További 7 idegesítő szellemi tanítás
hirdetés
Címlap / Psziché / További 7 idegesítő szellemi tanítás

További 7 idegesítő szellemi tanítás

Nyomtatás NYOMTATÁS konyvjelzo_ikon

HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2020-10-29

A rosszul időzített szellemi tanítás, kérdés, tanács még akkor is rossz ötlet, ha egyébként igaz - mert a szerető ráhangolódás, együttérzés, vagyis az emberség hiányát árulja el. A nagy érdeklődésre való tekintettel múlt havi írásom folytatása következik. Köszönet mindazoknak, akik hozzászóltak, és továbbiakkal gazdagították a gyűjteményt! Jöjjön hát a figyelmeztetés: az alábbi sorok a nyugalom megzavarására alkalmas szövegelemeket tartalmaznak! 


Rendezvénynaptár
Lássuk tehát, miről is van szó. A bajban lévő, életében, problémáiban elakadt, Popper Péter kifejezésével élve sorsrekedésben szenvedő ember tanácsra, segítségre szorul. Ez eddig rendben is van, de nem mindegy, hogy milyen tanácsot kap! Meggyőződésem, hogy csak akkor igazi a segítség, ha jelen van a szeretet – és a szeretet jelenlétéről tanúskodik az együttérző ráhangolódás: mire van szüksége a Másiknak?

Az biztos, hogy nem kioktatásra, észosztásra, hiszen ettől csak még rosszabbul fogja magát érezni, még alkalmatlanabbnak, erőtlenebbnek, tökéletlenebbnek. Például én viszonylag sok ezoterikus könyvet olvastam, sok ilyen tárgyú előadást hallgattam már: aránylag otthon vagyok ebben a témában. Egyszer lázasan, fájdalmas torokgyulladással orvoshoz mentem (velem is megesik bizony! Micsoda botrány!) – és a doki ahelyett, hogy alaposan kivizsgált volna, lelkizni kezdett velem, hogy „mit nem bírok lenyelni”. Hát, ettől nem lettem jobban. Alig tudtam elérni, hogy legalább egy laborleletet csináltassunk! Lázas betegen, fájó torokkal az ember nem ezoterikus lélekfirtatásra és tanácsokra vágyik… az jó és hasznos dolog tud lenni, ha az ember már kicsit jobban van. Ahogy a törött lábú embernek se pszichológusra vagy léleklátóra van szüksége, hanem elsősorban gipszre és pihenésre. (Még gonoszabb verzió ilyenkor a cinkos hunyorítás, kérdezgetés: „félreléptél, cimbora? Letértél az igaz útról? Hihi”).

Tehát a rosszul időzített szellemi tanítás, kérdés, tanács még akkor is rossz ötlet, ha egyébként igaz – mert a szerető ráhangolódás, együttérzés, vagyis az emberség hiányát árulja el.

Most pedig lássunk hetet azok közül a szellemi tanítások közül, amelyeket különösen gyakran „rosszul időzítenek”.

„Mondj le róla és akkor megkapod!” Másképpen: „ne görcsölj rajta, amíg nagyon akarod, addig nem fog sikerülni!” Ezt tanácsolják gyakran a párkeresésbe beleragadt magányosoknak. A kérdésem csak az, hogy ha már az ember lemondott arról, hogy beteljesülhet a vágya, és életét e szerint rendezi be, akkor mit tud kezdeni az utólag bekövetkező, már nem is akart dologgal? Ha akkor kapok meg valamit, amikor már nem vágyok rá, akkor meg már minek? Például én gyerekkoromban nagyon vágytam egy nyuszira…  és harminc éves elmúltam, amikor nekem akartak ajándékozni egyet J. Tehát, a csüggedt társkeresőt jótanácsok osztogatása helyett inkább bemutatom pár egyedülálló ismerősömnek… vagy elviszem bulizni, kirándulni, kikapcsolódni, hogy ne ezen rágódjon.

„Mindent elérhetsz, csak akarnod kell!” Csak nekem tűnik fel az ellentmondás az előző jótanáccsal? (egyébként erre is van egy idegesítő szellemi tanítás típusú válasz, miszerint „világunk a paradoxonok világa”).

Ez az akarásosdi egyébként az amerikai sikerkönyvek egyik alap állítása, egy baj van vele, hogy így, ebben a formában nem okvetlen igaz. Még a „lehetetlennek látszott, de mégis csodálatos módon sikerült” dolgok, amiket életrajzokban olvasni lehet, gyakori átértékeléssel, újra nekifutással, kudarcokkal és sok-sok zsákutcával jártak az illető életében. Az, hogy nem adta fel, az az igazi csoda!



„Szeresd önmagadat, és mindegy, kivel élsz”.
Egy könyv szándékosan provokatív, figyelemfelkeltő címe ez. Még az is lehet, hogy igaz. De, kérem szépen, mutassanak nekem egyetlen épelméjű felnőttet, aki ezt teljesíteni tudta! Akinek tényleg mindegy, kivel él! Itt is a tudatszintek összekeverése a probléma. Egy megvilágosodott személy, aki nem csupán szereti önmagát, hanem ő maga a Szeretet, az valóban ilyen, végtelen szeretetének és elfogadásának fényében minden árnyék, minden különbözőség felolvad… de nem mindannyian, és nem mindig vagyunk megvilágosodottak, Egység-állapotban lévők. A hétköznapok szintjén hasznosabbnak tartom, hogy önmagunk szeretetét cselekedetek szintjén fejezzük ki: ez társaságunk megválasztására is vonatkozik. A „mindegy” akkor igaz, amikor Mind-Egy, ha értitek, mire gondolok. De ez nem a hétköznapjaink emberi szintű világa.

„Majd a következő életedben”.
Teljesen komolyan, ezzel „vigasztalni” próbálják a kudarctól szenvedő embert! A karma tanítása szerint bajaink oka előző életünkben rejlik, tehát ha most bajban vagyunk és szenvedünk, annak mi vagyunk az oka, most törlesztjük az adósságot. Lehet, hogy ez is igaz, de pontosan ez a gondolatmenet az oka, amiért Indiában átlépik az utcán heverő haldoklót. Hadd törlesszen! (Emiatt különösen becsülöm Calcuttai Teréz Anyát, aki ebben a közegben vállalta a küldetését.)

Persze, aki így gondolkodik, az elfelejtkezik arról, hogy neki is van karmája… Az áldozat hibáztatásáról nem is beszélve. A következő életbe vetíteni a reményt pedig kicsit olyan, mintha az afrikai éhezőnek azt mondanánk, hogy „ne búsulj kispajtás, majd a következő életedben jóllaksz”, ahelyett, hogy enni adnánk neki.

„Ez csak tudatos elhatározás kérdése!”
Igaz, természetesen, ez is… csakhogy nem olyan könnyű egyértelmű, tudatos döntést hozni. Ráadásul mi az, hogy tudatos? Hiszen mindenki csak az adott pillanatban rendelkezésére álló információk alapján tud dönteni… Ide értve az érzelmi állapotát is. A hezitálásnak oka van: sokszor mélyen rejlő, nem is tudott, de kőkemény oka. Kétségtelen, hogy az egyértelmű, jól átgondolt, jó tudatállapotban meghozott elhatározás (vagyis nem félelem, düh, sóvárgás, bűntudat, szégyen stb. motiválta döntés) az egész világot képes mozgásba hozni. De az nem segít, ha ezt az illető orra alá dörgöljük. Ő is tudja. Tetejébe’ ez azt is sugallja, hogy az illető döntésképtelen és buta. Nem biztos, hogy erre az implicit közlésre vágyik a hezitáló ember…

„Csak engedd, hogy megtörténjen”. Ezt a mondatot gyakran használják azok, akik szeretik Osho könyveit. A fű valóban nő magától. A sültgalambra viszont már más szabályok vonatkoznak. Teljesen igaz mondat lehet ez is – de, ahogy a tudatos elhatározás vagy az elengedés esetében, ezt se könnyű megtenni, éppen úgy, ahogy nem lehet parancsra lazítani! (A parancsra lazítás egy klasszikus hipnotikus „doublebind” utasítás – a képtelen feladattól az alany agya „kiakad”, és egy másik tudatállapotban próbálja újraszervezni önmagát – elvileg „alfába” kerül. De olyannal is találkoztam már, aki elaludt, vagy csak simán dühbe gurult). Szóval, egy dolog az elmélet, és egy dolog a gyakorlat.

„Fogadd el magad!”. Gyönyörű mondat, ami az európai (amerikai) gyereknevelési szokások gyümölcse. Ha egy csendes-óceáni, vagy afrikai bennszülöttnek, esetleg egy tibetinek mondanánk ezt a szellemi csudaságot, azt hinné, megbolondultunk. (Nekik más bajaik vannak.) Minket viszont úgy neveltek (a szépemlékű oviban, általánosban stb.) hogy nem vagyunk jók, nem vagyunk elfogadhatók, sose elég, amit teljesítünk… nem a jó részeket húzzák alá zölddel, hanem a hibákat pirossal… és megtanuljuk egy életre, hogy velünk van a baj. Mi vagyunk kevesek, elfogadhatatlanok, selejtesek. Tény, hogy a sikeres élethez először is abba kell hagyni a belsővé vált önostorozást. De ez se megy utasításra, bizony nem. Arról nem is beszélve, hogy ez az utasítás rejtetten tudathasadásos: ha van, aki elfogad, és van, akit elfogadnak, akkor hányan is vagyunk? Szóval, ki is az a „magad”, akit el kéne fogadni? És ki az, aki elfogad? Ki vagy Te?



Összefoglalva:
ezek a szellemi tanítások magas tudatállapotokban igazak, éppen úgy, ahogy igaz, hogy a víz légnemű: persze, magas hőfokon. Ha azt szeretnénk, hogy ezek a „pozitív gondolatok” és bölcs tanítások működjenek az életünkben, akkor az életünket kell „felforralni”, magasabb „rezgésszintre” emelni, több energiát belevinni.

Megbocsátás, megértés, türelem, szeretet, boldogság, béke, együttérzés, emberség, igazság.

Okoskodás helyett: cselekvő szeretet.


A testi-lelki Egész-ség visszanyerésére végtelen sok módszert dolgoztak ki évezredek bölcsei, tanítói, megvilágosodottjai – mindenki, aki korról korra változó módon, de elhozta az Örömhírt. Az önismeret fáradtságos munkáját, a törvényszerű kudarcokat és az élettel járó mindenféle kínokat (öregedés, fizikai fájdalom, meg nem értettség stb.) nem lehet megspórolni – mégis, megéri. Buddha nem beszélt mellé, amikor azzal kezdte a tanítását, hogy „az élet szenvedés”. És mégis, a Buddha mosolyog – ez nem véletlen.


Buddha mosolyának titka az igazi Titok.

De persze lehet, hogy tévedek...


Halász Alexandra

Képek: FreeDigitalPhotos.net



 
 
[ 5109 ]
spacer
Szólj hozzá!
spacer 

 
 


Jóska Jósda
Hapci naptár
szerelmi_joslat
Szerelmi kötés
Önismereti jóslat
ciganykartya
szinjosda
slide-tarot
slide-tarot

 
x