Zoltán Erika apukája disszidált
hirdetés
Címlap / Showbiznisz / Zoltán Erika apukája disszidált

Zoltán Erika apukája disszidált

Nyomtatás NYOMTATÁS konyvjelzo_ikon

HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2020-10-29

Az énekesnő csonka családban nőtt fel. Ezért úgy tervezte el az életét, hogy csak akkor adja gyermekvállalásra a fejét, ha biztos vagyok benne, hogy kerek családjuk lesz. 


Rendezvénynaptár
"Klasszikus csonka családban nőttem fel - 5 éves voltam, amikor Apukám disszidált az akkori NSZK-ba. Anyukámmal maradtam - Anyuka, Nagymama, és egy lány kutya -, így nevelkedtem. Soha nem éreztem Apukám hiányát, mert hála Istennek olyan szerencsés Anyukát kaptam, aki nagyon odafigyelt arra, hogy ne legyen ezzel probléma" - mesélte Zoltán Erika a Sztárportréban. "Mindig úgy képzeltem el az életemet, hogy én csak akkor adom gyermekvállalásra a fejem, ha biztos vagyok benne, hogy nekünk egész, és kerek családunk lesz. Robi is - aki ugyanilyen körülmények között nőtt fel -, arra vágyott, hogy neki csak akkor legyen gyereke, ha egész biztos benne, hogy ez a család együtt marad."


"Az én életemben a házasság jelen van most már másodszor - 21 éve közös az életem azzal az emberrel, aki úgy gondolom, hogy amíg én itt vagyok ezen a földön, itt lesz mellettem. Jól passzol a két karakter egymáshoz. Az első házasságomba amikor belementem, akkor természetesen úgy gondoltam, hogy örökké tart. Azt hiszem, hogy nagyon fiatalon ugrottam bele - 18 éves sem voltam, amikor megismertem az első férjem -, 21 voltam, amikor úgy döntöttünk, hogy összeházasodunk. Mire 23 lettem, már úgy éreztem, hogy ez nem kerek így. Utána - amikor jött a következő lehetőség az életben, amit megragadtam a jelenlegi férjem, Robi személyében -, valahogy egészen másképp működött már a dolog. 28 éves voltam, jobban át tudtam gondolni, volt már tapasztalat a hátam mögött. Robival 7 éven keresztül próbálkoztunk együtt élni - napi 24 órában -, hogy biztosak legyünk abban, hogy ezt meg kell pecsételnünk egy házassággal."


"Egy gyermek születésével egy másik dimenzió indul. Mindketten nagyon készültünk a gyerekre - közös megegyezés volt, nagyon vártuk, mindent úgy csináltunk, hogy mostantól gyerekes család leszünk -, és mégis, amikor hazahoztuk, és hármasban maradtunk, akkor hirtelen ránk szakadt az a tudat, hogy mintha egy másik világba csöppentünk volna. Teljes mértékben bepánikoltam, miután tudatosult bennem, hogy tényleg az én gondjaimra van bízva a baba. Amikor rájöttem, hogy itt a gyerek - az én kezemben, az én felelősségem, nekem kell mindent jól csinálni -, akkor ettől egy kicsit begörcsöltem, szerettem volna mindent jól csinálni. Ebből lett is egy - majdnem kialakuló, de hála Istennek tudatosan visszaszorítható - kis terhesség utáni depresszió, mert nagyon-nagyon pánikoltam, hogy jól csinálom-e, amit csinálok. Azután hála Istennek sikerült rájönni, hogy ez így nem megy. Először is, a gyerek nem csak az enyém, hanem van neki egy apukája is, aki ott totyorog mellettem, és segíteni szeretne - ráadásul ezzel könnyít nekem is az életemen. Ott volt Anyukám, aki engem már fölnevelt, tehát biztos, hogy egy-két dologban gyakorlatiasabban rendezi el a dolgokat mint én, úgyhogy gyakorlatilag ez egy hónap alatt így lezajlott bennem, és utána tudtam száz százalékosan koncentrálni arra, hogy anyuka legyek. Ezután annyira átestem a ló túloldalára, hogy már tényleg semmi más nem érdekelt, csak a gyerek - úgyhogy körülbelül mire fél éves volt a kicsi lány, akkor jutottunk el a házasságunknak abba a stádiumába, hogy szólt Robi: én is itt vagyok."

A Családi portré Zoltán Erikával itt meghallgatható.




 
 
[ 2742 ]
spacer
Szólj hozzá!
spacer 

 
 


Jóska Jósda
Hapci naptár
szerelmi_joslat
Szerelmi kötés
Önismereti jóslat
ciganykartya
szinjosda
slide-tarot
slide-tarot

 
x