A lelked labirintusa - be mersz-e lépni?
Címlap / Psziché / A lelked labirintusa - be mersz-e lépni?

A lelked labirintusa - be mersz-e lépni?

Nyomtatás NYOMTATÁS konyvjelzo_ikon

HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2019-12-09

A címben szereplő kérdés évezredek óta él az emberek fejében, akik a labirintus tekervényes bejárata elé álltak. Mivel jó okom van feltételezni, hogy legtöbbünknek a szó hallatán elsőként a Minótaurosz legendája jut eszünkbe, akivel csak Thészeusz, az athéni királyfi tudott szembeszállni, Ariadné, a knósszoszi király leányának segítségével, ezért érdemes talán innen felvenni a fonalat, ahogyan ezt tette annak idején maga Thészeusz is.  

 

Rendezvénynaptár
A krétai labirintus a fizikai valóján túl egy összetett szimbólumrendszert is alkotott: a labirintus mindig is olyan hely volt, ahol a kapcsolat megszakad a külvilág és az ember között. Minósz király, amikor az isteneknek szánt áldozati bikát megtartotta magának, súlyosan vétett: vágyai csapdájába esett és így megszakadt kapcsolata az istenekkel. Ha a rend felborul, az eredeti állapot visszaállításához meg kell találni az utat, melyen járva rendet tehetünk önnön életünkben és újra összekapcsolódhatunk a bennünk lakozó isteni valóval.

Thészeusz a legenda szerint egy kettős bárddal sújtja le Minótauroszt. Ennek a fegyvernek a görög neve labrys, vagy labrüsz és egyes feltételezések szerint a labirintus szó maga is innen eredeztethető. Annak ellenére, hogy a legelső labirintus lelet több, mint 5000 éves, és egy mammutagyarba vésett mintaként találtak rá, valahol Szibériában.



Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy a krétai labirintus esetében valójában egy útvesztőről beszélünk, amelyben számos elágazás és zsákutca található. Ilyen szempontból egy rejtvény, egy feladvány, amelyet a logikus gondolkodás, a ráció, az ész, a memória, segítségével kell megoldani és a tekervényes útvesztőből végső soron kijutni. És gondolom sejthető, hogy a labirintus NEM útvesztő.

Mert az, bármilyen bonyolult is a mintázata, egyetlen utat tartalmaz a bejárattól a középpontig, amely befelé vezető út egyúttal a középpontból kivezető ösvény is, vagyis itt egy olyan kétirányú, tekergő útvonalról beszélünk, amely elágazások nélkül vezet a középpontba. Itt nem bal agyféltekés, racionális feladvánnyal találjuk szembe magunkat, hanem a kreativitást, az inspirációt, a játékosságot előhívó, a két agyféltekét harmonizáló, stimuláló fizikai mozgást is magában foglaló folyamattal.

Noha ez mégoly egyszerűnek is tűnhet, azért komoly meglepetésekkel találhatja szemben magát az, aki a labirintus bejárására vállalkozik. A minta egyszerűsége és átláthatósága ellenére, a beépített 180 fokos fordulók, az útvonal köreinek megadott sorrendje, amellyel nem folyamatosan befelé haladunk, hanem hol a belső körök egyikében, hol a legszélén találjuk magunkat, elveszi tőlünk mindennapi életünk egyik alapvető fontosságú kapaszkodóját, az irányultságot.  Hogy ezt tetézzük, a tapasztalat azt mutatja, hogy a belépést követően a másik létfontosságú kapaszkodótól is megfoszt bennünket ez az egyszerű minta, nevezetesen az időtől. Az emberi agy által megalkotott kronológia, a Kronosz ideje helyett ismét a természet, a belső rend által diktált, harmonikus Kairosz –ban találjuk magunkat. Vagyis, aki belép a labirintusba, az egy olyan világba kerül, ahol NINCS IDŐ és NINCS IRÁNY. A címbéli kérdés tehát jogos: be mersz-e lépni?

A labirintus szimbólumainak sokszínűségéhez visszatérve egy másik súlyos párhuzamot is találunk: a labirintus és a halál összefüggését, amelyet Michael Ayrton (1921-1975) helyesen foglalt össze: "Minden ember élete labirintus, melynek közepén a halála rejtőzik, s meglehet, még a halál után is áthalad egy végső útvesztőn, mielőtt minden véget érne a számára."
A szobrász, író és festő nevéhez fűződik a New York állambeli Catskill-hegységben lévő Dry Brookban a kőből és téglából rekonstruált krétai labirintus megépítése. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy amennyiben a labirintus középpontja a halál, akkor még mindig ott van a kifelé vezető út, amellyel ismét a külvilágba jutunk: ez ilyenkor szimbolikusan az újjászületést jelképezi.

Újabb és újabb szempontok szerint párosíthatunk jelképeket a labirintushoz, de az alapvetése szerint a labirintus nem más, mint a saját életút bejárása, amelynek végén megérkezünk önmagunkhoz, a saját középpontunkba. Hogy ott elidőzve, tapasztalással és megértéssel felvértezve visszainduljunk a mindennapok világába. Erre a különleges zarándoklatra épül a keresztény megközelítés is, amely a 8-9. századtól kezdve foglalkozott a labirintus mintájával, hogy aztán a 12-13. században már a Jeruzsálemi Út – Chemin du Jerusalem – néven, valódi zarándokútként közvetíthesse a hívők istenhez vezető kapcsolódását.

A labirintus az önmagát megismerni és legyőzni képes ember szimbólumává vált. Mindenkire hatással van. Az egyén múlandóságát állítja szembe az egyén feletti világgal és a halál törvényszerűségével. Az út megtétele során a lélek beavatódik, átlép a profánból a szent világba, melyből a kijutás egyfajta misztikus újjászületés. A labirintus járatai sorsunkat, végzetünket tárják elénk, de az örökkévalóság ígéretével. Ily módon a szellemi szféra felülemelkedhet az anyagin – beavatódhat.
 
Beavatás, termékenységi szertartás, zarándoklat, tánc, életút, halál, újjászületés… ezek mind-mind analóg jelentései a labirintusnak.
Ennek az egyszerű, egyetemes és teljesen semleges mintázatnak, amely különböző formákban ugyan, de a világ minden részén megtalálható évezredek óta.

Végül, a hétköznapok problémákkal terhes világában zárszóként hadd idézzem Szent Ágostont, aki szerint (a probléma) sétálva oldódik meg, azaz SOLVITUR AMBULANDO!






 
 
[ 4289 ]
spacer
Szólj hozzá!
spacer 

 
 


Jóska Jósda
Hapci naptár
szerelmi_joslat
Szerelmi kötés
Önismereti jóslat
ciganykartya
szinjosda
slide-tarot
slide-tarot

 
 




 



ciganykartya
joskajosda
szerelmi_joslat
szinjosda
slide-tarot



A Harmonet üzemeltetője az Harmopress Kft.
1999-2016 © Minden jog fenntatva
HarmoNet 1999 óta minden nőnek bejön!
x