Miért legyen fehér - vagy fekete - az ember házastársa?
Címlap / Psziché / Miért legyen fehér - vagy fekete - az ember házastársa?

Miért legyen fehér - vagy fekete - az ember házastársa?

Nyomtatás NYOMTATÁS konyvjelzo_ikon

HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2021-10-28

Ha olyan elismert bölcsekre gondolunk, mint Gandhi, nemigen lehetnek kétségeink a másik ember iránti tisztelet, elfogadás terén. De mit érez a szegény kisvárosi anya, akinek tanult, gyönyörű szőke lánya, akire éjt nappallá téve dolgozott, beleszeret egy éjfekete arcú és hajú futballistába, aki ráadásul Londonban él? 


Rendezvénynaptár
Aztán milyenek lesznek az unokái, szomszédasszony?
Hát milyenek? Gyönyörűek. Kerek pofijuk van, barna bőrük, göndör barna hajuk és csillogó szemük. Hibátlanul beszélnek angolul és magyarul, New Crossban, dél-Londonban élnek hasonló fehér, fekete, és barna gyerekek között. A két pici gyerek (4 és 2 évesek) úgy szereti a labdát, mintha máris focisták lennének. Ahol csak meglátnak egyet, odaszaladnak, rúgják, felkapják, gurulnak vele egymás hegyén-hátán.

Lehet, hogy a Tisza mellett cigánygyerekeknek gondolnák őket, ha nem volna velük az apukájuk. De nagyon sok fekete férfi úgy gondozza a gyerekeket, játszik velük, mint a legjobb édesanya. Ez a csinos futbalista pedig megtanult magyarul is a felesége kedvéért.



Uganda – Kecskemét ifjúsági találkozó

Siófokon találkozott össze a két fiatal, s két-három hét alatt úgy látták, az Isten is egymásnak teremtette őket. Nem akartak Ugandába költözni, a kecskeméti focicsapat se felelt meg a fiúnak, több próbálkozás után Londonban kötöttek ki. Ott futballozni is lehet, munkát és lakást is szerezhet magának, aki nem fél a kihívásoktól. Éva tehát dolgozik, és húgát is meghívta, hogy napközben vigyázzon a kicsikre, valamint tanítsa őket magyarul beszélni. A kíváncsi leányka legalább tanul valamit a nagyvilágról.

Nemzetek és vallások
India, Afrika, Kelet-Európa itt találkozik. Egykor India volt a különböző felekezetek gyűjtőhelye, most Londonban keresztények, muszlimok, zsidók, buddhisták békében megélnek egymás mellett. 1949-ig Indiában is ilyen megosztottság volt, Gandhi és Nehru együtt küzdöttek a muszlimokkal India függetlenségéért, csak később vált le Pakisztán. Indiából sokan dolgoztak Afrikában, számukra Uganda vagy Dél-Afrika olyan, mint nekünk Erdély vagy Szlovákia: átmennek üzletelni, szorgalmasan dolgoznak, szombaton, vasárnap is, amikor a fehér ember pihen, szórakozik. Aztán közös családokat alapítanak.

Jól forgatták az árut, a pénzt, hogy majd otthon házat vehessenek, jómódban élhessen a családjuk, s akár angliai, akár párizsi egyetemeken tanulhassanak a gyerekeik. Az indiai lányok is több nyelven beszélnek modern családokban.

Ugandából Londonba
A Najmudin család ugyanilyen szorgalmasan dolgozott Ugandában, öt gyereket neveltek szépen, mind a gujaráti (indus), mind a szuahéli (Uganda) nyelvet jól beszélték otthon, iskolában pedig angolul tanultak a gyerekek. A 60-70-es években azonban katonai diktatúra söpört végig az országon. Az országutakon holttestek hevertek, a teherautók keresztülgázoltak rajtuk, bármelyik pillanatban számíthattak rá, hogy egy csapat fegyveres felgyújtja az üzletüket, házukat. Najmudin gyerekeivel és feleségével egy London felé tartozó teherautóra, majd hajóra tudott menekülni. Londonban ebben az időben vasutakat, utakat építettek, minden munkáskézre szükség volt. Apró egyszobás lakásokat adtak a menekülteknek (víz, vécé az udvarban), de újra iskolába járhattak a gyerekek, és lassan mind megszerezték a brit állampolgárságot.

A legnagyobbik fiúk orvosnak készült, Rosamund – Roze – Oxfordon szerzett doktorátust, szorgalmukkal két teljes házat is tudtak vásárolni gyermekeiknek. (Ötszobás keskeny kis panelházak, kicsi kerttel, fürdőszobával és gépekkel berendezve) Otthon mindig angolul beszéltek már, mint a többi angol-indiai, de ha évenként egyszer Indiába látogattak, nem mindig értették meg ott gujaráti nyelvüket, mert sok szuahéli kifejezést használtak. Az orvos fiú Portugáliában telepedett le, ott praktizál, csak ünnepeken gyűlnek össze a mama lakásában.

Najmudinék csodálkoztak, hogy szomszédaik milyen keveset tudnak a világról. Amikor Najmudin a gazdaságról beszélgetett, azt gondolták, közgazdász lehet. Fiai is pontosan ismerték az angol gyáripart, és azt, hol van éppen munkásfelvétel, milyen nemzetiségűek dolgoznak ott. Megpróbáltak úgy élni, mint az angolok, de valójában mindig külön közösséget alkotnak a különböző nemzetek gyermekei. A fiú Ugandában még jól krikettezett, de a fehérek között túl vékony és kicsi volt, hiába emelgetett ládákat tanulás után apja boltjában. Inkább szívósak voltak, mint testesek.

Brit egyenjogúság
Najmudinék sokáig azt hitték, hogy Angliában mindenki jó lesz. Ha az utcán hagyott kosarat valaki elemelte, ők véletlennek tekintették. Reggelenként a tejes palackokat üresen találták az ajtó előtt, ismeretlenek itták ki belőle a tejet. S ahogy megszokták a nyugati észjárást, Roze azt tapasztalta, hogy magas, mindig mosolygós édesapja egy fejjel alacsonyabb lett és gyanakvó, ha fehér ember lépett be a boltba.


Néha még a munkahelyen is hallott olyan megjegyzést, hogy menjen vissza mindenki oda, ahonnan jött. Hogyan mehetnének vissza, mikor éppen a 60-70-es évek politikája változtatta haláltáborrá Afrikát? Azokat a fegyvereket nem Ugandában gyártották. A gyermekek éheznek Indiában, Afrikában, még a vizet is tönkretette a fehér ember gyáraival, bányáival. A lányokat le akarták szakítani családjuktól, kedvüket tölteni rajtuk, majd eldobni, holott Európában mind tanulni tudtak, diplomás emberek lettek.

A színesbőrűek ugyanúgy szeretnének élni békében, boldogan, mint az angolok, skótok vagy velsziek.

Dobosy Ildikó
Képforrás: Canva Pro adatbázis.



 
 
[ 6518 ]
spacer
Szólj hozzá!
spacer 

 
 

/img/hirdetes/2021/9honap_banner-300x250-logo.jpg
 

Hapci naptár
szerelmi_joslat
Szerelmi kötés
Önismereti jóslat
slide-tarot

 
x