem is akar másmilyennek látszani, csak kérlel, még…még…

Pár szál haja már rég katonásan simul hátra, de rendületlenül fésülgetem, ő meg csak sír tovább.

Aztán abbahagyom, lefekszik, oldalára hömpölyög és azonnal nyújtja mindkét kezét: fogjam meg. Két kézzel ölelem körbe kezeit. Ilyen nyíltan, gátlásoktól mentesen szerzi be magának az érintéseket. Felszakadt sírása nem akar abbamaradni, hatalmas érzelmeket él át.
Aztán csillapodik, és mesélni kezd. A családjáról mesél, mindenkiről szeretettel, még gazember volt vőjéről is szeretettel emlékezik. Ez a néni nem nagyon tud haragudni…

Hosszasan maradok, kezemben kezei. Hallgatom és kérdezgetek. Nem nehéz figyelni rá: színesen, gazdagon látja a világot, benne az embereket. Nagyon meghitt az együttlétünk, ki hinné, hogy csak most ismertem meg!

·

Idegenként kell beugranom Józsi bácsiékhoz, segíteni a fürdetésben. Az ápolónő kétségbeesve hívott, képtelen ma kimenni hozzájuk, annyi a beteg, akik számítanak rá. Bejelentkezem, sokéves rutinom megakadályoz abban, hogy aggódjam a fogadtatás miatt, de tudom, ez kétesélyes. Lehet, hogy elutasítanak, hiszen idegen vagyok számukra. Teréz néni – maga is beteg – nyílt szívvel fogad, örömömben és megilletődöttségemben ragyogó mosollyal lépek be az ajtón. Józsi bácsi azonnal felpattan foteljéből és apró, totyogó lépésekkel egyenesen a fürdőszobába siet. Mint elmondja, nagyon fontos neki a fürdés, ez a nap fénypontja. Cseppnyi zavarral én is utána-megyek. Beavatnak a rituálé menetébe, így hamar alkalmazkodom a már kialakult lépésekhez. Józsi bácsi levetkőzik, belép a kádba és egy kis hokedlire ül. Az én feladatom a kézitussal való lemosdatás. Annyira meghat ez a határtalan bizalom, hogy már első érintésem is gyengéd és színültig telve szeretettel. Természetes, magától értetődő mozdulatokkal szappanozom ezt az idős testet, mintha naponta ezt tenném, és mintha nem is egy idegen bácsi lenne, hanem a nagyapám, vagy a gyerekem. Nem sietek, azt szeretném, ha igazi boldog percekben lenne része ennek az elgyötört testnek és léleknek. Hosszasan engedem a finom meleg vizet a hátára, mellkasára, jóval azután is, hogy leszappanoztam. Józsi bácsi ellazul, teljes odaadással engedi át magát a fürdés örömének. Tényleg a nap legszebb pillanatai ezek. De az én napom legszebb pillanatai is, valahogy egybeolvadnak a szerepek: fürdőző és fürdető, segített és segítő, nem tudni, melyikünk kicsoda, a közös öröm egy közös szeretetmasszába gyúr minket.


Részletek Singer Magdolna: Együtt lenni, együtt érezni (Önkéntes betegkísérés a hospice-ban) című könyvéből
Magyar Hospice Alapítvány, 2003




 
 
[ 800 ]
spacer
Szólj hozzá!
spacer 

 
 


Jóska Jósda
Hapci naptár
szerelmi_joslat
Szerelmi kötés
Önismereti jóslat
ciganykartya
szinjosda
slide-tarot
slide-tarot

 
x