Honvágy - megint
hirdetés
Címlap / Psziché / Honvágy - megint

Honvágy - megint

Nyomtatás NYOMTATÁS konyvjelzo_ikon

HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2020-10-20

Nyáron kellett írnom egy cikket - előre - a honvágyról. Amikor még csak úgy volt, hogy elmegyek. Gondoltam: fából vaskarika, de a végére magam is tudtam, hogy nem így van: előre is fájhat valami. Akkor elmentem, és valóban lett is honvágyam. Hát vissza is jöttem - az Óperenciás-tengeren is túlról. De most megint menni készülök... És már előre elsiratom Budapestet. 

 

Rendezvénynaptár
New York után hónapokig boldog voltam, hogy ismét itthon vagyok: Budapesten. Mert már tudom, hogy hosszútávon, és véglegesen nem tudok nélküle élni. És már azt is tudom, hogy sokkal több ok miatt, amiért előre gondoltam: nem csak a város illatai, nem csak a valahogyan „mindenki ismerős kicsit” érzés miatt, nem csak azért, mert többet éltem itt, mint nem... Hanem azért is, amit csak azóta látok, érzek, amióta ismét benne lakom.

No, meg, valahogy nem sokban különbözik New Yorktól. Tudom, most ezrek hördülnek fel, de nem azok, akik ott is éltek. Ugyanis most kicsit honvágyam van már oda is, de csak a különbségem miatt. Mert vannak azok is. Például annak a nagy városnak a nyugalma, ott, ahol egész magyarországnyi ember él. Például, hogy sokkal olcsóbb, mint Budapest. Meg hogy mindenféle nagyon jó ételekhez lehet jutni, nagyon olcsón. És hogy illatos is Nem York, hisz a szárítógépek kifelé nyomják az utcára a drága, jó szagú öblítők illatát. Hogy valóban mosolyognak az emberek. És ha vannak is gondjaik, az nem látszik meg rajtuk.


Itthon meg... Hát például Ferihegy tisztasága nekem egyedülálló. Mire megjöttem, itt sem voltak hajléktalanok (egy ideig) a parkokban. Ugyanazokat a ruhákat árulják a kínaiak, mint a New York-iak. Olcsóbb a cigi, de sokkal kevesebb helyen lehet rágyújtani, mint ott. Most már megnézem ismét a Bazilika, a Váci utca környékét (20 évig nem bírtam, mert annyira álszentnek, hazugnak gondoltam). És szép, sokkal szebbnek látom, mint Manhattant, ami olyan, mint itt az V. kerület: kirakat. És tetszik a saját kirakatunk, mert itt minden a miénk: még a hímzett magyaros ruhába bújtatott csúnyácska kislány is, akit – hogy meg ne fagyjon a fehér blúza alá fekete garbót vesz - kiállítanak, hogy legyen kit fotózni. De itthon megértem már, nem tartom gagyinak, cikinek, mert tudom, hogy örül, hogy csak ennyit kell tennie, és lehet, hogy otthon egy egész családot tart el..

Itthon minden az enyém lett hirtelen. És persze, hogy a szegénység is, a  kilátástalanság is – a másoké is. Mert most már nem intézhetem el magamban mások baját azzal, hogy túl messze vagyok tőlük, nem segíthetek. Itt vagyok. De mennem kell, mert egyszer csak el kezdett hiányozni a Nagy Alma is. Tudom, hogy oda majd egyszer visszamegyek, de már csak turistaként.

De nekem most van mehetnékem innen, megint sok lett Budapest. Csakhogy most már tudom, hogy hiányozni fog. Csakhogy most már nem 8 ezer kilométerre, csak 250-re megyek.
Oda, ahol a rétek virágának illata felülmúlja a New York-i szárítógépekét. Oda, ahol akkora a csend, hogy a domboldalon a méhek túlduruzsolják a messziről kolompoló gulyát. Oda, ahol az emberek nem járnak mobiltelefonnal, mert a hegyekben élnek, és ott ezek a kütyük nem fogják az adást.
Oda megyek, ahol a legszebben beszélik a magyart – egy felmérés szerint – és nem kell hozzá Google fordító, hogy megértsem az embereket.
Azokat, akiknek a gyerekei hamburgert csak a tévében láttak még, de akik már 4 évesen is gomba-, meg gyógynövényszakértők, mert csak ebből tudnak megélni: a nyári keresetüket adja a természet.

És oda, ahol ezek a  civilizációtól megmentett emberek nem sírnak, hogy nincs éjjel-nappalijuk, mert megszokták: a helyi boltocska csak napi pár órában tart nyitva, és akkor is csak csomagolt kenyér van – oda a pék nem szállít. Ahogy hentes sincs, tehát muszáj csirkét nevelni, malacot legeltetni, kenyeret sütni sparherten, és azt kis kendővel letakarva átvinni egymásnak.
No, meg csacsit venni keresztelő ajándékba minden újszülöttnek. Hisz abban a szamárban van a gyermek jövője. Ugyanis a rétek szénája olcsóbb, mint a benzin, és a csacsi felmegy a hegyi erdőkbe a fáért, gombáért, gyógynövényért, de még a kis kocsin a szomszéd faluba is áthúz, családlátogatóba.


Hogy ez a Tündérország hol van? Persze, hogy Magyarországon. New Yorkból is odavágytam, amikor néztem éjszakánként az égen a csillagokat. És azzal a merészséggel, amit megtanultam abban az amerikai nagy városban, már nem félek elindulni Tündérországba. Oda, ahol még a pesti metró is csak legenda.

És igen: Pest elkezdett már most hiányozni. Már most érzem, hogy néha nagyon, de nagyon messzinek fogom érezni. De olyankor majd megírom - ahogy tettem New Yorkból is – hogy mi a különbség. És míg írom, itt leszek megint. Ebben az én szeretve utált városomban. Engedj hát, Budapest, ha hiányoznék neked, most már te is üzenhetsz.


Horváth Margit

Képek:
adamr / FreeDigitalPhotos.net
porbital / FreeDigitalPhotos.net





 
 
[ 3279 ]
spacer
Szólj hozzá!
spacer 

 
 


Jóska Jósda
Hapci naptár
szerelmi_joslat
Szerelmi kötés
Önismereti jóslat
ciganykartya
szinjosda
slide-tarot
slide-tarot

 
 




 



ciganykartya
joskajosda
szerelmi_joslat
szinjosda
slide-tarot



A Harmonet üzemeltetője az Harmopress Kft.
1999-2016 © Minden jog fenntatva
HarmoNet 1999 óta minden nőnek bejön!
x