HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2019-11-16
Címlap / Psziché / Barát vagy ellenség a mindennapi stressz?

Barát vagy ellenség a mindennapi stressz?

Nyomtatás NYOMTATÁS konyvjelzo_ikon

HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2019-11-16

A stressz korunk bubópestiseként kezelt, felfokozott lelki és testi reakciót előidéző tényező, ami egy meghatározott viselkedéses választ vált ki az adott helyzetet megélő személyből. A stressz rengeteg egészségügyi probléma okozója, olvashatjuk és hallhatjuk a médiában. Szív- és érrendszeri megbetegedések, vérnyomás, cukorbetegség, elhízás, gyomor- és emésztőszervi fekély, alvászavarok, idegrendszeri problémák. Mennyi-mennyi probléma, ami ennek a kis alattomos fenevadnak a rovására írható!  

 

De álljunk meg egy szóra, hogy némi képzavarral Grétsy tanár úr elhíresült szavait idézzem. Maga a stressz valóban egy önállóan kezelendő valami? Úgy beszélnek róla, mint egy külön életet élő organikus szervezetről, mint egy parazitáról, ami kívülről a szervezetünkbe jutva betegít meg minket. Vagy mint egy baktériumról, vagy vírusról, ami a szervezetben elszaporodva, a szervekben tanyát verve gyengíti és leépíti testünket.  



Mivel a külső környezetnek felróható okként definiálják, ezért magát az „ellenszert” is külső eszközökkel, gyógyszerekkel, gyógyhatású készítményekkel akarják kezelni. Ez azonban csak tüneti kezelés. Olyan, mint amikor a vihar által letépett cserepek helyére nylon fóliát húznánk. Átmenetileg meg véd a beázástól, de egy kisebb kaliberű szélvihar is hamar szétszaggatja és az épület ismét védtelenné válik a zivatarral szemben. Ha pedig az élet vihara teljes erejéből támad, nem csak a takarót, de magát a házat is keményen megszorongathatja. 

A tüneti kezelések közül a sportot tartom leginkább alkalmasnak a stressz kezelésére, bár inkább én a kordában tartást, és a felfokozott érzelmi állapot lecsendesítését gondolom a valósághoz közelebb álló következménynek.  Az intenzív, úgy nevezett aerob vagy más megközelítésben kardio edzések, mozgások hatására a stressz helyzet kiváltotta, akár tartósan fennálló felfokozott érzelmi állapot lecsendesíthető. Átmenetileg „lélegzethez” juthat az ember, és ezzel esélyt kap arra, hogy nyugalmi állapotban felmérje a helyzetet, amiben jelenleg van, és megoldási módozatokat dolgozzon ki. Mint ahogy előzetesen mondtam, ez egy átmeneti illetve tüneti megoldás.

Ezzel még a valós ok nem szűnik meg. Ez csupán a fájdalomcsillapító. Annak érdekében, hogy tartós változást érjünk el az életvezetésünkben, a felszín alá kell merülnünk, és le kell ásnunk egészen a gyökerekig. Mielőtt ásót és lapátot ragadnánk, vizsgáljuk meg, hogy mivel is van dolgunk, tegyük nagyító alá az „ellenséget”. Ha megtudjuk kivel állunk szembe, akkor a megoldás megtalálása is gyerekjáték lesz.

A szakirodalomban megkülönböztetnek úgy nevezett negatív és pozitív stresszt. A negatív stressz az a mumus, amiről a cikkben eddig írtam. A pozitív stressz az ami olyan helyzet hatására jön létre, ami kihívást jelent, ami hozzá tesz az életünkhöz, amivel építeni tudjuk a személyiségünket. Ilyenek a vizsgahelyzetek (bár erről szerintem megoszlanak a vélemények), az első randevú, egy új munkahely, gyermekvárás, költözködés egy másik lakásba vagy házba, és még sorolhatnánk. Ám ha megfigyeljük ezek is külső tényezők ugyan úgy, mint a negatív stressz kiváltói.

Akkor mitől lesz mégis az egyik pozitív, a másik pedig negatív?  

A válasz az egyén, aki átéli az adott élethelyzetet. Így van az, hogy az ami az egyik embernek negatív stressz, az a másiknak pozitív. Akkor hát hogy is van ez? Akkor miért a környezetet és a körülményeket nevezik, meg mint a negatív stressz melegágyát. Akkor miért kezelik egy az egyéntől független valaminek, amikor maga az egyén teszi a stressz szó elé a pozitív vagy negatív előjelet. Ha átvágjuk ezt a gordiuszi csomót, akkor feltárul előttünk a valóság.

Mielőtt  felfednénk az igazságot, még nézzük meg mi is maga a stressz. Vigyázat definíció következik: „ A szervezet nem specifikus reakciója minden olyan ingerre, amely kibillenti eredeti egyensúlyi állapotából, alkalmazkodásra kényszeríti” (az idézetet Selye Jánostól kölcsönöztem). Tehát kibillenti az egyensúlyából és alkalmazkodásra kényszeríti.  Maga az alkalmazkodás a kulcsfogalom. Erről eszembe jut Darwin egyik elhíresült mondata: „A túlélés nem a legerősebb, de nem is a legintelligensebb fajnak adatik meg, hanem annak, amelyik leginkább képes alkalmazkodni a változásokhoz.”

Ismét visszajutottunk az egyénhez, aki képes, vagy nem képes alkalmazkodni. Azt gondolom, most már leránthatjuk a szobrot, akarom mondani a leplet. A stressz önmagában nem káros a szervezetre, a testre és a lélekre. Tovább megyek, maga a stressz, mint különállóként, önállóként kezelt, életellenes, az életet pusztítani képes kórokozó sem létezik.  A stressz része, része kell, hogy legyen az életünknek, az életben maradás a létfenntartás alapját képezi.  Nem a stresszel van igazán dolgunk, hanem az emberrel, aki a stresszt valamiféle képen megéli.

De mitől függ, hogy valaki negatívan vagy pozitívan éli meg a stresszt? Röviden és tömören attól, hogy az adott helyzet milyen érzelmeket vált ki az egyénből.  Ha félelmet, bizonytalanságot, szorongást akkor ő ezt negatív stressznek fogja titulálni. Ha örömöt, lelkesedést, bizsergést, izgatottságot, akkor ő ezt pozitív stressznek fogja nevezni. Ezek az érzelmek pedig úgy nevezett viselkedéses választ indukálnak. Attól függően, hogy negatív vagy pozitív érzelmek generálódnak vagy elkerülő (ez a negatív megélés), vagy megküzdő (ez a pozitív megélés) magatartást és cselekvést hajt végre az ember.

Mindenkiben élnek bizonyos sémák egy-egy élethelyzethez való viszonyulás kapcsán. Már gyerekkorunkban megtanultuk, hogyan KELL érezni magunkat vesztességgel vagy nyereséggel járó helyzetekben.  Miként KELL tekintenünk más emberekre, hogyan KELL viszonyulni a főnökhöz, a szomszédhoz, a párunkhoz, házastársunkhoz, na és persze az anyósunkhoz.  Ebből a sok KELL-ből alakultak ki azok az érzelmi reakciók és viselkedéses válaszok is, amit olyan helyzetek váltanak ki amik kibillentenek a megszokott egyensúlyi helyzetből.  Ezzel elmondhatjuk, hogy belénk van kódolva, hogy egy stressz helyzetet negatívnak, vagy pozitívnak élünk-e meg. Ezek a minták akár több generációkon átívelve is öröklődhetnek tovább, amíg valaki magára nem vállalja a saját érzéseit és ez által sorsát, és amíg felelősséget nem vállal a saját életéért. Amíg nem veszi a bátorságot valaki a jövő generációjából, hogy érzelmileg (is) felnőtté váljon.
 
Összegezve tehát a stresszel kapcsolatos gondolatainkat kijelenthetjük, hogy nem kell a stressz ellen küzdenünk. Mondhatjuk úgy is, hogy nem a stressz ellen kell küzdenünk. 

A stressz ugyanúgy az élet része, mint a lélegzetvétel.  Nem okolhatjuk a saját problémainkért, nem vethetjük ki a nyakunkból a felelősséget a saját sorsunk milyensége miatt. Nem mutogathatunk rá, mint minden jónak elrontójára. Sőt nem is személyesíthetjük meg, rá húzva a főnök, a szomszéd, a hivatalnok, a politikusok, de még a feleség, a férj, vagy a gyermek maszkját sem. Ha rosszul érezzük magunkat a bőrünkben, az kizárólag belőlünk fakad. Így a megoldást is csak önmagunkban találhatjuk meg.  Amennyiben hajlandóak vagyunk felismerni ezt a tényt, akkor nem létezik többé a stressz, mint negatív fogalom. Ám ha nem, akkor abba akár bele is halhatunk. Ez élet-halál kérdés.






 
 
[ 2277 ]
spacer
Szólj hozzá!
spacer 

 
 


Jóska Jósda
Hapci naptár
szerelmi_joslat
Szerelmi kötés
Önismereti jóslat
ciganykartya
szinjosda
slide-tarot
slide-tarot

 
 
/img/hirdetes/2019/csengettyu.jpg
 




 



ciganykartya
joskajosda
szerelmi_joslat
szinjosda
slide-tarot



A Harmonet üzemeltetője az Harmopress Kft.
1999-2016 © Minden jog fenntatva
HarmoNet 1999 óta minden nőnek bejön!
x