Aki a Hudson folyóba vidáman hordja a vizet
Címlap / Psziché / Aki a Hudson folyóba vidáman hordja a vizet

Aki a Hudson folyóba vidáman hordja a vizet

HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2024-03-28

A forgatókönyvírás egy behatárolhatatlan lehetőségeket kínáló terület, különösen egy olyan, afféle reneszánsz embernek, mint Várkonyi Zoltán, aki a filmkészítés Mekkájában, az Egyesült Államokban építi töretlen karrierjét. Ujfalusi Márta interjúja Várkonyi Zoltán forgatókönyvíróval. 

Várkonyi Zoltán 1997 óta dolgozik mint szinkrondramaturg, magyarra fordított olyan nagy sikerű sorozatokat, mint a Szívek szállodája, a Maffiózók, emellett filmeket, több száz sorozatrészt. A Barátok közt című tévés sorozatban dolgozik mint író tíz éve, a Szeress most! írója és dramaturgja. A Pinceszínház művészeti titkára volt három évig, amíg ki nem utazott Amerikába. Lefordított két színdarabot, ebből az Annie Wobbler a Pinceszínházban ment Annie, Anna, Annabella címen. A másik a Sunset Boulevard, amit itthon még nem mutattak be. Amerikában írt egy filmet, amit egy Victor Rambaldi nevű olasz rendező fog elkészíteni és közben elvégezte a New York Film Academy egyéves forgatókönyvíró iskoláját. Három saját játékfilmet írta, négy kisfilmet, két tévésorozatot, két kisfim már elkészült, ezeket ő maga rendezte, írta, sőt a producer is ő volt.



- Művészcsaládból jössz?

- Nem jövök művészcsaládból, sőt, mindenki nagyon furcsának találta, hogy olyasmik érdekelnek, mint a színház, az irodalom, a filmek. Remélték, hogy mérnök vagy ügyvéd leszek, aztán meg kellett békélniük vele, hogy nem.

- Mikor volt az első sikered? Mit írtál először, amivel kapcsolatban már azt érezted ez lesz a te utad?
- Az első sikerem? Én már azt is sikernek tartottam, amikor huszonegyéves koromban először mondták be a nevem a tévében, mint "magyar szöveg: Várkonyi Zoltán". A Dinasztia c. tévésorozat fordítója voltam akkor. Szerintem a Szívek szállodája volt az első olyan siker, amikor barátoktól meg ismeretlenektől is nagyon pozitív visszajelzéseket kaptam. Jólesett, hogy Pápai Erika, aki a főszereplő szinkronhangja volt, a Pinceszínházban, ahol később együtt dolgoztunk, egy premieren nem úgy mutatott be az anyukájának, hogy "ő a művészeti titkár itt", hanem hogy "ő fordítja a Szívek szállodáját". Szóval ezek voltak az első megélt sikereim.

- Az első biztatások? Kellett egyáltalán Téged valaha is biztatni? 
- Írtam egy paródiát az Ember tragédiájából tizenhat évesen, a Diák Tragédiája volt a címe. A magyartanárom elolvasta, majd azt mondta: "Zolika, nem lesz belőled jogász, menjél szépen a magyar szakra". Mentem. Igazából senkinek nem kellett biztatnia, azt csináltam, amit én jónak gondoltam, támogatni persze támogattak a szüleim. Nem értették, miért nincs normális foglalkozásom, de mindenben támogattak.

- Miről írsz szívesen?
- Sosem tudom előre. Azt a történetet, amin épp dolgozom, mindig szívesen írom, minden műfajban. Azt észrevettem, hogy a szereplőim mindig nagy utazásokat tesznek, amik örökre megváltoztatják az életüket. Ez biztos azért van, mert nagyon érdekelnek azok az emberek, akik tudnak és mernek változtatni a sorsukon, meg hát nekem is fel kell dolgoznom azt, hogy eljöttem otthonról, kiszakadtam a biztonságos környezetemből, és azt csinálom, amit szeretnék, de úgy, hogy fogalmam sincs, mi lesz a vége.

- A cél maga az út, ugye?

- Az én esetemben is igaz ez. Azt, hogy ez lesz az utam,  2008-ban éreztem először, amikor kijöttem a New York Film Academy 2 hónapos nyári forgatókönyvíró kurzusára. Azt korábban is tudtam, hogy írással fogok foglalkozni, de csak itt kint értettem meg, hogy ezzel akarok, és hogy meg is tudom csinálni. Mostanra tudom biztosan, hogy forgatókönyvírónak kell lennem.

- Megrendelésre, megbízásra könnyebb dolgozni vagy azt szereted, ha igazán szabadjára engedheted a képzeleted?
- A megrendelés: könnyebb is, meg nehezebb is. Egyrészt adott egy sztori vagy egy ötlet, amit "csak" meg kell írnom (legyen ez dialógus egy történetfolyamhoz, vagy adaptáció egy könyvből), ha rossz, akkor is azt mondhatom, hogy jó, de ezt kérték tőlem, ezért fizetnek. Mondjuk ez a jó oldala is, hogy fizetnek. A sajátomért még nem fizetett senki, az egy keményebb dió. A megrendelésre írt forgatókönyvet nem érzem annyira a sajátomnak, viszont biztos munka. A sajátomat élvezem igazán, hiszen ott minden úgy történik, ahogy én akarom, az én sztorim elejétől a végéig. Az én vagyok, még akkor is, ha drogcsempész öregasszonyokról írok vígjátékot. A hátulütője, hogy nincs határidő, az ember nehezen veszi rá magát az írásra (főleg az újraírásra, amikor utálod, hogy már megírtad, de még mindig nincs kész), és hát hogy meg kell próbálnom eladni. Ehhez ügynököt, producert kell keresni, Amerikában pedig mindenki színész, rendező vagy forgatókönyvíró szeretne lenni, tehát nem egyszerű. De mindenképp a sajátot szeretem jobban írni.

- Amikor alkotsz, képekben vagy szereplőkben gondolkozol?
- Azt hiszem, előbb jönnek a szereplők, utána a képek. Vagy inkább a sztori és a szereplők generálják a képeket, amikor tudom, hogy kábé mi lesz a sztori, kik a szereplői, akkor beugranak olyan jelenetek, képek, amiket mindenképp bele szeretnék rakni a filmbe. Aztán van, hogy ezektől az ember egy tollvonással kénytelen megszabadulni, mert nem illik mégse a történetbe. Na, az fájdalmas, főleg, ha a kedvenc képedet, jelenetedet kell kiirtani. És tudod, hogy meg kell tenned, mert nem szolgálja a filmet. Nem kell oda. Olyan is van, hogy a képek később ugranak be, eleinte nem is gondoltam rá, aztán írás közben egyszer csak rájövök, hogy így meg így kell lennie, mert szebb, vagy jobban néz ki. De vannak képek, amikhez ragaszkodom onnantól fogva, hogy leülök írni és ez így a jó.

- Vannak terveid? Tudsz tervezni Amerikában, ahol minden olyan gyorsan változik, főleg manapság?
- Rövidebb távú terveim közt szerepel például az is hogy be szeretném fejezni a vígjátékomat (most tartok az ötödik változatnál, kell írnom még vagy tízet legalább), a thrilleremet, és a tévésorozatomat. Szeretnék ügynököt találni, vagy egy producert, aki legalább elolvassa, amit írtam. Nyáron elvileg készítünk egy előzetest a tévésorozatomból, ami arra jó, hogy később meg tudjam mutatni producereknek, akiket esetleg érdekelhet. Amíg nem ismernek, nem fognak felkeresni, hogy írtam-e esetleg valami jót, de ha látják a munkámat, abból még bármi lehet. A hosszabb távú tervem az, hogy mindenképp filmeket és tévésorozatokat szeretnék írni. Ez biztos. Hogy hol, az kiderül, de a sajátomat szeretném csinálni



- A tengerentúl milyen lehetőségeket tartogat a magyar forgatókönyvíróknak? Szerintem örvendetes, hogy megmutatod nekik az európai fogalmazást, gondolkozást, ötleteket!

- A vicc a lóval, tudod, "nem vak az, csak bátor". Sokszor érzem azt, hogy a Dunába hordok vizet, olyan helyen írok, ahol rajtam kívül még elképzelhetetlenül sokan csinálják ezt és akarnak sikereket elérni. Ráadásul magyar anyanyelvűként angolul írni: ez is nehéz. Nem azért, mert nem megy, hanem azért, mert több millió forgatókönyvből, amiket a producerek, ügynökök olvasnak, először azokat fogják kirostálni, amik a formai követelményeknek nem felelnek meg, aztán azokat, akik nem írnak helyesen. Én helyesen írok, de nem tökéletesen. Nekem mindig át kell nézetnem egy anyanyelvűvel is, amit írok, hogy egy darab hiba se maradjon benne. Addig meg se mutatom senkinek. Mármint aki döntéshozó lehet. Én azt gondolom, hogy nehéz menet lesz, de nem reménytelen. Aki tanulta a forgatókönyvírást, és nem önjelölt zseni, az sokkal jobb esélyekkel indul. Profinak kell lenni, egy profi pedig tudja, hogy mikor adhatja oda valakinek a könyvét. Tudja, hányszor kell átírni, tudja, kinek és mikor lehet megmutatni, tudja, hova tilos a hóna alatt a forgatókönyvvel érkezni - ilyen szempontból előnyben vagyok mindenkivel szemben, aki felül egy repülőre, hogy meghódítsa Hollywoodot. Amúgy meg hordom a Hudson folyóba a vizet.

- Min dolgozol jelenleg?
- Most éppen egy olasz rendezővel dolgozom a kisfilmjén, meg egy másik olasz rendezővel a saját tévésorozatomon (ami még az előkészítés stádiumában van). Dolgoztam produkciós asszisztensként egy amerikai filmben, de most éppen csak ez a kettő van. Tavaly írtam Victor Rambaldi olasz rendezőnek a Play For Me című filmet, ami szintén az előkészítés fázisában van.

- A filmkészítés más területei is érdekelnek?
- Igen, rendeztem már a saját kisfilmemet, producere is voltam, vágtam is. Mostanában kisfilmekben játszom, amit nem csináltam tizennyolc éves korom óta, amikor is gyerekszínész voltam egy színjátszócsoportban. A színészettől elment a kedvem akkor, de most visszajött: Amerikában az a mentalitás, hogy ha látnak benned valamit, akkor biztatnak, nem pedig elmondják, hogy mitől vagy borzalmas. Az itteni iskolában tanultam színészmesterséget, akkor tért vissza az önbizalmam. Most szívesen lennék akár színész is, bár sokat azért nem teszek érte. Casting direktor leszek hamarosan egy kisfilmben, szóval itt azért elég sok mindenbe belekóstolok. Rendeznék is szívesen, de az még tényleg a jövő zenéje.

- Filmforgatásoknál egy eredeti, fordulatos, jó forgatókönyvön áll vagy bukik minden. Te is így gondolod?
- Osztom a véleményedet. Ha nincs jó könyv, nincs jó film. Mint a példa, amire céloztam: isteni színészek egy rossz sztoriban: semmi értelme. Persze kell hozzá jó rendező, ha filmről beszélünk. Inkább úgy mondanám: jó könyv, jó rendező, jó színészek: akkor van jó filmed. De persze, a rossz alapból sosem lesz jó film, tehát igazad van. A tévénél másképp van, ott az író számít leginkább. Ott, ha rossz a könyv, akkor minden rossz.

- Mi a véleményed a magyar filmgyártásról? Itthon milyen lehetőségeket láttál vagy látsz?
- Erre nehéz válaszolni. A Nyomozó például egy olyan film volt, ami jól volt megírva, nagyon tetszett. Azért nehéz erre válaszolni, mert Amerikában nagyon mást tartanak és tanítanak a sztoriról, mint otthon. Filmiskola első nap, első lecke: egy filmnek van eleje, közepe és vége. Ezt otthon nagyon sok filmben hiányolom. Nem szeretném megnevezni azt a magyar filmet, aminek hatására azt mondtam: nem akarom elhinni, hogy egy fiatal rendező ennyire érdektelen és rossz filmet csináljon egy egyébként érdekes történetből, egészen kiváló magyar színészekkel, és inkább máshol szeretnék dolgozni. Ja, szerettem a Csinibabát is, az például olyan, amire még ma is emlékszem, pedig nem most mutatták be. A másik, hogy azt tapasztalom, nincs pénz semmire. Otthon is nehéz közel kerülni a tűzhöz, itt is, de itt van pénz. Általam tisztelt nagy rendezők évek óta próbálnak pénzt szerezni a forgatókönyvükre. Akkor én milyen esélyekkel indulok?

- Ha erre nekem kell válaszolni, akkor azt mondom, a legjobb eséllyel indulsz, ha eredeti vagy, önmagad adod és sok figyelmet, energiát és jó kommunikációt szervezel a munkád köré. Többet nem is tehetsz, ez minden és bizakodni is kell. A valódi olyan ritka kincs manapság és annyira érdekes, hogy felfigyelnek rá. Innentől kezdve, ha tiszta az ügy, a pénznek is jönnie kell a film leforgatására, törvényszerűen. A hatalmas lelkesedés már egy klassz és tiszta energia, ami megteremti a fizikális lehetőségeket.

Zoliról hallunk még sokat, érzem és tudom. Olvassuk majd a nevét a stáblistákon,  sírunk-nevetünk majd a dialógusain, kreatív energiákkal megvalósított ötletein és ha hazatér, megtanítja sokaknak azt, amit idáig elsajátított. A példamutatással és a szorgalommal is lehet ám tanítani. Nagyon sok sikert kívánok neki a Harmonet olvasói és a filmrajongók nevében is!

 
Ujfalusi Márta
látó, spirituális gyógyító
www.leleklato.eoldal.hu
Nyomtatás NYOMTATÁS konyvjelzo_ikon

Képforrás: Canva Pro adatbázis.




 
 
[ 4638 ]
spacer
Szólj hozzá!
spacer 

 
 


Hapci naptár
szerelmi_joslat
Szerelmi kötés
Önismereti jóslat
slide-tarot
 
 
x