HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2017-12-18
Címlap / Psziché / Családállítás - rend az egész családnak

Családállítás - rend az egész családnak

Nyomtatás NYOMTATÁS konyvjelzo_ikon

HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2017-12-18

Egy megkapó esettanulmány arról, hogy hogyan rendeződnek a családi viszonyok és kapcsolatok egy családállítást követően. Még akkor is, ha a családból összesen egy tag megy el egy állításra. 

 

A családállítás a családi tudattalan összefüggéseiben tárja fel a problémák okát és kínál megoldást azok oldására.

A Bert Hellinger által megalkotott családállítás módszere szokatlan és újszerű megközelítésével nyit meg olyan irányokat, amelyek a kívánt változásokhoz, kapcsolatok rendeződéséhez, személyes céljai eléréséhez vezetnek.

A módszer azon az elven alapul, hogy a családi közösség olyan, mint egy közös erőtér, energiamező: a család tagjai, ősei mind kapcsolatban állnak egymással, mintha egy hálónak a részei volnának, mely együtt rezeg a többi résszel, és ha az egyik megmozdul, akkor mindegyik mozdul vele. Egy másik fontos alapelv, hogy a Bert Hellinger által tapasztalt törvényszerűségek sérülésekor automatikusan probléma alakul ki. A Törvények megsérülhetnek, s a törvények működését az el nem ismerésük vagy nem ismerésük nem teszi semmissé- mint ahogyan az ember kiesik a 10. emeletről, ha nem vigyáz, akár ismeri a gravitáció törvényét, akár nem. Ha ezekben a kapcsolatokban megakadás, feszültség, zavar keletkezik, mint egy hibás program, onnantól kezdve rejtetten vagy nyíltan jelen lesz a családban - és valljuk be, minden családot értek történelmi válságok, érzelmi viharok, tragédiák. Az én megfigyelésem szerint az első generációs értelmiségit kiművelő családoknál egy speciális helyzet is előáll, miszerint a törvények halmozottan sérülhetnek, mindenféle történelmi válság, háború és tragédiák nélkül is.

A hellingeri családállítással ezeket a negatív kapcsolati mintákat tudjuk megváltoztatni, hogy a lélekben is megindulhasson az átrendeződés, újraszerveződés. A családi seb gyógyulása ott kezdődik, amikor az utód, minden előző történet ellenére, azok tiszteletben tartásával tud, és mer boldog lenni, az átvállaltat visszaadni, az elhibázottat elismerni.

Egyéni családállítás – mikor ajánlott?

Az állításnál a létrejövő erőtér - a szó szoros értelemben is bír térrel - van hatással a családra vagy a témától függően a résztvevőkre. Vagyis a jelen életben élőkre is hat, akkor is, ha nincsenek jelen, azáltal, hogy valaki megszemélyesíti őket. Az előző generációra is hat, és az utánunk következőre is, vagyis tapasztalunk változást a szüleinken és a gyermekeinken is. A személyes tudatalatti kaleidoszkópban harmonikus kép alakul ki, mely összességében hatást gyakorol minden érintettre.


Az alábbi állítás-élmény remek példa ahhoz, hogy megértsük, milyen konkrét hatások is keletkeznek:

„Talán ott kezdem, hogy a gyermekkorom nem volt felhőtlen. Emlékeim alapján, édesanyám nem szerette a gyermekeit. Nekem ez volt az érzésem. Azt éreztük, hogy csak gondot és problémát okozunk neki. Erre azért is gondoltam, mert ezt nemegyszer meg is fogalmazta: - Ha újra kezdené az életét, egy rohadt kölyke nem volna! - mondta ezt rólunk.

Én, akkor gyermekfejjel elhatároztam, ha nekem egyszer gyermekeim lesznek, én szeretni fogom őket és ezt ki is mutatom feléjük. Teltek-múltak az évek és én is családot alapítottam. Olyan férfihoz mentem férjhez, akiről az anyukám többször le akart beszélni, eltiltott tőle, minden lehetséges módon gátolta ezt a kapcsolatot. Én a magam feje után mentem és szabadulni akartam a szigora alól. Azt éreztem, hogy nem akarja, hogy boldog legyek, ezt minden eszközével próbálja megakadályozni. Ha ő nem boldog, ne legyen más sem. Lelkileg megzsarolt többször is, hálátlan gyermeknek tartott, aki nem értékeli azt, hogy ő csak jót akar. Később sem alakult ki gyakorlatilag semmilyen kapcsolatom vele. Látogattuk őt, segítettük a magunk módján, de soha semmi nem volt jó neki. A férjemet folyamatosan bántotta, lenézte, az én dolgaimat is folyamatosan kritizálta, soha nem kaptam tőle elismerést, dicséretet. Ilyen volt a kapcsolatunk és én azt éreztem, hogy bármit csinálok, neki semmi nem jó. Görcsösen akartam tőle elismerést kicsikarni, vágytam rá - de semmit nem kaptam.

Közben megszülettek a gyermekeim, szerettem, ma is szeretem őket. Legjobb tudásom, tudásunk szerint igyekeztem, igyekeztünk nevelni, bátorítani, biztatni őket az életükben hozott döntésekben. Ahogy megfogadtam. Máshogyan. Példát akartam mutatni az anyámnak, hogy lássa, így kellett volna ezt neki is csinálni. Ezt szinte mindig éreztettem is vele, kimondva-kimondatlanul. Büszke voltam magamra, hogy sikerült. Okos, értelmes gyerekek lettek az „enyémek”, a környezetemből kapott visszajelzések megerősítettek ebben. Nagyon jó érzés volt, hogy sikerült. Közben persze az én gyermekeim is felnőttek, „önálló életre keltek”, és eljött az a pillanat, amit egyébként minden szülő vár. Párválasztás, komoly kapcsolat, férjhez menés.

Egyszer csak azt vettem, vettük észre, hogy a leányunk, aki okos, értelmes, talpraesett, olyan férfi mellett kötött ki, és tervez vele házasságot, aki szerintünk „nem hozzávaló, nem érdemli meg a lányunkat”. Mivel nagyon jó kapcsolatot alakítottunk ki vele az elmúlt években, ezért gondoltuk, hogy megbeszéljük vele ezt, elmondjuk az aggodalmainkat. Következménye az lett, hogy a lányunk nem értett velünk egyet és elfordult tőlünk. Nem osztotta már meg velünk a gondolatait, érzéseit, terveit. Persze nem értettük a kialakult helyzetet, hiszen legjobb tudásunk szerint neveltük, miért nem érti meg, hogy mi csak jót akarunk neki. Eljutottunk odáig, hogy magába zárkózó lett, életéből teljesen kizárt bennünket.

Kétségbe estem. Úgy éreztem, hogy már mindent megpróbáltam, érveltem, féltettem. Göcsösen akartam neki jót és nem értettem, hogy ő ezt miért nem érti. Közben gondolatomban ott motoszkált, hogy nem akarok úgy járni, mint az anyám. Nem akartam semmiben rá hasonlítani, mégis azt éreztem, hogy úgy fogok. Körbe-körbe jártam és nem találtam a helyes megoldást. Ekkor jött a lehetőség, számomra nem teljesen ismeretlen, de nem is teljesen ismert dolog, a családállítás. Egyszer voltam egy állításon, nagyon megfogott, nem ment ki a fejemből, de ugyanakkor félelemmel töltött el az, amit ott láttam. Az embernek a lelke legmélyebb bugyráig le kell nyúlnia.
Kicsit megijedtem attól, hogy mivel fogok szembesülni. Esetleg olyan dologgal, amivel nem szeretnék. De mivel olyan ember hívott, aki azelőtt is a barátomnak mondhattam, megbíztam benne. És nem is láttam más megoldást a problémámra. Így hát elmentem. Tele izgalommal, félelemmel.

AZÓTA megváltozott a dolgokhoz való hozzáállásom, másképpen látom az életemet, a problémáimat és ezeknek megoldását. Teljesen olyan érzésem volt, mintha felszállt volna a köd a szemem elöl, mintha lehullott volna a hályog a szememről. Ez biztosan sok ember számára közhelyesnek tűnik, de nem találok rá más szót. Nagyon sok dolgot megértettem az életből - összefüggéseiben. Olyan gondolatok, emlékképek jöttek elő a múltból, amire már nem is emlékeztem, vagy nem akartam emlékezni. Mi miért van, mi mivel van összefüggésben, ki milyen szerepet tölt be az életemben, kinek milyen hatása van az én életemre. Mély sebek szakadtak fel, szép gondolatok jöttek elő.


Az állítás után az én viselkedésem és gondolkodásmódom változott, ez természetesnek tűnt, de amikor az édesanyámon érzékeltem változást, az már számomra is hihetetlen dolog volt. Felhívott és megkérdezte, hogy minden rendben van-e nálunk, jól vagyunk-e. ???????? Döbbenet. Semmi cinizmust, hátsó szándékot nem éreztem ki a hangjából, csak puszta érdeklődést.
Aztán a lányom hívott fel néhány nap múlva, hogy esetleg, ha ráérek, elmehetnénk „shoppingolni”. Végre értelmesen tudtunk beszélgetni egymással, én is megértettem dolgokat és talán én is érthetőbben beszéltem. De működött. Új, egész más energiák kezdtek el működni egymás irányába. Visszatért a lelkünkbe, az életünkbe a lányunk, azóta is jó kapcsolatban vagyunk. Persze azóta férjhez ment és mondhatom tényleg klassz pasi a férje.  Megtanultunk újra egymás nyelvén is  „beszélni” egymással.

Édesanyámmal is normalizálódott a kapcsolatunk és ez azóta (6 hónap óta) is tart. Tényleg nem ismertem eddig a saját édesanyámat, de most megismerkedtünk. Örülök neki nagyon.
Ez leírva biztosan egyszerűnek tűnik, de nem volt az. A családállítás után még napokig, hetekig jöttek-jöttek a gondolatok, érzések. Aztán már „csak” az életemben éreztem a változást, ami az óta is folyamatosan működik. És ez valami csodálatos!”

Az állítás után általában többféle érzés tapasztalható. Megkönnyebbülés, felszabadultság érzés, később kicsit hullámzó lehet a hangulat, de végső soron minden az újrarendeződés és a pozitív változás irányába hat az állító és családja részére.


Czakóné Molnár Ágnes

Hellingeri Családállító – Sorsmodellező
Pár-és családterapeuta; Családgondozó-szakvédőnő;
Gyász és abortuszgyász-tanácsadó
www.szivarvanyvirag.hu

Képek: photostock - FreeDigitalPhotos.net





 
 
[3340]
spacer
Szólj hozzá!
spacer 

 
 


Jóska Jósda
Hapci naptár
szerelmi_joslat
Szerelmi kötés
Önismereti jóslat
ciganykartya
szinjosda
slide-tarot
slide-tarot


Warning: Division by zero in /var/www/lapcsalad/harmonet.hu/include/fooldal/rendezvenynaptar_slide_jobb_oszlop.php on line 67
 
 




 

ciganykartya
joskajosda
szerelmi_joslat
szinjosda
slide-tarot



A Harmonet üzemeltetője az Harmopress Kft.
1999-2016 © Minden jog fenntatva
HarmoNet 1999 óta minden nőnek bejön!
x